Tapírfélék
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|||||||||||
 |
|||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||
|
|
|||||||||||
|
A tapírfélék (Tapiridae) a páratlanujjú patások rendjének egy családja. 1 nem és 4 ma élő faj tartozik a családba.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Rendszerezés
A család az alábbi nemeket és fajokat foglalja magában.
- Tapirus
- Amerikai tapír (Tapirus bairdii)
- Ázsiai tapír, (Tapirus indicus)
- Hegyi tapír, (Tapirus pinchaque)
- Közönséges tapír, (Tapirus terrestris)
[szerkesztés] Testfelépítésük
Disznónál valamivel nagyobb állatok, testüket rövid szőr fedi. Felső ajkuk és orruk egyesülve lefelé hajló ormányt alkot. Mellső lábukon 4, a hátsón 3 ujjuk van.
Az orrszarvúfélékhez ma az állatvilágban a tapírok állanak a legközelebb, de koponyájuk alkata mégis nagyon különböző. Az orrszarvúak meghosszabbított és megvastagodott orrcsontjukon tülköket viselnek, a tapírok orrcsontja ellenben magasabbra feltolódott, ami a rövid, mozgékony ormány kifejlődésével függ össze. Bár ez az ormány aránylag rövid és nem feltűnő, mégis nagyon jellemző a tapírokra. Fejük keskeny és megnyúlt, az arckoponya méretei jelentékenyen meghaladják a kétoldalt összenyomott agykoponyáéit; a széles, erős járomív előfelé erősen lehajló. A nagy szemüregek szélesen nyílnak a mély halánték-gödörbe, mert nincs köztük semmi választófal és e csont hiánya, valamint a nagyon széles orrlyukak igen jellemzőek a tapírok koponyájára. A felső állkapocsban 6 metszőfog, 2 szemfog, 8 elő- és 6 utózápfoguk, az alsóban 6 metsző-, 2 szem-, 6 elő- és 6 utózápfoguk van. Más fosszilis páratlanujjúakéhoz hasonló csontvázukat aránylag könnyed felépítés jellemzi. Patáik meglehetősen fejlettek, végtagjaikon kérges talpgumó hordja a testsúlyt. Ujjai száma négy, a második azonban nagyobb és erősebb a többinél, és ennélfogva ezt a családot is a páratlanujjúakhoz kell sorolnunk. Az elülső végtagok kicsiny külső ujja csak akkor érinti járáskor a földet, ha a talaj nagyon puha és ruganyos. Hátulsó végtagjukon egy fő- és két mellék-ujj található. Fő- és támasztóujj mind a négy végtagon egy-egy tökéletes szarupatába burkolt. Ez a pata mind külső alakjában, mind belső szerkezetében a lópatához hasonlít. Ugyancsak a lovakra emlékeztet a nagy, szőrtelen szarukéreg a tapír elülső végtagjainak könyökizűlete felett.
[szerkesztés] Kialakulásuk
A tapír a földtörténet hosszú szakai során jóformán semmint nem változott; felépítése még ma is azokat az alakbeli sajátosságokat tünteti fel, amelyeket ma már csak a lófélék régen kihalt fajai képviselnek. Sokan „eleven fossziliának” nevezik a tapírt, és az állat középnagyságú, kevéssé tagolt testével, sokujjú végtagjaival és rövid ormányával valóban „vízözön előtti” időből származónak látszik. Laikusok nem is igen tudják, hogy a tapír igazán a legrégibb emlősök közül való, s a harmadidőszak közepe óta változatlanul maradt fenn. A maihoz hasonló alakjában a régmultban Európában, Kínában és Észak-Amerikában volt honos, s csupán a ma élő néhány faja szóródott szét Hátsó-Indiába és Szumátrába, úgymint Közép- és Dél-Amerikába. Feltételezhető, hogy a patás állatok ősei a harmadidőszak elején tapírszerűek lehettek. E felfogás helyessége mellett szól Weber számítása is. Szerinte a tapír agyvelejének súlya a testsúly 1/947-ed része, s ez egy miocénbeli patás agyvelejének felelhet meg.
[szerkesztés] Életmódjuk
A tapír sokat és szívesen tartózkodik a vízben, kiválóan úszik, hosszú percekig képes a víz alatt maradni. Tápláléka vízinövényekből, falombból, hajtásokból és gyümölcsökből áll. A tapír nagyon értékes állatkerti állat, születése nemzetközi téren is eseménynek számít.
[szerkesztés] Forrás
Brehm, Alfred Edmund: Az állatok világa
 |
Ez az emlősökről szóló lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by