Hont vármegye

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

**Hont vármegye**

Székhely	Ipolyság
Terület	2.333 km²
Népesség	132.500
Nemzetiségek	magyarok

Hont vármegye (szlovákul és németül: Hont; latinul: Hontiensis, Honthiensis, Hontensis, Honthum) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északi részén. A vármegye legnagyobb része ma Szlovákiához tartozik, kis része Magyarországhoz tartozik.

[szerkesztés] Földrajza

A vármegye területének legnagyobb része hegyes, csak az Ipoly völgyében található síkság. A hegységek az Északi-Kárpátok csoportjai, a Selmecbányai-hegység, az Osztroski-hegység. Északról Bars és Zólyom vármegyék, keletről Nógrád vármegye, délről Esztergom és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyék, nyugatról pedig Bars és Esztergom vármegyék határolták.

[szerkesztés] Történelem

Hont vármegye a 11. században vált le a vele szomszédos Nógrád vármegyétől. Az 1300-as évek elején Kishont nevü régiót csatolták hozzá, ez 1802-ig a vármegye része volt, akkor egyesült Gömörel és létrejött Gömör-Kishont vármegye. 1552 és 1685 között a vármegye az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt ált, és a Nógrád szandzsákhoz tartozott. 1918-tól a vármegye északi fele Csehszlovákia része lett, déli része továbbra is Magyarországhoz tartozott. A északi, csehszlovák rész a két világháború között Hont megye, majd Zólyom megye, majd Szlovák megye része lett. Az I. bécsi döntés Hont vármegye területének nagy részét Magyarországnak ítélte. A világháború után újra Csehszlovákia része. A vármegye déli, Magyarországi része a két világháború között Nógrád-Hont vármegye, majd 1950-től az észak fele növekvő Pest megye része lett.