Sztalker

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Sztalker (Сталкер)
©Mokép
Rendező:	Andrej Tarkovszkij
Producer:	Alekszandra Gyemidova
Forgatókönyvíró:	Arkagyij Sztrugackij Borisz Sztrugackij Andrej Tarkovszkij
Főszerepben:	Alekszandr Kajdanovszkij Anatolij Szolonyicin Nyikolaj Grinyko
Zene:	Eduard Artyemjev
Operatőr:	Alekszandr Knyazsinszkij
Jelmeztervező:	Jelena Fomina
Vágó:	Ludmilla Fejginova
Forgalmazó:	Mokép
Gyártó:	Moszfilm
Bemutató:	1979. augusztus
Időtartam:	163 perc (DVD: 155 perc)
Nyelv:	orosz
IMDb

'A Sztalkerben mindent végig ki kell mondani." - Andrej Tarkovszkij

Andrej Tarkovszkij Sztalker (Сталкер/Stalker) című filmje 1979-ben készült. A film 163 perces, színes/fekete-fehér.

[szerkesztés] Forgatókönyv

A film alaptörténete Arkagyij és Borisz Sztrugackij Пикник на обочине című kisregényén alapul (magyarul Piknik a senkiföldjén (In: Galaktika 11.sz., 1974; Metagalaktika 1.sz., 1978 - Bojtár Anna fordítása). A történet később Piknik az árokparton címmel megjelent, a később készült Sztalker című irodalmi forgatókönyvvel egy kötetben (1984, ISBN 9630732890, 2005 - Földeák András fordítása).
"Néhány esztendeje abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy közreműködhettünk a Sztalker című film forgatásában. (...) A munka során azonban (közel három évig tartott) Tarkovszkij végül olyan filmet készített, amelynek semmi köze a kisregényhez. S forgatókönyvünk végleges változatában csupán a "Sztalker" és a "Zóna" kifejezések maradtak meg, valamint az a misztikus hely, ahol a kívánságok teljesülnek. (..) Senki sem kételkedett, hogy a film nemzetközi rangú. Ne vegyék öndícséretnek szavainkat! A film létrehozásában az érdem oroszlánrésze Tarkovszkijé, mi csupán a kisinasai voltunk." - (Arkagyij Sztrugackij)

A film első változata 1978-ban készült, azonban az a változat rossz kezelés miatt (szándékosság gyanúja is felmerült) megsemmisült. Tarkovszkij - szívinfarktusa után - némileg átírt forgatókönyvvel, és még nagyobb nehézségek közepette újraforgatta a filmet.

[szerkesztés] Cselekmény

A Solarishoz képest a Sztalkerban már külsőségeiben sincs jelen a tudományos fantasztikum. Csupán a cselekmény kiindulópontja fantasztikus.

Valahol a világban van egy Zóna – ahol egykor meteor csapódott be be vagy űrhajó szállt le. Itt van egy hely, egy Szoba, ahol állítólag teljesülnek a kimondott kívánságok. Senki sem tudta pontoson megállapítani, hogy mi történt. A Zónába belépni tilos, fegyveresek őrzik. A sztalkerek olyan emberek, akik pénzért a Zónába vezetik a boldogtalanokat, a kíváncsiakat, a menekülőket.
Az egyik főhős, a Sztalker nehéz körülmények között él feleségével és béna kislányával. A film a Zónába irányuló törvénytelen expedícióról szól, amelynek három tagja a Sztalker, az Író és a Professzor. Az Író alkotóereje elfogyása miatt és unalomból igyekszik a Zónába, a Tudós pedig be akarja bizonyítani, hogy a Zóna csodatévő híre hazugság. Egész útjuk egyetlen napig tart. A Zóna érthetetlen törvényeinek megismerése és vitáik után elérnek a Szoba küszöbéig.

Visszatértük után mindhármuk az önmagával való szembenézésig jut el. Az önálló erkölcsi személyiség kialakulásának nehézségeiről hármuk válasza mellett Sztaker feleségének áldozatvállalása is megjelenik. A film végén Sztalker kislánya a földhözragadt ember lehetőségein túllépő példát mutat.

A Sztalkerben Tarkovszkij a művészet egyik végpontjáig jut el. A filmben feltett kérdésekre Tarkovszkij egyértelmű válaszokat ad, de ezek a válaszok már a művészeten kivüliek.

(Forrás: Kovács András Bálint - Szilágyi Ákos: Tarkovszkij, Helikon Kiadó. 1997)

[szerkesztés] Alkotók

Kép:Stalker.jpg

Anatolij Szolonyicin az Író szerepében

Egyéb szereplők:
Alisza Frejndih (a Sztalker felesége), Natasa Abramova (Márta, Sztalker lánya)
Felhasznált zenék:
Maurice Ravel ("Bolero")
Richard Wagner ("Tannhäuser")
Ludwig van Beethoven ("IX. szimfónia")
Művészeti vezető:
Savkat Abduszalamov
Látványtervező:
Rasid Szafiullin
Maszkmester:
V. Lvov
Rendezőasszisztens:
Araik Agoronjan, Maria Csugunova, Larisza Tarkovszkaja, Jevgenyij Cimbal
Steadicam operatőr:
Ivan Gekov