Toscanai Nagyhercegség

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Toscanai Nagyhercegség: Ma Toszkána (olaszul Toscana) néven Olaszország körzete az ország középső részén. Székhelye Firenze az Arnopartján.

Az antik Európa területén fekvő Toscana egyike volt az Augustus által létrehozott 14 itáliai tartománynak. 570 körül a lombardok foglalták el, majd 774-ben a frankok; a Karolingok uralma alatt őrgrófság lett. Utolsó ura, Matild őrgrófnő (1076-1115) a pápára hagyta, de az uralkodók kételkedtek a végrendelet hitelességében, hosszadalmas harcot folytattak a pápával, aminek eredményeképpen Toscana városköztársaságokra aprózódott fel, úgymint: Firenze, Siena, Pisa, Lucca; 1434-től 1494-ig és 1512-től 1527-ig, valamint 1530-tól függetlenségének elveszítéséig a Mediciek kormányozták. Első arisztokrata kormányzata két pártra szakadt a guelfek és ghibellinek harcában, az 1250-es új alkotmány a középosztály számára biztosította a hatalmat. Csak a 15. században (a Mediciek uralma alatt) nyerte vissza egységét. 1494-1512 és 1527-1530 között köztársaság. 1532-től 1569-ig hercegség.

I. Cosimo de' Medici uralma alatt lett nagyhercegség (1569. augusztus 27.). A 16. századra Firenze túlszárnyalta korábbi riválisait, a Genova kezére került Pisát, Luccát, Sienát. Nemcsak jelentős nemzetközi kereskedelmi és textilipari központtá vált, de művészeti centrummá is, a humanizmus és a reneszánsz kultúra egyik székhelyévé. Később, a Mediciek bukása után (1737) a Habsburg-Lotharingiai-ház érdekzónájába került. 1801-től 1807-ig a Napóleon által létrehozott ütközőállam, az Etrúria Királyság legfontosabb városa Firenze lett. 1807-ben Franciaországhoz csatolták, de 1814-ben ismét osztrák kézre került. Az 1848-1849-es forradalmak során itt is kikiáltották a köztársaságot, de az osztrákok leverték a felkelést. 1859-ben elveszítette nagyhercegség címét.