Szerecsendió

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szerecsendió
Szerecsendió
Rendszertan
Ország: Plantae Törzs: Magnoliophyta Osztály: Magnoliopsida Rend: Magnoliales Család: Myristicaceae Nemzetség: Myristica Gronov.
Fajok
Myristica argentea Myristica fragrans Myristica malabarica

A szerecsendiófa (latin neve: Myristica fragrans), népi elnevezése: (muskátdió) családjának névadó fája, illetve cserjéje. A fa termésének szárított húsa a szerecsendióvirág (macidis flos), magva (nux mochata) a szerecsendió. Napjainkban Indonéziában, Nyugat-Indiában, Brazíliában és Madagaszkáron termelik.

[szerkesztés] Jellemzése

Magassága elérheti a 15-18 métert is. Az örökzöld növény neve félrevezető, mert a szerecsendiófa valójában nem diófa, és diója sem igazi dió, hanem mag, ami egy 8-10 cm hosszú sárga, húsos termésben helyezkedik el. Ezt a magot veszi körül a vörös, tagolt magköpeny.

A „szerecsendió-virág” a termés húsától megszabadított, vagyis a magról leválasztott magköpeny. A „szerecsendió-virág” (macidis flos), (vagy rövid népszerű nevén „macis”), a 16. század óta kedvelt fűszer Európában. Népszerűségét illóolajainak köszönheti, melynek fő alkotórésze, a miriszticin.

[szerkesztés] Felhasználása

A szerecsendió kellemesen aromás fűszer. A termésből kifejtett magját szárítva, egészben, vagy őrölt formájában használjuk. Hús és zöldség levesek, mártások, főzelékek, burgonyás ételekhez, vagdalt húsok és halak, vadételek ízesítője. Használhatjuk még mézes süteményekhez is, de mérsékelten adagoljuk, mert csípősssé teheti a süteményt.

[szerkesztés] Gyógyhatása

Erős fűszer, óvatosan kell használni. Mérsékli a savtúltengést, javítja az emésztést.