Tar

A település megközelíthető közúton: az M3-as autópályáról Hatvannál kell letérni a 21. számú útra, amely a település határában halad el; vagy vasúton, a Hatvan–Somoskőújfalu vonalon.

[szerkesztés] Története

Tari Szent Mihály Templom az Udvarházról fényképezve

Tar Lőrinc udvarházának romjai

Tari Stupa képe

A Nyugati-Mátra peremén, a Zagyva völgyében fekvő csevicéiről híres község. A csevice-források a Csevice-patak mentén fakadnak, az Ágasvárra vezető turistaút mentén.

A falu első írásos említése 1256-ból származik. Ekkor a Rátóti nemzetség birtoka. A 15. században mezővárosi rangot kapott, de a török hódoltság után azt elveszítette. A török időkben elpusztult.

Templomát Szent Mihálynak szentelték; szentélye a 13. századból, hajója a 15.-ből való. A templombelsőben 15. századi freskók találhatók, de középkori a templomot körülölelő fal is. Templomkertjében 19. századi sírkövek láthatók.

A község leghíresebb földesura „pokoljáró” Tari Lőrinc volt, Zsigmond király bizalmas embere. Érdemeit akkor szerezte, amikor 1401. április 28-án a főurak Budán rátámadtak Zsigmondra, azt követelve, hogy az uralkodó űzze ki a kiváltságokat élvező idegeneket az országból. Azzal fenyegették, ha nem így tesz, fogságra vetik. Az uralkodó védelmére csak Tari Lőrinc rántott kardot, akit aztán a támadók össze is kaszaboltak. Gyógyulása után hűségéért a király bizalmasa: pohárnokmester, étekfogó, majd fősáfár, valamint Hont és Nógrád vármegyék ispánja lett. Szerepe volt abban, hogy 1407-ben Zsigmond Pásztónak Budával azonos kiváltságokat adományozott. Tari Lőrinc később az irodalomba is bevonult: írországi „pokoljáró” útját – amit a Szent Patrick-sziget kénes barlangjához tett — Tinódi Lantos Sebestyén énekelte meg.

[szerkesztés] Nevezetességei

Szent Mihály római katolikus templom (a falu központjában található)
Tar Lőrinc Udvarháza (a templom mellett van)
A sámsonházi elágazóban, de Tar közigazgatási területén található a volt Gaál-tanya, ahol buddhista sztúpa áll, és tibeti hitéleti központot alakítottak ki itt.