Rhythm and blues

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Rhythm and Blues, R&B, RnB egy könnyűzenei műfaj, ami az 1940-es évek második felében, az amerikai blues új irányzataként született meg. A kifejezést a Billboard zenei szaklap vezette be az 1940-es évek végén. A Rhythm and Blues megtartotta a blues dallamvilágát és akkordsémáit, viszont ritmusa gyorsabb lett, a hosszúra nyúlt hangszeres improvizációk helyett egyre nagyobb szerepet kapott maga a dal, az ének.

Az '50-es években alapvetően két típusú R&B előadókkal találkozhatunk. A karakteres szólistákkal mint Ray Charles és Ruth Brown, vagy a négy-öt tagból álló vokális csapatokkal, mint a The Drifters és a The Coasters.

A '60-as évektől kezdve az R&B is egyre több stílusra bomlott, a legmeghatározóbb fejlődést azonban a soul kialakulása jelentette.

Az olyan nagyvárosokban, mint New York, Philadelphia és Chicago a fő hangsúlyt az énekre és a zenei kivitelezésre fektették. Detroitban a híres Motown kiadó uralta a terepet, ahol az R&B, a soul, és a gospel zenei elemeket populárisabb formában tálalták a nagyközönségnek. A déli államokban inkább a blues volt az erősebb. Nyers hangzás, pattogó ritmusok, és sok trombita jellemezték az R&B muzsikusokat.

A '60-as években az R&B is a tánczene irányába változott.

A '80- as évektől a lágyabb, popos hangzás vált uralkodóvá a műfajon belül.

Előadók: Usher, Beyoncé,Christina Aguilera, Craig David, Király Linda.