Vasco Núñez de Balboa
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Vasco Núñez de Balboa (1475 k. – 1519. január 21.) spanyol konkvisztádor, a Panamai-szoros (Castilla del Oro) és a Csendes-óceán (Mar del Sur) felfedezője.
A galíciai származású hidalgó, feltehetően Nuño Arias de Balboa és egy badajozi dáma fia, 1501-ben érkezett Hispaniola szigetére Rodrigo de Bastidas és Juan de la Cosa társaságában. Ültetvényesként telepedett le, azonban hamarosan óriási adósságot halmozott fel. Balboa hitelezőitől szorongatva menekült el Hispaniola szigetéről: egy venezuelai telepre, San Sebastiánra utánpótlást szállító hajóra csempészték fel egy ládába rejtőzve, a legénység pedig nem akart szembeszállni a kifutás után előbukkanó páncélos vitézzel. Út közben találkoztak Fransisco Pizarro kapitánnyal, aki hírt adott a telep megszűnéséről, de Balboa rábeszélte, hogy forduljanak vissza újjáépíteni azt. Így jött létre Darién, a legrégebbi, máig létező, európaiak által alapított település az amerikai kontinensen. Hajójuk így is elsüllyedt, ám a legénység megmenekült. Balboa végleg átvette az irányítást: kalandokat, aranyat ígért a tengerészeknek, akik egy indián falu kirablása után végleg mellé álltak.
A telep élére Aragóniai Ferdinánd király által kinevezett Diego de Nicuesa sem tehetett semmit, hű társaival együtt rozzant ladikba rakták őket, és többé senki sem hallott róluk. Az indiánoktól értesült Balboa az aranyban gazdag Biru (Peru) országáról – az Inka Birodalomról – és a Déli-tengerről, azaz a Csendes-óceánról. Közben a Karib-tenger spanyol hatóságai eljárást indítottak ellene, amit úgy próbált kivédeni, hogy követeket menesztett Hispaniolára a hírekkel, azonban ezek nem tudták meglágyítani a kormányzó szívét. Balboa egyetlen esélye Peru felfedezése maradt. Szeptember 1-jén indult el a 190 konkvisztádor, egy falka véreb és 300 teherhordó kíséretében. Szeptember 25-én pillantották meg a Csendes-óceánt, amit a Te Deum közös eléneklésével ünnepeltek meg. Szeptember 29-én érték el a partra, ahol keresztet emeltek, Balboa pedig ünnepélyesen a spanyolok birtokába vette a Déli-tengernek elnevezett víztömeget és minden vele határos területet. A partokon maradtak néhány hétig, gyöngyöket és információkat gyűjtve az Inka Birodalomról. Először hallottak a lámákról is. Novemberben indultak haza, és spanyol emberveszteség nélkül tették meg az utat. Bizonyítékként Balboa rengeteg aranyat és igazgyöngyöt küldött az udvarnak, ami meg is bocsátott volna, ha a helyi igazságszolgáltatás meg nem előzi.
Balboa gyarmatára új kormányzót, Pedro Arias de Ávilát nevezte ki az Antillák püspöke, Fonseca. Az új kormányzó kénytelen volt békét kötni a nála jóval népszerűbb Balboával, amit azzal pecsételtek meg, hogy neki ígérte leányát. A frigy sosem jött létre, mivel a lány Spanyolországban élt, Balboa pedig újabb expedícióra indult a Csendes-óceánon, ám csak Panama déli partvidékét és a Gyöngy-szigeteket fedezte fel a rossz széljárás miatt. A sikereire féltékeny Ávila folyton gyűjtötte ellene a bizonyítékokat, és miután menesztették kormányzói tisztségéből, elrendelte Balboa letartóztatását. Pizarro, a régi barát vállalta el a konkvisztádor elfogását. 1519-ben végül árulás vádjával végezték ki három társával együtt a Castilla del Oro és a Mar del Sur felfedezőjét és meghódítóját.
Based on work by