Munkács

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Munkács (ukránul Мукачеве (Mukacseve / Mukacheve), ruszinul Мукачів (Mukacsiv / Mukachiv), oroszul Мукачево (Mukacsevo / Mukachevo), szlovákul Mukačevo, németül Munkatsch vagy Munkatz, jiddisül Minkács, lengyelül Mukaczewo, románul Munceag vagy Muncaci): megyei jogú város a mai Ukrajnában, Kárpátalján. é. sz. 48°27′0’’ k. h. 22°43′0’’

[szerkesztés] Fekvése

Munkács Kárpátalja központi részén terül el az Északkeleti Kárpátok aljában az alföld és a hegyvidék találkozásánál. Gazdasági potenciálja, továbbá a lakosságszáma szerint a megye második legnagyobb városának számít. Ungvártól 42 km-re délkeletre, a Latorca partján fekszik, Klastromalja, Munkácsváralja, Oroszvég, Őrhegyalja, Várkulcsa és Várpalánka tartozik hozzá.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a régi magyar Muncas személynévből való, melynek eredete a munka főnév.

[szerkesztés] Története

Munkács vára

1138-ban Muncas néven említik először. Már az őskorban lakott hely, a Kis-hegyen és a Galis-hegyen neolit, a Tupcsa-hegyen kora vaskori település nyomaira bukkantak, melyet földsánc is övezett. A Galis- és a Lovaska-hegy között kelta település maradványai kerültek elő. A vár környékét már a 6. században szlávok lakták. Várát a monda szerint Álmos vezér építtette, és a hegyeken való vesződséges átkelés emlékére kapta mai nevét. Először 1064-ben említik. 1085-ben Szent László itt verte le a Salamonnal szövetséges kunokat. 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították, ezután IV. Béla hospeseket és külföldi telepeseket telepített le. Nagy Lajos románokat telepített ide, majd helyüket 1359-ben rutének foglalták el. Ekkor épült újjá a kun és tatár pusztítások után a vár is. 1378-ban kiváltságokat és városi rangot, 1427-ben vásártartási jogot kapott. 1445-ben Hunyadi Jánosé lett, aki szabad várossá tette. A város részt vett az 1514-es parasztháborúban, emiatt kiváltságait elvesztettte. A 16. és 17. században az Erdélyi Fejedelmséghez tartozott. 1657-ben a lengyelek a várost feldúlták, de a várat nem merték ostromolni, majd a tatárok égették fel a várost. 1672-ben Zrínyi Ilona gyermekeivel ide vonult vissza, melyet a felkelők ostromoltak, végül Thököly Imre házassággal szerezte meg, melyet itt tartottak 1682. június 15-én. Thököly veresége után Zrínyi Ilona 1686-tól 1688. január 18-ig tartotta a várat a császáriakkal szemben. A szabadságharc alatt az egyik legnagyobb kuruc erősség volt, 1711. június 24-én utolsóként kapitulált, majd utána börtön lett. 1834. július 27-én gondatlanságból tűzvész martaléka lett. 1848. április 22-én Podhering (Őrhegyalja) nevű külvárosánál győztes csata zajlott melyre az 1901-ben felállított obeliszk emlékeztet. 1896-ban az északi bástyán 38 m magas piramison turulmadár-szobrot állítottak fel, melyet a csehek1918-ban leromboltak. 1910-ben 17 275 lakosából 12 686 magyar, 3078 német és 1394 ruszin volt. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Munkácsi járásának székhelye volt. 2001-ben 81 600 lakosából 62 900 ukrán, 7300 orosz, 6900 magyar és 1100 cigány volt.

[szerkesztés] Látnivalók

Városháza

A város feletti Várhegyen állnak várának tekintélyes maradványai.
A város nevezetessége a 17. századi Rákóczy-kastély a "Fejér-ház", mely a 18. században kapta mai alakját. Vendége volt egykor II. József és Ferenc József is.
Római katolikus temploma 13. századi, melynek hajója 1881-ben elpusztult, csak a szentély maradt meg.
Új római katolikus temploma 1903-ban épült.
A fekete-hegyi kolostor elődje egy 11. században I. András feleségével együtt Kijevből jött ortodox szerzetesek által alapított barlangkolostor volt. A mai kolostort 1360-ban alapították, a 15. század végén elpusztult, de 1551-re újjáépült. A templom 1789 és 1804 között, a kolostor 1766 és 1772 között épült ki, ma ortodox apácazárda, ortodox püspöki székhely Kárpátalja leggazdagabb könyvtárával.
A Szent Mihály kápolna a 14. századi Szent Márton templom fennmaradt szentélye, mai alakját a 15. században nyerte el, 1976-ban restaurálták.
Református temploma 1795-ben épült, tornya 1814-ben lett kész.
A Városháza 1899 és 1901 között épült szecessziós stílusban.

[szerkesztés] Híres emberek

Munkácsy emléktábla

Itt született Munkácsy Mihály festőművész 1844-ben, a szülőház helyén álló házon emléktábla.
Itt született 1629-ben Báthori Zsófia.
Itt született 1830-ban Lehoczky Tivadar régész, történész.
Itt született 1883. március 3-án Csortos Gyula színművész.
Itt született 1895-ben Uray Tivadar színművész.
Itt született 1905-ben Mártai Gyula építész.
Itt nyugszik Siegmeth Károly gépészmérnök, földrajzi író, a hazai természetjárás és barlangkutatás nagy egyénisége (1912).