Rabbula
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Rabbula (Kenneszrin,? – Edessza, Kr. u. 435. augusztus 8.) Szír költő, író, műfordító
Pogány pap és keresztény nő fia volt. Ő maga pap lett, majd 412-ben kinevezték Edesszába püspöknek. Püspöksége idején volt a legelkeseredettebb harc Nesztoriosz tanai körül, ebben a krisztológiai vitában eleinte ingadozó álláspontot foglalt el, de az efeszoszi zsinat döntéseit elfogadva később az ortodox nézeteket fogadta el, ezeket képviselte környezetében s ezeket tanította a nagyhírű edesszai iskolában. Halála után a nesztoriánus irányzat győzedelmeskedett.
Nagy jelentőségű költő, író, műfordító, a szír irodalmi élet szervezője volt. Ő fordította vagy fordíttatta a nagy görög egyházatyákat, Kürilloszt, Nazianzoszi Szent Gergelyt, Baszileioszt, Aranyszájú Szent Jánost stb.
Ránk kevés műve maradt. Prózai alkotásai közül kiemelhető levelezése és apologikus iratai. Nevéhez köthető a „Tahsefa" (Fohászkodások) címen ismert versgyűjtemény. Ezeket Jézus szenvedéseiről a nagyhéten, istentisztelet alkalmával olvasták fel. Irodalmi munkásságával szinte egyenértékű az a tevékenysége, amelyet a szír irodalmi élet szervezése érdekében fejtett ki. Kiadói tevékenysége is jelentős. Maga írt szerzetesek számára himnuszokat és szerzeteslegendákat. Kortársai nagy tisztelettel övezték.
[szerkesztés] Források
Katolikus lexikon
Based on work by