Szofja Kovalevszkaja

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szofja Vasziljevna Kovalevszkaja, oroszul: Софья Васильевна Ковалевская (Moszkva, 1850. január 15. – Stockholm, 1891. február 10.), orosz matematikus.

Tartalomjegyzék 1 Családi környezete 2 Házasság a tanulásért 3 Tanulmányai 4 Tudományos munkássága 5 Hivatkozások

[szerkesztés] Családi környezete

Kovalevszkaja Moszkvában született, a cári Oroszországban. Édesapja, Vaszilij Vsziljevics Krukovszkij (1800-1874), lengyel származású tüzértiszt, később tábornok volt. Krukovszkij távoli rokonságban állt Hunyadi Mátyással; 1858-ban az orosz hatóságok elismerték a nemességét és engedélyezték, hogy a nevét Korvin-Krukovszkij-ra változtassa. (A lengyel „kruk” szó jelentése „holló”.)

Édesanyja a német Jelizaveta Fjodorovna Schubert (1820-1879) volt, a matematikus és csillagász Theodor Schubert unokája, aki sokkal műveltebb volt a férjénél.

Úgy tűnik, hogy Szofja matematikai érdeklődését több tényező bontakoztatta ki. Az egyik az édesapjától származott, teljesen véletlenül: amikor az új házukban kifogytak a tapétából, az apa tanulmányaiból megmaradt, differenciál- és integrálszámítással kapcsolatos jegyzeteket használták tapétának. Szofja sok órát töltött el a furcsa ákom-bákomok nézegetésével. Valami hatása lehetett, mert később, amikor ezzel a területtel kezdett foglalkozni, olyan könnyedén elsajátította, mintha mindig is ismerte volna.

Szofja imádta nagybátyját, az autodidakta Pjotr Vaziljevics Krukovszkijt, akinek különös hajlandósága volt a matematikához.

Amikor egy optikáról szóló könyvet olvasott, amelyet a család egyik barátjától kapott kölcsön, olyan trigonometriai fogalmakra bukkant benne, amelyeket azelőtt nem ismert. Szofja megpróbálta ezeket magától megmagyarázni és a történelmileg létező (helyes) eredményre jutott. A barátot ez annyire lenyűgözte, hogy könyörgött Szofja apjának, hogy engedje meg, hogy külön matematika órákat tartson a lányának, akit az új Pascalnak nevezett.

Kovalevszkaja beleszeretett Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijbe, és gyakorolni kezdte az író kedvenc zongoraművét, Beethoven Pathetique szonátáját, hogy felhívja magára a figyelmet. [1] Az író azonban az idősebb nővért, Annát részesítette figyelmében.

[szerkesztés] Házasság a tanulásért

Az akkor időkben Oroszországban a nők nem járhattak egyetemre, még vendégként sem látogathatták az előadásokat. Ezért a tanulnivágyó nőknek valamelyik nyugati országba kellett utazniuk, de ez sem volt egyszerű, mert a nőknek nem volt külön útlevelük. A külföldi út ezért csak apjuk vagy férjük társaságában volt lehetséges, akinek az útlevelében szerepeltek. Egy fiatal orosz nő számára, akinek az apja nem engedélyezte a tanulást, az egyedüli lehetőség a névházasság volt egy olyan haladó szellemű fiatalemberrel, aki ezt csak azért vállalta, hogy a nőt hozzásegítse a külföldi tanuláshoz.

Így Szofja 1868-ban férjhez ment Vlagyimir Kovalevszkijhez, akivel 1869-ben Bécsbe utaztak. Itt Vlagyimir geológiát tanult. Noha a házasság névházasságnak indult, a házaspár élete során többször is voltak olyan szakaszok, amikor együtt éltek és közös jövőt képzeltek maguknak. Az ilyen időszakok rendszerint rövid ideig tartottak és többször felmerült a válás gondolata is.

[szerkesztés] Tanulmányai

Szofja Bécsben engedélyt kapott egy fizikaprofesszortól, hogy bejárjon az óráira, de Bécs nagyon drága volt, ezért Heidelbergbe utazott. A nők Heidelbergben sem iratkozhattak be az egyetemre, de az egyes professzorokkal folytatott külön megbeszélések alapján 1869-ben végre itt elkezdhette a tanulást, ha csak vendéghallgatóként is.

1870-ben a heidelbergi tanára tanácsára Berlinbe utazott, ahol az akkori korszak legnevesebb matematikusának, Karl Weierstrassnak lett a magántanítványa.

[szerkesztés] Tudományos munkássága

1874-ben summa cum laude minősítéssel szerezte meg Göttingenben a doktorátust a parciális differenciálegyenletek elméletére vonatkozó dolgozataival, illetve az elmélet alkalmazásával a Szaturnusz gyűrűinek az alakjára. Ugyanabban az évben visszatért Oroszországba, de nem sikerült állást szereznie a Szentpétervári Egyetemen. Ezután hat évig irodalommal foglalkozott a matematika helyett.

1880-ban Moszkvába költözött, de az akkori törvények nem tették lehetővé, hogy a moszkvai egyetemen tudományos fokozatot szerezzen. Egy évvel később Berlinbe és Párizsba utazott, hogy ott próbáljon meg professzori állást találni.

Kidolgozta a forgó testek elméletét, alkalmazva az akkor újnak számító Abel-függvényeket. Ezért a tanulmányért 1880-ban megkapta a Párizsi Tudmányos Akadémia díját. A következő évben a Svéd Tudományos Akadémia díját kapta meg az ugyanezen a területen írt második dolgozatáért.

1889-ben ő lett az első női (levelező) tagja a Szentpétervári Tudományos Akadémiának; többek között Pafnutyij Csebisev javaslatára.

Kovalevszkaja tüdőgyulladásban halt meg Stockholmban, és ott van eltemetve a Norra begravningsplatsen temetőben.

[szerkesztés] Hivatkozások

• Életrajz (magyar)
• Életrajz (angol)
• Életrajz (orosz)
• Domb a Hold sötét oldalán, regényes svéd film, 1983 [2]