A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A tiszaeszlári per vagy tiszaeszlári vérvád az 1882-1883 között Tiszaeszláron, majd Nyíregyházán lezajlott per, és az ahhoz kapcsolódó politikai és közéleti viták összefoglaló neve. A vérvád, amelyben a tiszaeszlári zsidókat egy keresztény lány (Solymosi Eszter) rituális meggyilkolásával gyanúsították meg, rövidesen a magyar politikai erők összecsapásának terepévé vált, Európa-szerte nagy figyelmet kapott, és nagy hatással volt a magyarországi antiszemitizmus későbbi alakulására.

Tartalomjegyzék 1 A vád eredete 2 Scharf Móric vallomása 3 Az antiszemitizmus felerősödése 4 Egy holttest megtalálása 5 Vádemelés 6 A holttest exhumálása 7 A vádlottak felmentése 8 A per utóhatásai 9 A per nemzetközi visszhangja 10 Irodalom 10.1 Források, jegyzetek 10.2 Külső hivatkozások 10.3 Feldolgozások 10.4 Lásd még

[szerkesztés] A vád eredete

1882. április 1-jén délben Solymosi Eszter, egy fiatal keresztény szolgálólány, akit édesanyja festékért küldött a falusi boltba, hazafelé menet eltűnt. Aznap volt Pészah ünnepe, amikor a falusi és a környékbeli zsidók néhány messziről érkezett vándorzsidóval együtt a tiszaeszlári zsinagógában gyűltek össze. Az eredménytelen keresés után elterjedt a hír, hogy Esztert megölték a zsidók. Édesanyja, Solymosi Jánosné feljelentést is tett ellenük április 3-án Farkas Gábor községi bírónál, majd április 4-én Jármy Jenő tiszalöki főszolgabírónál, de a hatóságok csak a lány országos körözését rendelték el.^[1]

Április végén Scharf Samu, a zsidó templomszolga Scharf József négyéves kisfia arról kezdett beszélni, hogy az eltűnt lányt egy sakter ölte meg, a fiú apja és bátyja, Scharf Móric segítségével. Május 4-én Solymosiné erre hivatkozva ismét vizsgálatot követelt a zsidók ellen; a nyíregyházi törvényszék Bary József aljegyzőt jelölte ki vizsgálóbíróul. Bary május 19-én Tiszaeszlárra utazott, letartóztatta Scharf Józsefet és feleségét, és megkezdte a falubeliek kihallgatását, de a gyermek szavain kívül nem talált közvetlen bizonyítékot, csak közvetetteket: friss ásás nyomait a zsidótemplom közelében, és a falubeliek vallomása szerint Eszter eltűnése napján késő estig világosság és jövés-menés volt a zsinagógában, amire máskor nem volt példa.

[szerkesztés] Scharf Móric vallomása

Bary 19-én este Recsky András csendbiztossal a nyíregyházi ügyészségre küldte Scharf Móricot; velük tartott Péczely Kálmán törvényszéki írnok is. Éjszakára megszálltak Recsky nagyfalui lakásán. Hogy mi történt, nem derült ki egyértelműen, de másnap Móric beismerő vallomást tett. (Később a védelem azt állította, hogy Recsky és a korábban szerelemféltésből elkövetett gyilkosságért már börtönbe zárt Péczely tanította be a fenyegetéssel és veréssel kényszerített fiúnak a vallomást; felnőttkori visszaemlékezésében maga Móric is megerősítette ezt.^[2]) Vallomása szerint apja a szombat reggeli istentisztelet után behívta az arra járó Esztert, hogy segítsen levenni a gyertyatartókat (ami a zsidóknak szombaton tilos volt). Ezután egy Hermann Wollner nevű zsidó vándorkoldus, aki a házukban kapott szállást, a zsinagógába vitte a lányt, ahol a három ott tartózkodó sakter, Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és Schwarz Salamon elvágta a nyakát, és a vérét egy edénybe gyűjtötték. Ezután a holttestet újra felöltöztették, és a nyakát rongyba bugyolálták Lustig Sámuel, Braun Ábrahám, Weiszstein Lázár és Jünger Adolf jelenlétében. Móric – vallomása szerint – mindezt a kulcslyukon keresztül látta.

Recsky ezután üzent Barynak, aki még aznap éjjel Nagyfalura utazott. Móric megismételte előtte a vallomását, melynek alapján tizenkét zsidót letartóztattak. Recsky átvizsgáltatta a zsinagóga és a sírok környékét, de nem találta nyomát a holttestnek. Móricot gyanúsítottból koronatanúvá minősítették, és szülei előzetes letartóztatása miatt gyámság alá helyezték.

[szerkesztés] Az antiszemitizmus felerősödése

Az antiszemita érzelműek hamar meglátták a lehetőséget az esetben. Már május 20-án, Scharf Móric vallomástétele előtt megjelent a Magyar Állam c. lapban Adamovics József tiszaeszlári plébános levele, amelyben felelevenítette a korábbi vérvádeseteket, és felfestette a Solymosi Esztert rituálisan feláldozó zsidók képét. A magyar antiszemitizmus vezéralakjai, Ónody Géza és Istóczy Győző pár nap múlva a parlamentben is megismételték a vádakat, és a Tiszaeszláron megvádoltakat az egész zsidósággal azonosították. Ónody tiszaeszlári birtokosként a nyomozásban is résztvett. A vádak gyorsan terjedtek, annak ellenére, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök július 1-jén utasította a rendőrséget az antiszemita röplapok lefoglalására. Hatásukra zavargások törtek ki számos helységben, többek között Nagyszombaton, Pozsonyszentgyörgyön, Szenicén és Pápán. A lassan vérvádspecialistává avanzsáló Ónody megkezdte egy, a vérvádakkal és a tiszaeszlári esettel foglalkozó könyv kidolgozását.^[3]

[szerkesztés] Egy holttest megtalálása

Június 18-án tutajosok egy fiatal nő holttestét találták meg a Tisza partján, Tiszadada közelében. A halott Solymosi Eszter ruháit viselte, és a helyi orvos 14 évesnek becsülte; a nyaka sértetlen volt. A rögtönzött halottszemlén a tömegből kiszólított falubeliek a holttestben Solymosi Esztert ismerték fel, édesanyja és annak húga, Solymosi Gáborné azonban tagadták, hogy Eszter lenne a halott. A másnapi halottszemlén már senki nem ismerte fel a testet. A három környékbeli szakértőből álló rögtönzött orvosi bizottság megállapította, hogy a halott 18-20 éves volt, és 8-10 napja hunyt el. A tetemet ezután eltemették.

(Később számos szabálytalanságot vetettek Bary aljegyző szemére, amelyek bírálói szerint az elfogultságát bizonyították: nem idézte fő tanúját, Scharf Móricot a halottszemlére, sem a boltost, aki utoljára látta Esztert élve; nem vette pontosan jegyzőkönyvbe az első nap a holttestet Eszterrel azonosítók szavait; nem részletezte, milyen állapotban volt a holttest; nem vizsgáltatta meg azt a pontot, ahol Eszter különös ismertetőjele, egy fél évvel korábbi tehéntaposás nyoma található, sőt hozzájárult, hogy súrolókefével tisztítsák le a testet, ami eltüntethette a nyomot. ^[4] Azzal is megvádolták, hogy szándékosan manipulálta a második napi szemle menetét: a zsinagóga szomszédságában tartotta, és előítéleteinek megfelelően válogatta meg, kit engedjenek a halotthoz.^[5])

Bary azt feltételezte, hogy a zsidók egy másik nő holttestét öltöztették Eszter ruháiba, hogy kisiklassák a nyomozást. Utasítására letartóztatták a testet megtaláló tutajosokat; a védelem szerint napokon át tartó vallatással, fenyegetésekkel és veréssel kettejükből, Matej Ignácból és Herskó Dávidból beismerő vallomást csikartak ki, mely szerint pénzért vállalták a tetem beöltöztetését és leszállítását. Vallomásuk alapján letartóztattak egy újabb tutajost, Smilovics Jankelt; hatnapos „megdolgozás” után ő is valott, eszerint két tiszaeszlári zsidó, Grósz Márton és Klein Ignác adta nekik a holttestet. A további vallatás nem járt eredménnyel^[forrás?].

[szerkesztés] Vádemelés

A nyomozó hatóság vádemelési javaslattal 1883. április 14-én benyújtotta a nyomozás eredményét a Nyíregyházi Törvényszékre. Részlet a nyomozó hatóság vádemelési javaslatából: „A nevezetteknek ezen cselekménye: Schwarc Salamon, Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és Wollner Herman ellenében a btk. 278. §-ában meghatározott és ugyanazon szakasz szerint büntetendő gyilkosság bűntettének tényálladékát, - Scharf József, Junger Adolf, Braun Ábrahám, Lustig Sámuel és Weiszstein Lázár ellenében a btk. 278. §. és 69. §. 2. pontjának meghatározott és a 72. és 66. §. szerint büntetendő gyilkosság bűntettébeni részesség tényálladékát, - Vogel Amsel, Smilovics Jankel, Hercsko Dávid, Grosz Márton, Klein Ignác ellenében a btk. 374. §-ába meghatározott és a 376. §. szerint büntetendő bünpártolás vétségének tényálladékát állapithatja meg.” (Pesti Hirlap, 1883. április 17., 15. oldal)

Július 19-én formálisan is vádat emeltek tizenöt személy ellen: Schwarz Salamont, Buxbaum Ábrahámot, Braun Lipótot és Wollner Hermannt gyilkossággal, Scharf Józsefet, Junger Adolfot, Braun Ábrahámot, Lusztig Sámuelt, Weiszstein Lázárt és Taub Emmánuelt gyilkosságban való bűnrészességgel, Vogel An­zelmet, Smilovits Jakabot, Herskó Dávidot, Grosz Mártont és Klein Ignácot pedig bűnpártolással és a holttest elrejtésével vádolták.^[6]

[szerkesztés] A holttest exhumálása

1882. szeptember közepén a védők indítványára a holttestet exhumálták és felboncolták a budapesti egyetem kirendelt tanárai: Scheuthauer, Belley és Mihalkovics professzorok. Az előbbi, vidéki orvosokból álló bizottság véleményét tudománytalannak és valótlannak minősítették, ezt a véleményüket később a törvényszéki tárgyaláson is megerősítették. A szakértő tanárok a holttestet már felbomlott állapotban találták, így számos tényt nem tudtak tisztázni, azt viszont megállapították, hogy a holttest nyaka ép, így a nyakelvágás mint a halál oka kizárható.

[szerkesztés] A vádlottak felmentése

A védők vezetője Eötvös Károly volt, akit Funták Sándor, Friedmann Bernát és Székely Miksa ügyvédek segítettek. A fellebbezés után a jogerős ítéletet 1884. május 10-én hozták meg. A vádlottakat felmentették.^[7]

[szerkesztés] A per utóhatásai

Tiszaeszláron ma is azt hiszik, hogy a zsidók ölték meg Solymosi Esztert.^[8] A történet részévé vált a környék mondavilágának, egyes változataiban a nyaka elvágása helyett az éppen épülő zsinagógába falazzák be a lányt.^[9]

Solymosi Eszter síremlékét, melyet egy, a megvádolt zsidók bűnösségében ma is hívő spanyolországi magyar házaspár állíttatott. 2003. szeptember 11-én Csurka István pártelnök és több száz MIÉP-es, a per százhuszadik évfordulójára emlékezve, megkoszorúzta.

[szerkesztés] A per nemzetközi visszhangja

A tiszaeszlári vérvádper Európa-szerte példátlan felháborodást keltett, nem csupán a zsidóság körében. A magyarokon kívül a külföld legkiválóbb keresztény teológusai is elítélték a pert, amelyet középkori, sőt ókori babonák maradványának neveztek. Közéjük tartozott Hermann L. Strack, a berlini egyetem protestáns hebraistája. Maga Kossuth Lajos is szót emelt Turinból, s tiltakozásában középkori előítéletnek, Magyarország gyalázatának és a civilizációhoz méltatlannak nevezte a vérvád-ügyet.

[szerkesztés] Irodalom

[szerkesztés] Források, jegyzetek

1. ^ Kövér György: Gentry és zsidó? Társadalmi identitás és előítélet az 1880-as évek Magyarországán, Századvég 31. p. 52.
2. ^ Egyenlőség, 1927; idézi: Sándor Iván: A vizsgálat iratai, Budapest 2004. pp. 73-76.
3. ^ Kubinszky Judit: Politikai Antiszemitizmus Magyarorszagon, 1875-1890
4. ^ Sándor Iván: A vizsgálat iratai, Budapest 2004, p. 81.
5. ^ Sándor Iván: A vizsgálat iratai, Budapest 2004, p. 80.
6. ^ Zsidó Lexikon: Tiszaeszlári vérvád
7. ^ Szili Csaba: A tiszaeszlári vérvád
8. ^ Sándor Iván: A vizsgálat iratai, Budapest 2004, pp. 133-142.
9. ^ Magyar Néprajzi Lexikon: Solymosi Eszter

• A világhírű tiszaeszlári gyilkosság és bűnper 1882-1883 - Huber Lipót: A vérvád és vérgyilkosságok története
• Sándor Iván: A vizsgálat iratai (Tudósítás a tiszaeszlári per körülményeiről) (Kronika Nova Kiadó, 2004)]
• Eötvös Károly: A nagy per, mely ezer éve tart és még sincs vége (Révai Kiadó, 1904)
• Mikszáth Kálmán (Scarron) tudósításai a per tárgyalásáról a Pesti Hírlapban ([1])
• Bary József: A tiszaeszlári bűnper (Gede Testvérek)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Kövér György: Gentry és zsidó? Társadalmi identitás és előítélet az 1880-as évek Magyarországán, Századvég 31.
• A tiszaeszlári vérvád a Zsidó Lexikonban: 1, 2, 3
• A vérvád a Jewish Encyclopediaban: [2]
• Politikai antiszemitizmus Magyarországon 1875-1890 A politikai antiszemitizmus jelentkezése
• Ellenkoszorúzás Tiszaeszláron, Magyar Hírlap, 2003. november 12.
• Karsai László: Bary József vizsgálóbíró emlékiratainak sorsa 1, Élet és Irodalom, 48. évfolyam 5. szám.

[szerkesztés] Feldolgozások

• Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter (Magyarország, folytatásokban, 1931)
• Verzió (film, 1979) (Beszélgetés Erdély Miklós rendezővel)
• Tutajosok (film, rendezte Elek Judit, 1989)

[szerkesztés] Lásd még