Riccardo Patrese

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

**Riccardo Patrese – Adatlap**
Nemzetiség	Olasz
Aktív évei	1977 – 1993
Csapata(i)	Shadow, Arrows, Brabham, Alfa Romeo, Williams, Benetton
Nagydíjak száma	257
Világbajnoki címek	0
Győzelmek	6
Dobogós helyezések	37
Első rajtkockák	8
Leggyorsabb körök	13
Első Nagydíj	1977 Forma–1 Monacói Nagydíj
Első győzelem	1982 Forma–1 Monacói Nagydíj
Utolsó győzelem	1992 Forma–1 Japán Nagydíj
Utolsó Nagydíj	1993 Forma–1 Ausztrál Nagydíj

Riccardo Patrese

Riccardo Patrese (Padova, 1954. április 17.) olasz autóversenyző.

A Forma–1 versenysorozat résztvevője volt 1977 és 1993 között. Versenyzői pályafutása alatt 256 nagydíjon indult, mellyel a mai napig a legtapasztaltabb a Forma–1-es résztvevőnek számít a nagydíjak számát tekintve. Patrese 2006-ban Dél-Afrikában, a visszavonult Forma–1-es versenyzők számára megrendezett Grand Prix Masters verseny révén ismét visszatért az autóversenyzéshez, ha csak rövid időre is.

[szerkesztés] Forma–1-es pályafutás

[szerkesztés] Shadow és Arrows

Patrese versenyzői karrierjét 1977-ben, a Monacói Nagydíjon kezdte a Shadow csapatnál, mely az év közben váltott versenyzőt. Még ugyanabban az évben a csapatvezető Jackie Oliver elhagyta a Shadow-t, hogy Arrows néven új csapatot alakítson magának; Patrese vele együtt távozott. Az Arrows frissen létrehozott első kocsija a Shadow másolata volt, így az a szabályoknak megfelelően csak az áttervezés után indulhatott a versenyeken. Az új kocsit a csapat hat hét alatt létrehozta.

1978-ban, az Arrows második versenyén Patrese majdnem győzelemre vitte a csapatot, a kocsi motorja azonban 15 körrel a vége előtt felmondta a szolgálatot. Az év Olasz Nagydíján Patrese a rajtnál tömegkarambolba keveredett James Hunttal, és más versenyzőkkel. A baleset következtében a svéd Ronnie Peterson az eset másnapján életét vesztette. Bár Patrese felelősségét a baleset okozásában hivatalosan sosem ismervték el, a korábbi világbajnok Hunt kampányt indított ellene, melynek következményeként Patreset egy versenyre eltiltották. A TV-felvételek alapján Hunt lehetett a baleset okozója, de ezt sose ismerte el, s a későbbiekben is támadta Patreset, mikor a BBC-nél lett a versenysorozat kommentátora.

[szerkesztés] Brabham

1982-ben Patrese átigazolt a Brabhamhez, ahol óriási szerencsével megszerezte első győzelmét a Monacói Nagydíjon. Versenytársainak, Andrea de Cesarisnak és Didier Pironinak egyaránt az utolsó körben fogyott ki az üzemanyaga, így Patrese ölébe hullt a győzelem.

A második győzelmét 1983-ban aratta a Dél-Afrikai Nagydíjon, de a szezon nem Patreseről szólt. Míg a csapattárs Nelson Piquet megszerezte második világbajnoki címét, addig Patrese mindössze a gyenge 9. helyen végzett összesítésben. A gyenge teljesítmény az elkövetkező években is folytatódott: a versenyző csak 7 év múlva tudott újra a pódium legmagasabb fokára állni.

[szerkesztés] Alfa Romeo

Patrese 1984-ben a Forma–1 be visszatért Alfa Romeo csapathoz igazolt, ami két nagyon halvány évet eredményezett, összesen 8 ponttal, és egy dobogós helyezéssel.

[szerkesztés] Brabham újra

1986-ban Patrese visszatért a Brabhamhez, de a csapat addigra kifulladt, s nem tudták már versenyzőiket győzelemhez juttatni. Bár a csapat BMW motorja erősebb volt a versenytársakéhoz képest, Patrese számára újabb két győzelemmentes évad következett. Ennek ellenére Patrese a csapatát nyílvánosan soha nem kritizálta.

[szerkesztés] Williams

1987 végén Patrese lehetőséget kapott haldokló karrierje megújítására, mikor a Brabham tulajdonos Bernie Ecclestone közreműködésével a Williams őt kérte fel az edzés közben Mansell pótlására az évad záróversenyén, Ausztráliában.

A lehetőséget kihasználva Patrese meggyőzte a Williams menedzsmentet, s 1988-tól a csapattól távozó Piquet helyére szerződött. Az év azonban a gyenge Judd motoroknak köszönhetően nem lett sikeres, az első pontszerzésekre a következő évig kellett várni. Patrese 1990-ben ismét győzelmet aratott a San Marinoi Nagydíjon, összesítésben pedig a hetedik helyen végzett.

1991-ben Mansell visszatért a Williamshez, ennek és a Renault motoroknak köszönhetően a csapat sikert sikerre halmozott, megszerezték az egyéni és a csapatvilágbajnoki trófeát is. A sikerből Patrese is kivette a részét, győzelmet aratott Mexikóban és Portugáliában. Összesítésben a harmadik helyen végzett a legeredményesebb szezonját zárva.

1992-ben továbbra is a Williams uralta a Forma–1 mezőnyét. Patrese azonban sikerei, a Japán Nagydíjon aratott győzelme, és további 8 dobogós helyezése ellenére Mansell mögött második pilótává vált. Mivel Prost, Senna, és Mansell egyaránt kacérkodott a Williamshez történő szerződéssel, illetve a szerződésének meghosszabbításával, Patrese helyzete egyre bizonytalanabbá vált, s a Benettonhoz szerződött még az év vége előtt. Ironíkus, de végül csak Prost szerződött 1993-ra a Williamshez.

[szerkesztés] Benetton

1993-ban, míg a Williams továbbra is dominált a mezőnyben, Patrese egyre nehezebben találta helyét új csapattársa, Michael Schumacher mellett is. Ennek következtében a csapatvezetés Patreset az év vége előtt szabadlistára helyezte. A következő szezonra a legtöbb versenyzői pozíció már foglalt volt, így Patrese a visszavonulás mellett döntött.

Versenyzői pályafutása alatt 256 nagydíjon indult, mely a mai napig rekordnak számít. Megdöntésére a szezononként 18 nagydíj miatt azonban mára több versenyzőnek is reaális esélye van, így az egykori csapattárs Michael Schumachernek, valamint Rubens Barichellonak is.

[szerkesztés] A pályafutás eredményei számokban

év	helyezés	pontszám	rajthozállások	győzelmek	dobogós helyezések	autó
1977	19.	1	9	0	0	Shadow-Ford
1978	12.	11	15	0	1	Arrows-Ford
1979	19.	2	15	0	0	Arrows-Ford
1980	9.	7	14	0	1	Arrows-Ford
1981	11.	10	15	0	2	Arrows-Ford
1982	10.	21	15	1	3	Brabham-Ford/Brabham-BMW
1983	9.	13	15	1	3	Brabham-BMW
1984	13.	8	16	0	1	Alfa Romeo
1985	-	0	16	0	0	Alfa Romeo
1986	17.	2	16	0	0	Brabham-BMW
1987	13.	6	16	0	1	Brabham-BMW/Williams-Honda
1988	11.	8	16	0	0	Williams-Judd
1989	3.	40	16	0	6	Williams-Renault
1990	7.	23	16	1	1	Williams-Renault
1991	3.	53	16	2	8	Williams-Renault
1992	2.	56	16	1	9	Williams-Renault
1993	5.	20	16	0	2	Benetton-Ford