Valgius

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Valgius, Caius Rufus (?, i. e. 65 - ?, i. e. 12 után) római költő, tudós

Előkelő család sarja volt, i. e. 12-ben consul suffectus volt. Kapcsolatban állt úgy Messala Corvinusszal, mint Maecenasszal. Elégiáiban, amelyekből csupán néhány töredék maradt fenn, Kallimakhosz és Helvius Cinna neoterikus követőjének mutatkozott, tárgyuk a Mystes nevű barátjának elvesztése feletti gyász volt. Korai költői munkásságához epigrammák és bukolikus költemények is tartoztak. Horatius egy neki címzett ódájában igyekezett meggyőzni, hogy írjon egy eposzt Augustus győzelméről. Augustusnak ajánlotta gyógynövényekről írott munkáját, amit Idősebb Plinius a „Naturalis historia" 20-27. könyvében dolgozott fel. Latin nyelvre dogozta át mesterének, a pergamoni Apollodórosznak retorikai munkáját. Quintilianus ezt találta a népszerű mű legjobb átültetésének. Több kötetes, „De rebus per epistulam quaesitis" (Levelekben vizsgált dolgok) című munkája grammatikai, elsősorban etimológiai kérdésekkel foglalkozott.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.