Vakhit

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A vakhit vagy fanatizmus vak bizalom bizonyítékok hiányában, sőt, kényszerítő bizonyítékok ellenében is, amikor az ember hisz valamiben az azt alátámasztó bizonyítékok nélkül.

A vallásosak szerint a vallás több okból sem tartozik ebbe a kategóriába. (Lásd a vallás cikkben!)

A hit lehet olyan erős, hogy szélsőséges esetekben az emberek képesek ölni vagy meghalni minden további igazolás nélkül (számos példa látható erre Afganisztántól Irakon keresztül Észak-Irországig). Vakhit kialakulhat bármilyen ideológia, személy és bármi más iránt is.

[szerkesztés] A vakhit példái

"Hétköznapi", irodalmi példája Douglas Adams Dirk Gently holisztikus magánnyomozó irodája című művében megjelenő robot szerzetes, aki megingathatatlanul hiszi – minden bizonyítékkal szemben –, hogy a világon minden rózsaszín.
Poltikai, történelmi példákat is mondhatunk:
- Ilyen volt például néhány diktatúra, melyek eszméiben sokan vakon hittek.
- A nem vallásosak szerint ilyen sok vallás egyes gyakorlóinak hite is.

[szerkesztés] A memetikai megközelítés

A hit a memetikával foglalkozó biológusok szerint a vallási mémkomplex egyik tagja. Szélsőséges formájában vakhitről beszélünk.

A vakhit mémje a racionális vizsgálódástól való elrettentés egyszerű, öntudatlan kibúvójával biztosítja fennmaradását. "A hitnek elegendő ereje van ahhoz, hogy immunizálja az embereket minden sajnálat, megbocsátás és tiszteletre méltő emberi érzéssel szemben. Még a félelemmel szemben is immunizálja őket, ha őszintén hisznek abban, hogy a mártírhalál egyenesen a mennyországba juttatja őket. Micsoda fegyver! A vallásos hit külön fejezetet érdemel a haditechnika évkönyveiben, ugyanakkora jelentőséget kell neki tulajdonítani, mint a számszeríjnak, a csatalónak, a tanknak és a hidrogénbombának."

(Richard Dawkins: Az önző gén)