Plótinosz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Plótinosz, Plótinos, Plotinus (Lükón, Egyiptom, Kr. u. 203 – Campania tartomány, Itália, Kr. u. 269) Görög filozófus
[szerkesztés] Élete
Huszonnyolc éves korában Alexandriában kezdett filozófiával foglalkozni, mesteréül az Alexandria kikötőjében élő Ammóniosz Szakkaszt választotta. Mivel meg kívánta ismerni a perzsa filozófiát, 242-ben csatlakozott III. Gordianus római császár perzsa földre induló katonai expedíciójához. A vállalkozás kudarccal végződött, Plótinosznak majdnem az életébe került. Negyvenéves volt, amikor Rómába érkezett és tanítani kezdett. Személyisége és tanítása mély benyomást tett a rómaiakra, előadásait szenátorok, sőt maga a császár is látogatta. A filozófiát pártoló Gallienus császár Plótinoszt egy Platonopolis nevű filozófusváros megalapítására beszélte rá. A város Campaniában épült volna meg, talán az elpusztult Pompei vagy Herculaneum helyén, az alkotmánya Platón „Törvények” című művén alapult volna. A terv végül nem vált valóra, Gallienus megölése után 266-ban a filozófus Campaniába húzódott vissza, s ott érte a halál.
[szerkesztés] Filozófiája
Plótinosz tanítása eklektikus, főként Platón tanításaira épít, de merít a püthagóreus iskola, valamint egyiptomi papok ismereteire is. Művei középpontjában az Egy áll, ami magában foglalja a létezők összességét. Ebből az Egyből származik – az egyes vallási rendszerekben különféle nevek alatt felbukkanó – kozmikus hármasság, amelynek ő maga filozófiai neveket ad: Létező, Szellem, Világlélek. A Világlélekből erednek a lelkek, az emberek halhatatlan része. Állítja, hogy a lélek jó, és hogy a rossz, amit felvesz magára, csupán salak, de nem része a természetének. A lélek emanáció útján érkezett a földi testbe, és az a feladata, hogy visszatérjen valódi otthonába. Erre úgy válik képessé, ha rendezi magát, és kontemplatív életet él. Ekkor meglátja a dolgok lényegét, felemelkedik és egyesül az isteni szinttel. Plótinosz ezt a pillanatot teofániának hívta, és saját bevallása szerint több alkalommal is átélte.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)