Tommaso Campanella

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tommaso Campanella (kiejtése [tomˈmaːzo kampaˈnella], Stilo, 1568. szeptember 5. – Párizs, 1639. május 21.): olasz filozófus, író.

[szerkesztés] Élete

Szegény, dél-olaszországi család gyermeke volt. Szülei anyagi helyzete miatt csak úgy tudott továbbtanulni, ha belép a dominikánus rendbe. Tanulóévei alatt leginkább az újplatonisták (leginkább Pico della Mirandola) volt rá nagy hatással. 1588 táján már nyíltan hangot adott eszméinek, ennek következtében el kellett hagynia a kolostort: eretnekséggel és a Szentháromság tagadásával vádolták.

A dominikánus rendből való kiűzetése után sorra járta az olasz városokat, mindenütt hirdetve tanait, amelyek miatt 1592-ben perbe fogják. Nagy nehézségek árán eléri felmentését, és tovább vándorol Rómaba, Bolognaba, Padovaba, ahol megismerkedik Galileo Galileivel. Padovában 1593-ban ismét elfogja az inkvizíció, Rómába viszik, de barátai közbenjárása folytán 1595-ben ismét szabadon eresztik. Ezután Calabriaban húzódik meg.

Az 1600-as évre nagy politikai és vallási megújulást hirdet, reformokat követel, melyek szerint a társadalom életét a természetes vallás alapjára kell helyezni, illetve teljes vagyonközösséget és egyenlőséget követel.

Felkelést készít elő az elégedetlen nemesek, szerzetesek és a nép bevonásával az elnyomó spanyol uralom ellen: a törökökben talál szövetségest. A török flotta meg is jelent 1599.szeptember 13-án a stiloi partok előtt, de eredménytelenül, mert az összeesküvést leleplezték, vezetőit, köztük campanellát pedig elfogták.

Campanellát a vizsgálatok alatt borzalmasan megkínozták, de ő őrültséget színlelt, így elkerülte a máglyahalált. Életfogytiglani börtönre ítélték, hogy ne terjeszthesse tovább szabadon tanait.

Itt fejezte be 1602-ben fő művét, egyben tanainak szintézisét, a Napállam című munkát. Eredetileg olasz nyelven írta, majd 1613-ban átdolgozta latinra. Nyomtatásban először 1623-ban jelent meg Tobias Adami kiadásában Campanella egyéb műveivel együtt Realis Philosophia Epilogistica (Szemelvényes gyakorlati filozófia) címmel.

27 évet töltött börtönben, 1626-ban II.Orbán pápa szabadon engedte, mert Campanella személye felkeltette érdeklődését. A pápa környezetében viszonylag jó helyet teremtett magának, de 1634-ben újabb összeesküvésbe bonyolódott, és ismét menekülnie kellett. Előbb Marseille-be majd Párizsba ment. Az udvar szivélyesen fogadta, Richelieu bíboros egyik barátja lett. Anyagi támogatást azonban nem kapott itt sem senkitől, csupán annyit ért el, hogy haláláig szabadon élhetett.