Idősebb Plinius

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Idősebb Plinius, Caius Plinius secundus Maior (Novum Comum, ma Como, Kr. u. 23 vége vagy 24 eleje – a Nápolyi öböl közelében, Kr. u. 79. augusztus 25.), római író, polihisztor.

Ifjúságát feltehetőleg Rómában töltötte, ahol többek között Antonius Castor, a jeles botanikus volt a mestere. 30 éves kora körül közéleti pályára lépett, mint magas rangú lovastiszt a alsó-germaniai hadseregnél szolgált. Nero uralkodása alatt (Kr. u. 54-68) csak a tudományoknak szentelte életét, majd 70-ben magas rangú tisztként részt vett Vespasianus judeai hadjáratában, s egy ideig Szíria kormányzója, majd Vespasianus bizalmes híve is volt. 79-ben mint a Misenumnál állomásozó flotta parancsnoka a Vezúv kitörésének helyszínére sietett, nemcsak tudományos megfigyelések céljából, hanem azért is, hogy a bajba jutottakat segítse, ekkor gázkitörések következtében életét vesztette.

Művei: „De iaculatione equestri" (A lovassági gerelyvetésről) című írása a lovastaktikáról szól, mint a germániai lovascsapat parancsnoka Kr. u. 43-ban írta.

Történeti jellegű művei voltak: „De vita Q. Pomponii Secundi" (Q. Pomponius Secundus életéről), továbbá a „Bellum Germaniae libri XX." (20 könyv a germánok elleni háborúról), ez utóbbit Tacitus is felhasználta. „Dubii sermonis libri VIII" (8 könyv a kétértelmű beszédről) című művét Nero uralkodása alatt írta. Hasonlóképp történeti jellegű volt „A fine Aufidi Bassi" (Aufidius Bassus római történetének folytatása), ezt Tacitus és Suetonius is felhasználta. Retorikai jellegű műve volt a „Studiosi" (Tudósok). Mindezen munkái elvesztek.

Teljes egészében ránk maradt viszont nagy természetrajzi enciklopédiája, a „Naturalis historia", amely 37 könyvet ölel magába. Ennek I. könyvében a felhasznált mintegy kétezer szakmunka szerzőjének nevét s művének részletes tartalomjegyzékét olvashatjuk. A szerző hangsúlyozza, hogy hasonló vállalkozás sem a görög, sem a római szakirodalomban nem található. A II. könyv a világmindenséggel foglalkozik, főleg Poszeidóniosz hatása alatt. A III-IV. könyv nemcsak leíró földrajz, hanem az akkor ismert földrészek egyes tájainak leírása kapcsán az ott élő népekről is szót ejt. A statisztikai anyagot Augustus népszámlálásának anyagából merítette. A VII. könyv az emberrel foglalkozik, aki, bár a világ ura, születéskor mégis a legtehetetlenebb élőlény. A születéssel és az örökléssel kapcsolatos kérdések után a különleges képességekről szól, majd röviden a tudományok és a művészetek kérdését vizsgálja, a könyv végén pedig tagadja a lélek túlvilági létét. A VIII-XI. könyv a különböző állatokat rendszertani csoportok szerint tárgyalja, miközben értékes kultúrtörténeti adatokat is nyújt (például egyes egzotikus állatoknak a római amfiteátrumokban való megjelenéséről). Részletesebben foglalkozik a növényekkel a XII-XIX. könyvben. A botanikai részben Theophrasztosz a fő forrása, de számos más görög és római szerzőt felhasznál. Nagy figyelmet szentel a materia medicának, vagyis annak, hogy az orvostudomány milyen anyagokat, élőlényeket használ fel a gyógyszerek készítésére. A XX-XXVII. könyvben a növényi, a XXVIII-XXXII.-ben pedig az állati eredetű gyógyszerekről olvashatunk. A XXIX. könyvben, az orvostudomány történetének összefoglalásában különösen a római orvosokról szóló rész értékes. A XXXIII-XXXVII. könyvek ásványtannal foglalkoznak, különféle fémek és kőfajták tárgyalása kapcsán a belőlük készült műalkotásokkal is foglalkozik, a görög és római művészekre, műalkotásokra vonatkozó adatok a művészettörténeti kutatás számára felbecsülhetetlen értékű forrást jelentenek.

A mű -amelyet Plinius 77-ben tett közzé- nagy hatással volt a későbbi korok tudományos fejlődésére. Nemcsak a római Solinus vett át belőle részleteket, hanem a középkor természettudománya Sevillai Szent Izidortól Albertus Magnusig ugyancsak Plinius enciklopédiájára épült. A magyar tudományos irodalomban is jelentős a hatása Temesvári Pelbárttól egészen a reformkorig.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)

[szerkesztés] Szakirodalom

• Apollón lantja. A görög-római irodalom kistükre. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1982.
• 2003-ban a pécsi egyetem gondozásában megkezdték a Naturalis Historia ismételt fordítását és magyar nyelvű megjelentetését.