Szojuz TMA–10

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szojuz TMA–10
Adatok
Hívójelzés:	Karat (Карат)
Indítás:	2007. április 7. 17.31 UTC
Indítási hely:	Bajkonur
Leszállás:	2007. október 13.
Leszállási hely:
Időtartam:	~ 190 nap
Paraméterek
Tömeg:	7,27 t
Pályamagasság:	200/242 km
Pályahajlás	51,67°
Periódus	88,64 perc
Személyzet

A Szojuz TMA–10 egy Szojuz küldetés a Nemzetközi Űrállomásra. Fedélzetén indult Charles Simonyi magyar származású űrturista.

Tartalomjegyzék

1 Személyzet
- 1.1 Indításkor
- 1.2 Leszálláskor
2 Felkészülés
3 Repülés
4 Források
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Személyzet

[szerkesztés] Indításkor

Oleg Kotov (1), parancsnok, Oroszország
Fjodor Jurcsihin (2), fedélzeti mérnök, Oroszország
Charles Simonyi, űrturista, Magyarország/ Amerikai Egyesült Államok

[szerkesztés] Leszálláskor

Oleg Kotov (1), parancsnok, Oroszország
Fjodor Jurcsihin (2), fedélzeti mérnök, Oroszország
Sheikh Muszaphar Shukor (1), kutató űrhajós, Malajzia

[szerkesztés] Felkészülés

Simonyi több hónapos felkészítésen és számos vizsgán vett részt, ahol 60 szakértő előtt sikeresen bizonyította, hogy két társával képes megoldani a repülés alatt adódó esetleges problémákat. Simonyi az oroszországi felkészülés során meglátogatta az Enyergija vállalat ipari komplexumát és múzeumát, ahol az Ural–1 számítógép kiállított darabjával is találkozott. Ennek továbbfejlesztett változatán, az Ural–2 jelzésű gépen készítette el első komolyabb saját programját, mely egyik első lépése volt a sikeres számítástechnikai pálya irányába.

Néhány nappal a start előtt társaival együtt azt a hangárt is megtekintette, ahol saját űrhajója hordozórakétáját készítették elő a startra. A 40 méter magas Szojuz–FG hordozórakétát aztán április 5-én állították fel a starthelyen ^[1].

[szerkesztés] Repülés

Az Szojuz TMA–10 2007. április 7-én indult. 2007. április 9-én este, magyar idő szerint 21.10-kor sikeresen dokkolt a Nemzetközi Űrállomáson ^[2]. Az orosz Zarja moduljának alsó részén csatlakozott az űrállomáshoz. A megközelítés teljes folyamata gyakorlatilag automatikus, miután az űrhajó 150 ± 50 m-es távolságban megközelítette az űrállomást ^[3].

A „második magyar űrhajós” teljes űrutazása 13 napig tart. Az ISS-en Simonyi több mérést is végez a mára magyar űrkutatási sikertörténetként elhíresült Pille nevű sugárzásmérő eszközzel. Charles Simonyi a Szojuz TMA–9 jelű űrhajóval tér vissza. Társai az amerikai Michael Lopez-Alegria és az orosz Mihail Tyurin, az ISS most még fenn dolgozó 14. legénységének tagjai lesznek ^[4].