Szupernóva

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Kepler által megfigyelt szupernóva (SN 1604) maradványa a Hubble-űrtávcső és a Chandra képeiből összeállítva.

A szupernóva állapot a Napnál nagyobb csillag végső nagy robbanása, mely során a csillag fénye egy galaxis fényével vetekszik. („Nova” latinul „új”). A „szuper” a kevésbé fényes nóváktól való megkülönböztetésre szolgál, melyek más okból fényesednek ki.

A szupernóva-robbanás során a csillag feldobja a külső rétegét, mely a környezetét hidrogénnel, héliummal és nehezebb elemekkel telíti. A kidobott anyag általában gömb alakban tágul, miközben egyre ritkább lesz. Ha a szupernóva-robbanás közeli por vagy gázködöt nyom össze, ott megindíthatja egy újabb csillag kialakulását, és nehezebb elemekkel szennyezheti azt a ködöt. A Napban és Földünkön található lítiumnál nehezebb elemek (arany, urán...) annak köszönhetőek, hogy a Naprendszer keletkezésekor a közelünkben szupernóvarobbanás történt.

A szupernóvák többször 10⁴⁴ joule energiát képesek kibocsátani, nagyjából annyit, amelyet a Nap egész élettartama során.

A szupernóvák között megkülönböztetünk I. és II. típust, a robbanási folyamat során keletkezett nehéz elemek előfordulási aránya szerint.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Vinkó József: Távolságmérés szupernóvákkal: tények és talányok, Fizikai Szemle, 2006/7.

Ez a csillagászati vagy űrkutatási tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!