Szent Patrik

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szent Patrik, Magonus Sucatus Patricius, Sucat (Bannavem Taberniae, Britannia, Kr.u. 385-389 körül - Down, Kr.u. 461. március 17.) Az írek apostola és latin nyelvű vallásos művek szerzője

A jómódú keresztény családból származó ifjút 16 éves korában ír kalózok hazájukba hurcolták, ahol 6 évet töltött pásztor rabszolgaként. Ezután hajón sikerült megszöknie, és sok veszélyes kaland után végül Gallián át ért haza. Családja ellenkezésével nem törődve engedett a benne érlelődő elhivatottságnak, hogy a pogány íreket megtérítse. Papi hivatására Itáliában (?), illetve Galliában készült fel, főleg Germanus auxerrei püspök oldalán. 432-ben, nem sokkal püspökké szentelése után tért vissza az írek közé, akik az ő működése nyomán váltak keresztény néppé, jól kiépített egyházi szervezettel és Rómához fűződő egyházi kapcsolatokkal.

Vallásos elmélkedés és viszontagságos életútjára való visszaemlékezés a tárgya Confessio („Vallomás”) című főművének, amely egyben a britanniai latin nyelvű irodalom első jelentősebb alkotása. A neve alatt épen fennmaradt másik hiteles mű az Ad milites Coratici („Coraticus katonáihoz”), amelyben felháborodva követeli a „zsarnok” brit fejedelem exkommunikációját (kiközösítését), mert az keresztény létére Szent Patrik által megtérített íreket mészárolt le, illetve hurcolt rabszolgaságba.

Szent Patrik az irodalmi latin nyelvben kevéssé volt jártas, stílusa, fogalmazása darabos (ezt maga a rusticitas szóval jelöli). Nevéhez számtalan legenda tapadt a későbbi századok során, ezek közül a legíresebb a purgatóriumjárását elbeszélő történet.

A bányászok, kádárok, kovácsok és borbélyok védőszentje.

Emléknapja március 17.

[szerkesztés] Források

• Katolikus lexikon

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Katolikus.hu