Van, aki forrón szereti

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Van, aki forrón szereti
Rendező:	Billy Wilder
Producer:	Billy Wilder
Forgatókönyvíró:	Billy Wilder I. A. L. Diamond
Főszerepben:	Marilyn Monroe Tony Curtis Jack Lemmon
Zene:	Adolph Deutsch
Operatőr:	Charles Lang
Jelmeztervező:	Orry-Kelly
Vágó:	Arthur P. Schmidt
Forgalmazó:	Metro-Goldwyn-Mayer
Gyártó:	Metro-Goldwyn-Mayer
Bemutató:	1959. március 29.
Időtartam:	120 perc
Nyelv:	angol
Költségvetés:	2 883 848 USD
IMDb
PORT.hu

A Van, aki forrón szereti (Some Like It Hot) egy 1959-ben készült fekete-fehér amerikai film.

[szerkesztés] Történet

Figyelem: Itt a cselekmény részleteit vagy a végkifejletét is olvashatod.

1929 februárjában a szesztilalom idején Chicagóban két muzsikus egy tiltott és titkos szórakozóhelyen zenél. Rendőrségi razzia tör ki a helyen, elmenekülnek, majd később egy garázsban tanúja lesznek egy gyilkosságsorozatnak, ahol pár gengszter agyonlövet 5-6 másik gengsztert. Meglátják őket, de ismét sikerül elmenekülniük.

Semmi pénzük nincsen, éheznek és fáznak, nyakukban a maffia; végső elkeseredésében Joe és Jerry jelentkezik egy női zenekarba. Maguk is meglepődnek, amikor női ruhába bújva felvételt nyernek. Felszállnak a vonatra, amellyel az együttes Floridába indul, egy hálókocsiban kell ugyanis tölteniük az éjszakákat a zenekar tucatnyi lánytagjával, akik hamar bizalmukba fogadják az új lányokat. A csapat énekesnője, Sugar Kane egy igazi bombázó, akibe mindkét nőimitátor halálosan beleszeret. Sugar azonban milliomos fiatal férfit fogni utazik Floridába. Joe lányként Sugar bizalmába férkőzik, két fellépés között viszont átöltözik és gazdag playboynak adja ki magát, úgy öltözik és úgy viselkedik, ahogyan Sugar korábban megvallotta neki, hogy milyennek kell lennie a számára tökéletes férfinak. Jerrynek eközben egy lelkes öreg milliomos udvarlója akad, akit képtelen levakarni magáról. Miközben Jerry III. Osgood E. Fieldinggel táncol a parton, Joe Osgood jachtján csábítja Sugart milliomos playboynak öltözve. Joe napközben Josephine-t alakítja, akibe a szálloda portásfiúja szerelmes. Joe Sugarba szerelmes. Sugar az álmillimos playboyba szerelmes, akit Joe alakít esténként. A Jerry alakított Dephniebe pedig III. Osgood szerelmes.

Pár nappal később felbukkan a chicagói gengszterbanda, akik felfedezik a két álnőben a régóta keresett tanúikat. Üldözőbe veszik őket, a számtalan ruhacsere és kalamajka után egy szülinapi fogadás termébe menekülnek és az asztal alá bújnak. Itt valójában a maffia tartja éves közgyűlését. A beszéd után a maffia agyonlöveti a chicagói üldözőiket, a két fiú lövések után kimenekülnek a teremből, de emiatt most már az egész maffia üldözi őket. Menekülés közben eljutnak Osgood jachtjára Osgood társaságában. Sugar is utánuk szalad és megvallja Joenak, hogy nem számít, hogy csak egy csoró jazz-zenész, ő így is szeretni fogja a férfit. Osgoodnak pedig nem számít, hogy Daphne valójában Jerry, hiszen "senki sem tökéletes".

[szerkesztés] Szereplők

Marilyn Monroe (Sugar Kane)
Tony Curtis (Joe/Josephine)
Jack Lemmon (Jerry/Daphne)
George Raft (Spats Columbo)
Pat O'Brien (Mulligan)
Joe E. Brown (Osgood E. Fielding III)

[szerkesztés] Ismert idézetek

Jerry (mint Daphne): Na most megcsináltad!
Joe (mint Josephine): Mit?
Jerry (mint Daphne): Letépted az egyik mellem!

Sugar: "Real diamonds! They must be worth their weight in gold!"

Joe: "The ship is in ship-shape shape!"

Sugar: "It's the story of my life. I always get the fuzzy end of the lollipop."

Sweet Sue: "Nem azt mondtátok, hogy konzervatóriumba jártatok?"
Jerry (mint Daphne): "De igen, egy egész évig."
Sweet Sue: "Mintha három évet mondtatok volna."
Joe: "Jó magaviseletünkért korán szabadultunk."

Jerry (mint Daphne): "Nem érted, Osgood! Aaah... Férfi vagyok!"
Osgood: "Nos, senki sem tökéletes."

[szerkesztés] Díjak

A film Oscar-díjat nyert a legjobb jelmez kategóriában (Orry-Kelly) és jelölték a legjobb színész (Jack Lemmon), legjobb látványterv, legjobb operatőr, legjobb rendező és legjobb adaptált forgatókönyv kategóriákban.

[szerkesztés] Érdekességek

Állítólag Monroe terhes volt a filmezés során, de elvetélt.

A forgatás során Wilder belefáradt abba, hogy Monroe képtelen volt megjegyezni a szerepét. A szövegeket a díszlet egy-egy kevésbé feltűnő pontján helyezte el, hogy onnan olvashassa őket. Ez különösképp észrevehető abban a jelenetben, ahol a hotelszobából telefonon beszél Curtisszel, és közben folyamatosan mozgatja a szemeit – ahogy a kamera mögött elhelyezett tábláról olvassa a szövegét.

Tony Curtisről állították, hogy a szerelmi jelenetben Marilyn Monroe-val való csókolózást a Hitlerrel való csókolózáshoz hasonlította. Ezt Curtis később tagadta.

Jack Lemmon ennek a filmnek az egyik jelenetét tartotta filmes pályafutása csúcsának. Tony Curtis belép a hotelszobába, és Lemmont az ágyban találja, amint énekel és két shakert ráz. Lemmon bejelenti, hogy eljegyezte Joe E. Brownt. Miután vidáman válaszolgat Curtis kifogásaira – „Mit fogtok csinálni a mézeshetek alatt?” – „Osgood a Francia Riviérára akar menni, de én a Niagara vízeséshez..” Lemmon elismeri, hogy érvényteleníteni akarja a házasságot és tartásdíjat akar szedni hallgatási pénzként.

Wilder három 1930-as évekbeli gengszerfilm előtt tisztelgett a forgatókönyv finom poénjaival. A "Kis Bonaparte" nevű gengsztervezér figurája A kis cézár c. filmből jön. Spats Columbo egy grépfrútot akar az egyik bérence arcába vágni (James Cagney híres jelenete A közellenségből). Eztán elkap egy pénzérmét, amit egy másik gengszter dobott fel, ez a klisé először Howard Hawks A sebhelyes arcú c. filmben jelent meg.