Szent Lőrinc-víziút
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Szent Lőrinc-víziút a Szent Lőrinc-folyó medrében kialakított hajózóutak, illetve a folyótól elválasztott mesterséges hajózócsatornák és zsilipek rendszere, amelyek a kanadai Montrealtól lehetővé teszik a tengerjáró hajók bejutását az észak-amerikai kontinens szívében fekvő Nagy-tavakra. A víziutat a Szent-Lőrinc folyóról nevezték el.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A víziút igénye már a XIX. században felmerült. A Nagy-tavak egyfajta amerikai beltengerként funkcionáltak, amelyen belül az óceánihoz nagyon hasonló hajózás zajlott. A XIX. századi gabonakonjuktúra idején az európai piacokon hatalmas igény mutatkozott az amerikai gabonára, a Nagy-tavak vidékén fekvő gabonatermő vidékek számára pedig kézenfekvőnek látszott, hogy áruikat nagy hajókon juttassák el Európába.
A csatorna több szakaszban készült el. A legnagyobb építkezések a II. világháború befejezését követő ipari fellendülés idején zajlottak. A mai víziutat 1959. június 26-án avatta fel II. Erzsébet (kanada uralkodójaként) és Eisenhover amerikai elnök.
[szerkesztés] Útvonala
A víziút Montrealnál kezdődik az ún. Déli Part-csatornával. A csatorna célja, hogy kikerülje a Szent-Lőrinc folyón elhelyezkedő Lachine-zúgót, amely lehetetlenné teszi a hajók feljutását. A Déli Part-csatorna néhány kilométerrel a zúgó fölött visszatorkollik a kiszélesedő Szent Lőrinc-folyóba.
A víziút következő mesterséges szakasza a Montrealtól nyugatra elhelyezkedő, 20 km hosszú Beauhamois csatorna. Ez a Szent Lőrinc-folyó számtalan szigetét kerüli ki, majd ismét visszatorkollván a folyamba a Cornvall szigetnél eléri az Egyesült Államok területét. A víziút ettől kezdve az Az Egyesült Államok és Kanada határán halad.
Kingstonnál eléri az Ontario-tavat. A tó nyugati végében kezdődik a víziút újabb mesterséges szakasza, a Welland-csatorna, melynek feladata, hogy a Niagara-vízesés kikerülésével biztosítsa a hajók átjutását az Ontraio-tóról az Erie-tóra. Az Eire-tó és a Szent Klára-tó közötti szakaszon található Detroit kikötője, majd a csatorna északra fordulván egy mesterségesen szélesített folyómederben érkezik a Huron-tóra.
A víziút utolsó eleme a Huron-tó és Felső-tó közötti zsiliprendszer.
[szerkesztés] Technikai adatok
A víziút járhatósága nagyban függ a Szent-Lőrinc folyó vízjárásától. A csatornák és zsilipek a hideg miatt minden év decemberétől április elejéig zárva vannak, ez időben a hajózás nem lehetséges. A csatornán ma már az óceáni forgalomban közlekedő hajkóknak mindössze 10%-a képes áthaladni.
| Hossz: | 3500 km |
|---|---|
| A víztükör szélessége | minimum 100 méter |
| A hajóút szélessége | minimum 60 méter |
| Mélység | minimum 8,0 méter |
| Áthidalt szintkülönbség | 159 méter (Montreal és Chicago között) |
Lehetséges legnagyobb hajóméretek:
| Hossz: | 225,5 méter |
|---|---|
| Magasság víztükör felett | 35,5 méter |
| Merülés | 8,2 méter |
[szerkesztés] Lásd még
Welland-csatorna
Nagy-tavak
[1] - A Déli Part csatorna Montreal közelében, mellette a Lachine-zúgó. A Google Earth műholdképe.
[2] A Déli Part-csatorna és a víziút Montrealon keresztül vezető régi szakaszai. A Google Earth műholdképe.
[3] - A Beauhamois-csatorna. A Google Earth műholdképe.
[4] - A Welland-csatorna. A Google Earth műholdképe.
[5] - A víziút honlapja [6] - a Szent Lőrinc-víziútat fejlesztő társaság honlapja
Based on work by