Román György

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Román György (Budapest, 1903. január 13. – Budapest, 1981. szeptember 1.) festő, író

Tartalomjegyzék

1 Élete

[szerkesztés] Élete

Budapesten, a józsefvárosi Dalnok utcában látta meg a napvilágot, apja kereskedelemmel foglalkozott. Később húga is született.

Kétéves volt, amikor nyaralás közben napszúrást kapott. A napszúrás szövődménye egy agyhártyagyulladás volt, ennek következményeként hallását teljesen elveszítette, és egy időre mindkét lábára is bénaságot okozott.

Erős akarattal újra megtanult beszélni (beszédhibája élete végéig fennmaradt), és járni, de ezek a gyerekkori élményei, valamint a józsefvárosi környezet kitörölhetetlen élményt jelentett számára, a festői és írói munkásságában.

1919-ben látott egy kiállítást („Köztulajdonba Átment Műkincsek Kiállítás”), ennek hatására kezdett el a festészettel foglalkozni. Középiskolásként Novotny Emil Róbert tanította a festészetre.

1921-1928 között a Képzőművészeti Főiskolán végezte el tanulmányait, mestere Réti István volt, 1922-1923-ban Münchenben, a Heymann-féle iskolában képezte magát tovább.

1924 nyarán a nagybányai művésztelepen dolgozott.

1924-től kezdve állította ki képeit.

1931-ben Németországban tartózkodott, Berlin-ben képeket állított ki.

1931-1932 Franciaországban és Ausztriában tanulmányozta a festészetet, Párizsban és Bécsben.

1934 és 1936 között a Távol-Keletre utazott, drazsékészítésből élt meg, Sanghaiban és Tokióban. Utóbbi helyen ökölvívónak készült.

Hazatérve 1937-től kezdett el szépirodalmi könyveket írni.

Stílusa egyetlen egy irányzathoz sem kapcsolható. Festészetére a gyerekkori élményekből adódó szürrealisztikus és mesebeli tematika a jellemző. (a képei címe is beszédesek), írásaiban is gyerekkori élményei, a bezártság mutatkozik meg.

1973-ban megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát.

Irodalmi alkotásaiból kiemelkedik „A magányból” 1963-ban, írt könyve, melyből Kende Márta rendezésével 1979-ben dokumentumfilm készült. Jelentős művei még a „Szürke ház” (1959) című regénye, a „Várkastély a hegytetőn” (1967), a „Téli vadászat” (1950) novellái és az Ázsiai kikötő (1951) című regénye. A „Krajcáros kalandorok” (1961) című regényében az ázsiai utazásának emlékeit dolgozta fel.

Festményei közgyűjteményekben is megtalálhatóak, a Fővárosi Képtárban (Budapest), a Hatvany Lajos Múzeumban (Hatvan) és a Magyar Nemzeti Galériában (Budapest)