Thököly Imre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Késmárki gróf Thököly Imre (Késmárk, 1657. szeptember 25. – Nikomédia, 1705. szeptember 13.) Kuruc hadvezér, Felső-Magyarország, majd Erdély fejedelme.

[szerkesztés] A Kuruc világ előzménye

Amikor a török szultán hatalma egyre jobban hanyatlott és Ausztria a többi európai keresztény állam segítségével a törököket fokozatosan kiszorította Magyarországról. Az osztrákok ugyanis nem az országot szabadították fel a török rabság alól, hanem a török birodalomtól területeket hódítottak el – a maguk részére. És úgy is viselkedtek. I. Lipót bécsi császár németekből és udvarhű főpapokból kormányzóságot szervezett. Az országot tízezer zsoldos szállta meg, a megszálló katonák szabadon garázdálkodtak, fosztogattak, raboltak, gyilkoltak, sokszor még kegyetlenebbül, mint a törökök. A császár vésztörvényszékeket állított fel, a ,,megbízhatatlan" végvári magyar katonákat szélnek eresztették, a ,,gyanús" nemesi birtokosokat perbe fogták, birtokaikat rendszerint elkobozták.

A Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétellel gyanúsított vagy megvádolt földesurak, a birtokuktól megfosztott, elűzött jobbágyok, a kifizetetlen vagy a szolgálatból elbocsátott végvári katonák, a hazafias érzésű nemesek és a vallásuk miatt bujdosni kényszerült protestánsok mind-mind az erdélyi határszélen gyülekeztek.

Apafi fejedelemtől és a töröktől reméltek támogatást. A jobbágyok és a bujdosók fegyveres támadásokat indítottak a császári katonaság ellen, és ott ártottak nekik, ahol csak tudtak. Azokat a magyarokat, akik I. Lipót pártján voltak, a bujdosók nem tekintették többé magyarnak, hanem – a német zsoldosokhoz hasonlóan – labancoknak nevezték őket. A bujdosókat kurucoknak nevezte a nép. Hallatlan méreteket öltött a protestánsüldözés, a katonaság protestáns iskolákat, templomokat foglalt el, a papokat elkergette. Rettenetes idők következtek, pontosan fogalmazott egy korabeli krónikás, amikor megállapította, hogy a magyar nép két pogány közé került.

[szerkesztés] Élete

Dédapja még marhakereskedő, apja viszont már Árva és a Felvidék ura volt. 1667: tanulmányokat folytat az Eperjesi Kollégiumban. Apja a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt Árva várából Likavárra, Husztra, később Erdélybe menekül. A nemzetközi jelentőségűvé vált kurucmozgalmat, az erdélyi fejedelem, a török, sőt XIV. Lajos francia király is támogatta. 1678-ban "A szabadságért és igazságért!" jelmondattal, Thököly Imre vezetésével megindult a kurucok támadása I. Lipót császár és katonai kormányzatának a rémuralma ellen.

Katonai tehetségét kamatoztatva elfoglalta Felső-Magyarország jelentős részét. 1682: feleségül veszi Zrínyi Ilonát. Elsősorban saját birtokaira támaszkodott, majd az özvegy Zrínyi Ilonával kötött házassága után a hatalmas Rákóczi-uradalmakra. Az ifjú Thököly hatalma 1682-ban teljesedett ki: Sikereire Sztambulban is felfigyeltek, ezért kinevezték Magyarország királyává, ám ő csak a fejedelmi címet viselte.

A szabad királyi városok, a bányavárosok, a nemesség és a jobbágyság hozzáfűzte szabadságának, boldogabb jövőjének reménységét is. Thököly a sikerein felbuzdulva végső csapást akart mérni a Habsburgokra. A németek elleni háborúiban azonban csak a gyűlölt törökök segítségére számíthatott. A bujdosók vezéreként előbb Felső-Magyarországon hozott létre török vazallusállamot a Habsburgok abszolutista törekvései ellen harcolva (1678–1685)de ez a szövetség végül az ő bukását jelentette.

Katonai sikerein felbuzdulva indította meg a török szultán utolsó nagy hadjáratát Bécs ellen. Kara Musztafa nagyvezér el is érte az osztrák fővárost, a császár hanyatt-homlok el is menekült, de az időközben megérkezett Sobieski János lengyel király által vezetett, nyugati (a lengyel, a Habsburg-, a pápai, a velencei és a nápolyi hadakból) egyesített hadsereg megsemmisítő vereséget mért a szultán hadaira. Az ezt követő hosszas háborúskodás után a Szent Liga (Ausztria, Lengyelország, Velence, Oroszország török ellenes szövetsége) megalakulása után a törökök sorozatos vereségei követték (zentai csata, Buda, Belgrád visszafoglalása), hazánk felszabadult a török uralom alól. Részt vett a törökök oldalán Bécs sikertelen ostromában. A Habsburgok ellentámadása során Thököly sorozatos vereségeket szenvedett és kiszorult Felső-Magyarországról.

A kurucok egy része a császárhoz pártolt, a török haderők veresége pedig Thököly mozgalmának a végét is jelentette. Még I. Apafi Mihály, erdélyi fejedelem is elűzte a kuruc vezért, sőt 1686 őszén a váradi pasa elfogatja s bilincsbe verve Konstantinápolyba hurcolta.

Apafi Mihály halálával az 1690-ben beállott interregnum kedvező alkalmat nyújtott a töröknek és pártfogoltjának – Thököly Imrének, hogy az erdélyi fejedelemség elnyerésére megtegye a régóta óhajtott lépéseket. A szultán 1690. június 8-án kelt athnáméjával Thökölyt erdélyi fejedelemmé nevezte ki. Csak el kellett azt foglalnia. A szultán török, tatár és oláh segédhadakat rendelt Thököly magyar kurucai és hajdúi mellé, akik Oláhország felől készültek beütni Erdélybe. Visszatérési kísérletei eredménytelenek voltak, csak rövid időre tudta megszorongatta a császáriakat. Két hónap múlva mégis kiszorult Erdélybõl. 1692-ben Heister tábornokért kiváltotta a Munkács föladása (1688) óta Bécsben raboskodó Zrínyi Ilonát. A Porta végül Nikomédiába internálta, ahová követte felesége, Zrínyi Ilonát, is. Nikomédiában halt meg 1705. szeptember 13-án. Mostohafia, II. Rákóczi Ferenc harcát bizakodással figyelte, de visszatérni már nem tudott. Földi maradványait a késmárki evangélikus templomban helyezték örök nyugalomra.

I. Apafi Mihály tanácsosa, Teleki Mihály ismerte fel Thököly katonai tehetségét. 1680-ban a bujdosók fővezérükké választották. 1682-ben Ibrahim pasa szultáni atnaméval Magyarország királyává nyilvánította. A 1686-tól Zrínyi Ilona védte Munkács várát két éven át a császári haderőkkel szemben, míg végül 1688. január 14-én a császáriak elfoglalták Munkácsot. Zrínyi Ilonát gyermekeivel együtt Bécsbe vitték.

Apafi halála után Thökölyt, miután Zernyestnél 1690. augusztus 21-én legyőzte a császári erőket, Erdély fejedelmévé választották 1690. szeptember 22-én. Az 1699. január 26-i karlócai béke száműzetésbe kényszerítette. Nikomédiába internálták, ahova felesége, Zrínyi Ilona is követte. A következő évben még egy utolsó, sikertelen kisérletet tett fejedelmi méltósága visszaszerzésére.

1705. szeptember 13-án hunyt el. Hamvait 1906 októberében újratemették szülővárosának evangélikus templomában, ahol elhelyezték a palástját és zászlaját is, valamint azt a feliratos domborművet (epitáfiumot), amely az izmiti sírját borította. ([1])

2005-ben, halála 300. évfordulóján Izmitben utcát neveztek el róla. ([2])

Előző : II. Apafi Mihály

Erdély fejedelme 1690

Következő: II. Rákóczi Ferenc