Magyarországi országgyűlési választások
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ez a szócikk a magyarországi országgyűlési képviselők választásáról szól. Választásokat tartanak még a polgármesterek és helyi önkormányzati képviselők személyének eldöntésére és az Európai Parlamenti képviselők megválasztására is.
[szerkesztés] A választások rendszere
Magyarországon az Alkotmány értelmében törvényhozói hatalom a szabad, általanos választásokon megválasztott Országgyűlés kezében van.
A választási eljárásról az 1997. évi C. törvény rendelkezik. [1]
Az országgyűlési képviselőket négy évre választják a választójoggal rendelkező állampolgárok. A választás időpontját – a szokásjognak megfelelően a pártokkal egyeztetve – a köztársasági elnök jelöli ki. A választás rendszerint két fordulós, a második fordulót – ahol szükséges – általában két héttel az első után tartják. A választások napja a hagyomány szerint vasárnapi nap, bár az Alkotmány lehetővé tenné, hogy bármilyen más napon is legyen. Szavazni a választás napján reggel 6-tól este 19 óráig lehet. A választás napját megelőző nap 0 órától a szavazás befejezéséig kampánycsend van érvényben.
A szavazást a Belügyminisztérium és az Országos Választási Bizottság (OVB) bonyolítja le és felügyeli. Az OVB tagjait a Parlament választja, a területi választási bizottság tagjait a megyei közgyűlés, Budapesten a fővárosi képviselőtestület. A szavazókörökben található bizottsági tagokat a helyi önkormányzat képviselőtestülete szavazza meg.
Az Országgyűlésnek 386 képviselője van, őket közvetlenül választják meg:
- 176-ot egyéni választókörzetben,
- 152-t budapesti/megyei listáról,
- 58-at az országos kompenzációs listáról.
Az első fordulóban minden szavazásra jogosult választó – külön szavazólapon – egy egyéni képviselőjelöltre és egy megyei listát állító pártra, pártszövetségre vagy szervezetre szavazhat. Az egyéni képviselői helyet az első fordulóban az a jelölt nyeri el, aki megszerzi az érvényes szavazatok legalább 50%-át plusz egy szavazatot (abszolút többség), ha legalább a szavazásra jogosultak fele leadta a voksát. Ha nincs ilyen jelölt vagy a jogusultak kevesebb mint fele szavazott, akkor abban a választókörzetben második fordulót kell tartani. A második fordulóban a három legtöbb szavazatot kapott képviselő vehet részt. A második fordulóban egyszerű többséggel dől el a szavazás, a legtöbb szavazatot kapott jelölt lesz a képviselő. A szavazás érvénytelen, ha a második fordulóban a jogosultak kevesebb, mint negyede szavaz. Ebben az esetben a körzet képviselői helye betöltetlen marad addig amíg – általában néhány hónappal később – új szavazást írnak ki.
A területi és országos listáról a pártokra leadott szavazatok arányában kerülnek képviselők a Parlamentbe. A kompenzációs lista lényege, hogy a vesztes egyéni jelöltekre leadott "töredék" szavazatok alapján is juttatnak képviselői helyeket az őket indító pártoknak, hogy ellensúlyozzák az egyéni körzetekben esetlegesen létrejövő aránytalanságokat. (A tiszán körzetes parlamenti választások esetén extrém esetben előfordulhatna, hogy pl. minden választókörzetben az "A" párt jelöltje nyeri a választást 55%-kal, "B" párt mindenhol 45%-ot kapna, ebben az esetben a parlamentben csak az "A" párt jelöltjei jutának be, ami aránytalan lenne a választói akarattal, hiszen a szavazók majdnem fele a "B" pártot támogatta.)
A listás választás érvényességéhez szintén minimum 50%-os részvétel szükséges, ha ez megvan, akkor a második fordulóban már nincs listás szavazás. A területi listáról csak azok a pártok jelöltjei juthatnak be az Országgyűlésbe, akik országosan a leadott érvényes listás szavazatok minimum 5%-át megszerezték.
A szavazatokat a helyi szavazatszámláló bizottságok számolják össze, az eredményről értesítik a helyi, ők pedig az Országos Választási Bizottságot.
[szerkesztés] A választások története
[szerkesztés] Korábbi választási rendszerek Magyarországon
1608-tól az 1848-as szabadságharcig a rendi gyűléseken minden vármegyét kötött mandátummal képviselt egy-egy nemesi rangú küldött.
Az 1848. évi V. törvénycikk vezette be az egyéni, egyfordulós, relatív többségi választási rendszert, amelyben a huszadik évüket betöltött és a vagyoni cenzusnak megfelelő magyar férfiaknak volt választójoguk. A választhatóság korhatára 24 év, feltétele a magyar állampolgárság és a magyar nyelv ismerete volt.
A dualizmus korában egy 1874-es törvény az adózáshoz kötötte a választójogot, majd 1899-ben az adóhátralékukat be nem fizetőket kizárták a szavazásra jogosultak közül. Az 1913. évi XIV. törvénycikk nyílt szavazást rendelt el, és vagyoni és műveltségi cenzushoz kötötte a szavazójogot.
Általános és titkos, a nőkre is kiterjedő választójogot elsőként a Károlyi-kormány vezetett be 1918-ban. Eszerint minden, bármelyik hazai nyelven írni-olvasni tudó 21 éven felüli férfi és 24 éven felüli nő szavazati jogot kapott.
A Horthy-korszak 1925-ös törvénye szerint csak Budapesten és a megyei jogú városokban volt titkos, de kötelező a szavazás, amelyre minden 24. évét betöltött és négy elemit végzett férfi, illetve 30. évét betöltött és hat elemit végzett nő volt jogosult. 1938-ban tették mindenhol titkossá és kötelezővé a szavazást, és ekkor vezették be az ajánlások rendszerét.
1945-ben, a második világháború után fogadta el az Ideiglenes Nemzetgyűlés azt a törvényt, amely listás választási rendszerrel megteremtette az általános és egyenlő választójogot és a titkos és közvetlen szavazást, kizárta ugyanakkor a választás jogából például a hazaárulókat. 1947-ben politikai szempontok alapján százezreket fosztottak meg a választójoguktól. A szabad választásokat az az 1949-es törvény számolta fel véglegesen, amelyik a jelölés jogát a Népfront Országos Tanácsának kezébe adta, a szavazás lehetőségét pedig egyetlen, kötött listára korlátozta.
1953-ban a törvény a választókort 18 évben határozta meg, megszüntette az 1945 és 1947 közt bevezetett kizárásokat, ugyanakkor nyílt szavazással rendelte jelölni a képviselőket. A jelölés joga 1966-ban került a Hazafias Népfront kezébe, és ekkor vezették be az egyéni kerületi rendszert is. 1970-től a jelölőgyűlések résztvevői maguk is állíthattak jelöltet, majd az 1983. évi III. törvény kötelezővé tette a kettős jelölést. A törvény szerint a jelölőgyűlések résztvevői a Hazafias Népfront két hivatalos jelöltjén kívül újabb személyt is javasolhattak. Jelölt az lett, akit a minimum két jelölőgyűlés összes résztvevőjének legalább harmada támogatott.
Az 1985-ös választásokon ennek hatására a 74 úgynevezett spontán jelölt közül 32-en kerültek a parlamentbe, köztük az MSZMP-tag Király Zoltán televíziós szerkesztő-riporter, aki Szeged egyik választókörzetében Komócsin Mihályt, a megyei pártbizottság akkor nyugdíjazott első titkárát megelőzve szerzett mandátumot. Budapesten a demokratikus ellenzék is megkísérelte indítani többek közt Bauer Tamást, Langmár Ferencet, ifjabb Rajk Lászlót és Tamás Gáspár Miklóst, sikertelenül.
1989-ben az ellenzék felélesztette a képviselők visszahívásának jogintézményét; az ennek hatására lemondott képviselők helyére az időközi választásokon sorra ellenzéki jelöltek jutottak a késő Kádár-korszak parlamentjébe: többek között Gödöllőn Roszik Gábor (MDF), Kecskeméten Debreceni József (MDF), Budapesten Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ).
A modernkori Magyarországon 1920-ban írtak ki először szabad, demokratikus választásokat.
[szerkesztés] Az 1920-as választások
[szerkesztés] Az 1922-es választások
[szerkesztés] Az 1926-os választások
[szerkesztés] Az 1931-es választások
[szerkesztés] Az 1935-ös választások
[szerkesztés] Az 1939-es választások
A választásokat 1939. május 25-26-án, pünkösdkor tartották. A listás választásokon 2 761 618 állampolgár rendelkezett választójoggal a szigorú szabályozás miatt, mely listás szavazás esetén a férfiaknál 26, a nőknél 30 év, az egyéni választókerületekben pedig egységesen 30 év volt a szavazóképesség alsó határa. Átlagosan csaknem 90%-os volt a részvételi arány, az észak-pesti (73,62%) és a mezőkövesdi (77,74%) kerület kivételével mindenütt meghaladta a 80%-ot. Ez volt az első, teljesen titkos szavazás. (A nyílt szavazást az előző évben, az 1938. évi XIX. törvény alapján megszüntették)
Megjegyzés: A pártlistákra leadott szavazatok száma és mennyisége szerepel
| Szervezet | Szavazatok száma | Szavazatok aránya | Mandátumok száma | Mandátumok aránya | Parlamenti szerepe |
|---|---|---|---|---|---|
| Magyar Élet Pártja (MÉP) | 1 057 879 | 48,24% | 181 | 69,62% | kormánypárt |
| Nyilaskeresztes Párt (NYKP) | 338 049 | 15,41% | 29 | 11,15% | ellenzék |
| Független Kisgazdapárt (FKGP) | 340 483 | 15,53% | 14 | 5,38% | ellenzék |
| Szociáldemokrata Párt (SZDP) | 113 607 | 5,18% | 5 | 1,92% | ellenzék |
| Polgári Szabadságpárt | 57 766 | 2,63% | 5 | 1,92% | ellenzék |
| Pártonkívüli szélsőjobb[1]** | 80 209 | 3,66% | 5 | 1,92% | ellenzék |
| Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt (EMNSZP) | 23 919 | 1,09% | 4 | 1,54% | ellenzék |
| Egyesült Kereszténypárt (EKP) | 36 973 | 1,69% | 4 | 1,54% | ellenzék |
| Keresztény Nemzeti Szocialista Front (KNSZF) | 47 419 | 2,16% | 3 | 1,15% | ellenzék |
| Magyar Nemzeti Szocialista Földmunkás és Munkáspárt (MNSZFMP) | 23 127 | 1,05% | 3 | 1,15% | ellenzék |
| Nemzeti Front (NF) | 36 014 | 1,64% | 3 | 1,15% | ellenzék |
| Pártonkívüli | 22 898* | 1,53%* | 2 | 0,77% | független |
| Népakarat Pártja (NAP) | 8 970* | 0,60%* | 1 | 0,38% | ellenzék |
| Pártonkívüli fajvédő[1] *** | 21 107 | 1,41% | 1 | 0,38% | ellenzék |
| Keresztény Nemzeti Függetlenségi Párt (KNFP) | 14 024 | 0,67% | – | – | nem jutott be |
| Nemzeti Reformpárt (NREFP) | 14 633 | 0,80% | – | – | nem jutott be |
| Független Néppárt (FNP) | 3 568 | 0,16% | – | – | nem jutott be |
| Keresztény Ellenzék (KE) | 2 384 | 0,11% | – | – | nem jutott be |
| Összesen | 2 193 054 | 100% | 260 | 100% | – |
* Egyéni választókerületi (EVK) eredmény
** A szélsőjobboldali pártok közös jelöltjei
***A nagyobb támogatottságban bízva a Magyar Fajvédő Párt (MFP) hat jelöltje indult ilyen név alatt
Az 1938. évi XIX. (választási) törvény révén egyes esetekben jelentősen torzult a szavazás eredményéhez képest a parlamenti mandátumok elosztásának aránya, mivel bevezette a relatív többség fogalmát, vagyis a szavazatok 40%-nak megszerzése már elég volt a parlamentbe jutáshoz. Így előfordulhatott az, hogy bár a pártlistára kevés szavazatt érkezett, a párt tagjai mégis bejuthattak a parlamentbe. A voksok 48,24%-át begyűjtő Magyar Élet Pártja a 260 parlamenti hely 69,62%-nak (181) birtokában egyedül alakíthatott kormányt.
A parlament megalakulásától 1944 őszéig 17 alkalommal tartottak időközi választást, folyamatos MÉP győzelemmel. Az utolsó választási aktusokra már a német megszállás után került sor: egyhangú szavazással került a képviselőházba Rátz Jenő (1944. május 28.) Sztójay Döme (1944. június 30.) és Bárdossy László (1944. július 02.)
[szerkesztés] Forrás
[szerkesztés] Az 1945-ös választások
Fő szócikk: 1945-ös magyar országgyűlési választásokAz országgyűlési választásokat 1945. november 4-én tartották meg és egy közel mésfél éves közjogi bizonytalanságnak és félelemnek vetett véget, mely 1944 márciusában Magyarország német megszállásával kezdődött és az október 15-e után kiterjedt nyilas rémuralomban teljesedett ki. Ez a szovjet bevonulás után megszűnt, ugyanakkor hatalmi űrt hagyott maga után a parlamentben. A nyilasok elűzése után alakult demokratikus, antifasiszta Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 22-i nyilatkozatában többek között az "az általános, egyenlő, titkos választójog" mellett is elkötelezte magát, mely az 1945. évi VIII. törvényben öltött alakot. A törvény eltörölte a szavazás addigi kötelező jellegét, megerősítette annak általános és titkos mivoltát, egyúttal eltörölve minden addigi cenzust, valamint a szavazóképesség alsó határát férfiaknál és nőknél egyaránt 20 évben határozta meg. A választásokon így 5 160 499 vált szavazásra jogosulttá, mely az 1939-es 2 761 618 emberhez képest 186,87%-os növekedés. A részvétel csaknem 93%-os volt, és mindenkire vonatkozott, aki Magyarország 1937. december 31-i határain belül lakott. A parlamenti mandátumok pontos számát nem határozta meg a törvény.
| Szervezet | Szavazatok száma | Szavazatok aránya | Mandátumok száma | Mandátumok aránya | Parlamenti szerepe |
|---|---|---|---|---|---|
| Független Kisgazdapárt (FKGP) | 2 697 262 | 57,03% | 245 | 59,90% | kormánypárt |
| Szociáldemokrata Párt (SZDP) | 823 260 | 17,41% | 69 | 16,87% | kormánypárt |
| Magyar Kommunista Párt (MKP) | 801 999 | 16,96% | 70 | 17,11% | kormánypárt |
| Nemzeti Parasztpárt (NPP) | 324 803 | 6,87% | 23 | 5,62% | kormánypárt |
| Polgári Demokrata Párt (PDP) | 76 393 | 1,62% | 2 | 0,49% | ellenzék |
| Magyar Radikális Párt (MRP) | 5 763 | 0,12% | – | – | nem jutott be |
| Összesen | 4 729 480 | 100% | 409 | 100% | – |
A radikális illetve a szélsőjobboldali pártok betiltásával, felszámolásával a választásokat a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (MNFF) és egyben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjai (FKGP, MKP, SZDP, NPP) 99,51%-os eredménnyel nyerték meg, melyen belül a Baloldali Blokk tagjai összesen 41,24%-ot gyűjtöttek. A fennmaradó két, liberális párt nem tudta magát vonzóvá tenni, csak a PDP tudott mandátumhoz jutni, budapesti szavazóik révén mindösszesen kettőhöz a négyszáz-kilencből. Egyedülálló módon a voksolás után semmiféle panaszt nem nyújtottak be a választásokkal kapcsolatban, mely legitimációját, tiszta lebonyolításának bizonyságát nagyban növelte.
[szerkesztés] Forrás
[szerkesztés] Az 1947-es választások
Fő szócikk: 1947-es magyar országgyűlési választásokAz 1947-es választásokat augusztus 31-én tartották, miután jelentősen módosították a választójogi törvényt, fél milióval szűkítve a választásra jogosultak számát és megkönnyítve a parlamentbe jutást a kis pártoknak. A Nemzetgyűlés az előre megszabott 4 éves ciklusból mindössze 20 hónapot töltött ki: az erőviszonyok jelentős változása miatt a kommunista párt kezdeményezése nyomán a minisztertanács javaslatára Tildy Zoltán köztársasági elnök feloszlatta a parlamentet. A választásokon 5 026 288 szavazó vett részt (ez 91,56%-os részvételi arány), közülük 4 994 338-an adtak le érvényes szavazatot (az összes 99,36%-a).
| Szervezet | Szavazatok száma | Szavazatok aránya | Mandátumok száma | Mandátumok aránya | Parlamenti szerepe |
|---|---|---|---|---|---|
| Magyar Kommunista Párt (MKP) | 1 111 001 | 22,25% | 100 | 24,33% | kormánypárt |
| Független Kisgazdapárt (FKgP) | 766 000 | 15,34% | 68 | 16,55% | kormánypárt |
| Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) | 742 171 | 14,86% | 67 | 16,3% | kormánypárt |
| Demokrata Néppárt (DNP) | 824 259 | 16,5% | 60 | 14,6% | ellenzék |
| Magyar Függetlenségi Párt (MFP) | 670 751 | 13,43% | 49 | 11,92% | ellenzék |
| Nemzeti Parasztpárt (NPP) | 413 409 | 8,28% | 36 | 8,76% | kormánypárt |
| Független Magyar Demokrata Párt (FMDP) | 262 109 | 5,25% | 18 | 4,38% | ellenzék |
| Magyar Radikális Párt (MRP) | 85 535 | 1,71% | 6 | 1,46% | ellenzék |
| Keresztény Női Tábor (KNT) | 69 363 | 1,39% | 4 | 0,97% | ellenzék |
| Polgári Demokrata Párt (PDP) | 49 740 | 1% | 3 | 0,73% | ellenzék |
| Összesen | 4 994 338 | 100% | 411 | 100% | – |
[szerkesztés] Forrás
[szerkesztés] 1947–1990 közötti választások
[szerkesztés] Az 1990-es választások
Az első fordulót március 25-én, a másodikat április 9-én tartották. A megjelenési arány országosan az első fordulóban 65,11% (, a másodikban 45,54% volt. A listás szavazás során hat párt lépte át a parlamentbe jutáshoz szükséges 4%-os küszöböt.
Megjegyzés: Az I. fordulós adatok csak a pártlistákra leadott szavazatokra vonatkoznak. A közös listán bejutottaknál viszont az egyéni eredmény szerepel
| Szervezet | Szavazatok száma (I. forduló) |
Szavazatok aránya (I. forduló |
Szavazatok száma (II. forduló) |
Szavazatok aránya (II. forduló) |
Mandátumok száma | Mandátumok aránya | Parlamenti szerepe |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Magyar Demokrata Fórum (MDF) | 1 213 825 | 24,72% | 1 406 269* | 41,24%* | 164 | 42,49% | kormánypárt |
| Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) | 1 050 452 | 21,40% | 1 045 920 | 30,68% | 93 | 24,09% | ellenzék |
| Független Kisgazdapárt (FKGP) | 576 256 | 11,74% | 355 112 | 10,42% | 44 | 11,40% | kormánypárt |
| Magyar Szocialista Párt (MSZP) | 534 898 | 10,89% | 216 496 | 6,35% | 33 | 8,55% | ellenzék |
| Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) | 439 481 | 8,95% | 63 064** | 1,85%** | 21 | 5,44% | ellenzék |
| Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) | 317 183 | 6,46% | 126 636** | 3,71%** | 21 | 5,44% | kormánypárt |
| Agrárszövetség (ASZ) | 154 004 | 3,14% | 21 923** | 0,64%** | 1 | 0,26% | ellenzék |
| ASZ-Szövetség a Faluért, a Vidékért (SZFV) | 12 958 | 0,26% | 15 394 | 0,44% | 1 | 0,26% | ellenzék |
| SZDSZ-Fidesz | 29 113 | 0,59% | 29 017 | 0,85% | 2 | 0,52% | ellenzék |
| SZDSZ-Fidesz-KDNP | 6 473 | 0,13% | 7 856 | 0,23% | 1 | 0,26% | ellenzék |
| Független jelöltek*** | 312 997 | 6,31% | 62 543 | 1,83% | 5 | 1,3% | változó |
| Más pártok összesen (12db) | 623 672 | 12,7% | 110 560** | 2,2%** | – | – | nem jutottak be |
| Összesen | 4 909 7711 | 100% | 3 424 800 | 100,44%2 | 386 | 100% | – |
1: A pártlistákra leadott érvényes voksok száma
2: Okát lásd: magyar választási rendszer
*A javára történt jelentős számú visszalépés révén
**Jelentős számú visszalépés miatt más párt(ok) javára
***Az összes, nem pártszínekben induló jelöltre leadott szavazatok
[szerkesztés] Az 1994-es választások
Az első fordulót május 8-án, a másodikat május 29-én tartották.
A megjelenési arány országosan az első fordulóban 68,92%, a másodikban 55,12% volt.
Megjegyzés: A táblázat csak az egyéni választókerületi eredményeket (EVK) tartalmazza
| Szervezet | Szavazatok száma (I. forduló) |
Szavazatok aránya (I. forduló |
Szavazatok száma (II. forduló) |
Szavazatok aránya (II. forduló) |
Mandátumok száma | Mandátumok aránya | Parlamenti szerepe |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Magyar Szocialista Párt (MSZP) | 1 689 081 | 31,27% | 1 935 719 | 45,16%* | 209 | 54,15% | kormánypárt |
| Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) | 1 005 766 | 18,62% | 1 222 251 | 28,51%* | 69 | 17,62% | kormánypárt |
| Magyar Demokrata Fórum (MDF) | 649 966 | 12,03% | 639 866 | 14,93% | 38 | 9,84% | ellenzék |
| Független Kisgazdapárt (FKGP) | 425 482 | 7,88% | 253 283 | 5,91% | 26 | 6,74% | ellenzék |
| Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) | 397 887 | 7,37% | 126 616 | 2,95%** | 22 | 5,70% | ellenzék |
| Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) | 416 143 | 7,70% | 29 391 | 0,69%** | 20 | 5,18% | ellenzék |
| Munkáspárt (MP) | 177 458 | 3,29% | 6 268 | 0,15%** | – | – | nem jutottak be |
| Agrárszövetség (ASZ) | 132 181 | 2,45% | 14 544 | 0,34%** | 1*** | 0,26% | kormánypárt*** |
| Fidesz-VP-LPSZ-ASZ-SZDSZ | 6 440 | 0,12% | 7 666 | 0,18% | 1 | 0,26% | független |
| Független jelöltek | 122 190 | 2,26% | 20 134 | 0,47%** | – | – | nem jutottak be |
| Más pártok (I. ford: 29db, II. ford: 2db) | 441 318 | 8,17% | 27 030 | 0,71** | – | – | nem jutottak be |
| Összesen | 5 401 687 | 100% | 4 286 597 | 100% | 386 | 100% | – |
* A javára történt jelentős számú visszalépés révén
** Jelentős számú visszalépés miatt más párt(ok) javára
*** A szocialistákkal kötött választási megállapodások révén, hivatalosan független státusban
[szerkesztés] Forrás
[szerkesztés] Az 1998-as választások
Az első fordulót május 10-én, a másodikat május 24-én tartották.
A megjelenési arány országosan az első fordulóban 56,26%, a másodikban 57,01% volt.
| Szervezet | Mandátumok száma | Mandátumok aránya |
|---|---|---|
| Fidesz – Magyar Polgári Párt | 148 | 29,2% |
| Magyar Szocialista Párt | 134 | 33,0% |
| Független Kisgazdapárt | 48 | 13,5% |
| Szabad Demokraták Szövetsége | 24 | 7,4% |
| Magyar Igazság és Élet Pártja | 14 | 5,4% |
| Független | 1 | 3,9% |
[szerkesztés] A 2002-es választások
Az első fordulót április 7-én, a másodikat április 21-én tartották.
A megjelenési arány országosan az első fordulóban 70,53%, a másodikban 73,51% volt.
Az első fordulóban az 5%-os parlamenti küszöböt három lista haladta meg: az MSZP (42%), a Fidesz-MDF (41%), és az SZDSZ (5,5%) . Kiesett négy év után a MIÉP (4,6%), nem került be, de állami támogatásban részesült (a mostani választásokig): a Centrum (3,97%) és a Munkáspárt (2,16%). Kiesett (és aztán szét is) az FKGP (0,79%), értékelhetetlen eredményt ért el az Új Baloldal (0,08%).
Az elnyert mandátumok száma:
| Szervezet | Mandátumok száma | Mandátumok aránya |
|---|---|---|
| Fidesz – Magyar Polgári Párt – Magyar Demokrata Fórum | 188 | 48,70% |
| Magyar Szocialista Párt | 178 | 46,11% |
| Szabad Demokraták Szövetsége | 19 | 4,92% |
| MSZP–SZDSZ | 1 | 0,26% |
[szerkesztés] A 2006-os választások
A választások első fordulóját április 9-én, a második fordulót április 23-án rendezték. Mindkét forduló az MSZP győzelmével zárult.
Az első fordulóban a részvételi arány 67,83% volt, míg a második fordulóban a választópolgárok 64,39%-a jelent meg.
Megjegyzés: Az I. fordulós adatok csak a pártlistákra leadott szavazatokra vonatkoznak. A közös listán bejutottaknál viszont az egyéni eredmény (EVK) szerepel
| Szervezet | Szavazatok száma (I. forduló) |
Szavazatok aránya (I. forduló |
Szavazatok száma (II. forduló) |
Szavazatok aránya (II. forduló) |
Mandátumok száma | Mandátumok aránya | Parlamenti szerepe |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|
2 336 705 | 43,21% | 1 510 358 | 46,63% | 190* | 49,22% | kormánypárt |
|
|
2 272 979 | 42,03% | 1 511 176 | 46,65% | 164 | 42,49% | ellenzék |
|
|
340 746 | 6,31% | 64 501 | 1,99% | 20* | 5,18% | kormánypárt |
|
|
272 831 | 5,04% | 16 355** | 0,5%** | 11 | 2,85% | ellenzék |
|
|
9 457 | 0,18% | 13 801 | 0,31% | 1 | 0,26% | független |
|
|
155 619 | 2,86% | 72 515 | 2,23% | 4+2* | MSZP-SZDSZ között elosztva | kormánypárt 4-en MSZP-SZDSZ 2-en SZDSZ-MSZP |
|
|
119 007 | 2,20% | 231** | 0,01%** | – | – | nem jutottak be |
|
|
48 947 | 1,00% | 36 669 | 1,13% | – | – | nem jutottak be |
|
(csak I. fordulóban szerepeltek) |
18 054 | 0,33% | – | – | – | – | nem jutottak be |
|
(15db, csak I. fordulóban szerepeltek) |
54 916 | 1,01% | – | – | – | – | nem jutottak be |
| Összesen | 5 408 0501 | 100% | 3 225 636 | 100% | 386 | 100% | – |
* Az MSZP-nél 4 EVK képviselő MSZP+SZDSZ, az SZDSZ-nél 2 EVK képviselő SZDSZ + MSZP közös jelölt volt.
** Jelentős számú visszalépés miatt más párt(ok) javára
1 Területi litákra leadott érvényes szavazatok száma
[szerkesztés] Forrás
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- vokscentrum.hu
- Varga Karolina: Három választás Magyarországon (Az 1990-es, 1994-es és 1998-as országgyűlési képviselőválasztások összehasonlító kritikai elemzése) Író Gergely Alapítvány Politikai Elemzések I. évfolyam 1. szám 2001. május
- [2]
Based on work by