Theodórosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Theodórosz, Theodorus (Gadara, Szíria, Kr. e. I. század - Rodosz, Kr. u. I. század) görög rétor

Működésének tetőpontját Szent Jeromos Kr. e. 33-32-re teszi. Kr. e. 33 és 30 között Tiberiust, a későbbi római császárt tanította Rómában, aki később Rodoszon is felkereste mesterét. A szigetre valószínűleg Kr. u. 6 után telepedett le, és haláláig mindvégig ott élt.

Műveiből csupán kevés töredék maradt fenn. Címről a következőket ismerjük: „Peri historiasz" (A történelemről); „Peri Koilész Szüriasz" (Belső Szíriáról); „Peri politeiasz" (Az államról); „Peri dialektón homoiotétosz kai apodeixeósz" (A dialektusok hasonlóságáról); „Peri rhétorasz dünameósz" (A szónoki tehetségről).

Szónoklattani nézeteit vetélytársának, Apollodórosznak nézeteivel összevetve lehet a legjobban megérteni. A vele folytatott vita keretét egyrészt az adja, hogy a retorikai problémák mindkettejük számára inkább csak elméleti, tudományos kérdések, másrészt vizsgálati körükből kiszorul a stilisztika. Theodórosz a hagyományos előírásokhoz képest nagyobb szabadságot engedélyez a szónok számára, míg Apollodórosz szigorúan, néhol túl mereven ragaszkodik a szabályokhoz. Így Theodórosz mesterségnek, és nem vitathatatlanul biztos ismeretnek nevezi a szónoklást. A hagyományosan (és Apollodórosz szerint a természet által) előírt beszédrészek közül Theodórosz az alkalomtól teszi függővé, hogy kell-e például elbeszélés, avagy sem. Az elbeszélésnél egyedül a valószínűségre kell mindig törekedni, a többi úgynevezett erényre (rövidség, világosság) nem feltétlenül. A hallgatóság érzelmeire nem csak a bevezetésben és a befejezésben célszerű hatni, ahogy ezt Apollodórosz és a szónoklattan több tudósa ajánlják, hanem az érvelés közepén is felhasználhatóak olyan közhelyek, amelyek némileg felkavaró hatásúak. E tétel lett az alapja annak a kevéssé meggyőző, ám többek által képviselt értelmezésnek, amely Theodórosz álláspontját az egész irodalomra kiterjesztendőnek gondolta, és úgy képzelte, hogy az irodalmi tevékenységhez szükséges ihletettség és átszellemültség mélkülözhetetlenségét mondja ki, ezért az Apollodórosz-szal való vita esztétikai jellegű is. A köztük lévő ellentéteket mindenesetre a tanítványok több nemzedéke is fenntartotta.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.