Prion
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A prionok fehérje eredetű fertőző ágensek. A gazda génállományával képesek kapcsolatba lépni, és annak fehérjéit magukhoz hasonlóan hibás térszerkezetűvé, így újabb prionná tenni. A prion fertőzést Gajdusek professzor fedezte fel az 1960-as években (kuru) (Nobel-díjjal tüntették ki 1976-ban). Helyes értelmezését és magának a prionnak a felfedezését (1982.) Prusiner professzornak köszönhetjük (Nobel-díjjal tüntették ki 1997-ben). A tudomány jelenlegi állása szerint prion okozza a szarvasmarhák kergemarhakórját (BSE), a juhok surlókórját (skrepi) az emberi Kreuzfeld-Jakob szindrómát és az Pápua Új-Guineai foré törzs benszülötteinél honos „kacagó halál”-t, a kurut.
Ha a hús hevítése nem kellő hőfokon történik, ez a fehérje nem denaturálódik, és továbbra is fertőző marad. Ez történhetett Angliában, mikor surlókórban elhullott juhok teteméből készítettek húslisztet a marháknak, és nem az előírt hőmérsékletre hevítették a húst az eljárás során.
[szerkesztés] Feltételezett elterjedési története
Legősibbnek a kurut tartják, mely a felmenők agyának megevése folytán terjedt benszülöttek nemzedékein át Új-Guineában. Tőlük a misszionáriusok hozták Európába az ekkor már Kreuzfeld-Jakob szindrómának keresztelt betegséget. Itt talán a juhászok közreműködésével terjedt át a juhokra, kecskékre, majd húsliszt formájában a szarvasmarhákra.
Based on work by Markusb,