Stockholm-szindróma

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.
Az ezen a lapon látható jelölés 2005 augusztusából származik.

A Stockholm-szindróma (Helsinki-szindróma néven is ismert, l. alább) egy stockholmi túszdrámáról kapta a nevét. Lényege, hogy a túszok – és a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek általában – szeretetet kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt. Ez furcsa; józan ésszel azt hihetnők, hogy gyűlölniük kellene őket. Általában ez így is van; olykor azonban nem ez történik. A Stockholm-szindróma olyankor léphet fel, amikor a sok bántás mellett a rab figyelmet, néha előforduló felületes kedvességet tapasztal a rabtartója részéről, ugyanakkor teljesen ki van szolgáltatva neki, az élet-halál ura felette.

[szerkesztés] A név eredete

1973-ban Stockholmban két rabló megtámadott egy bankot, túszul ejtett négy alkalmazottat, majd öt és fél napig fogva tartotta őket. A 131 órán át tartó összezártság különös hatással volt a túszokra: annyira megkedvelték fogvatartóikat, hogy kiszabadulásuk után gyűjtést rendeztek a rablók jogi védelmének költségeire, sőt egy volt túsz később el is jegyezte magát az egyik bűnözővel.

[szerkesztés] Névváltozata, a „Helsinki-szindróma”

A Stockholm-szindróma Helsinki-szindróma néven is ismert; több helyen így hivatkoznak a túszejtések áldozatainál megfigyelt különleges jelenségre.

A Helsinki-szindróma mint olyan a Drágán add az életed (Die Hard, USA 1988) című filmben tűnt fel: Egy TV-műsorban egy pszichológus beszélt Helsinki-szindrómáról. A műsorvezető felhívta a nézők figyelmét, hogy „Helsinkiről nevezték el, ami Svédországban van. – Nem, Finnországban”, helyesbített a pszichológus.

Ugyanígy az A mennyország kapujában (DE, 1996) című német filmben a főszereplő Til Schweiger mint rendőrségi-pszichológus elköveti ugyanezt a tévedést.

Hasonlóan tesz az X-akták című sorozat „Folie à deux” című részében Mulder ügynök, amikor rokonszenvezni kezd a túszejtőjével, de kétségbe vonja, hogy ez az eset egy „Folie à deux” vagy Helsinki-szindróma lenne.