Peru
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|||||
| Nemzeti mottó: | |||||
 |
|||||
| Államforma | köztársaság | ||||
| Hivatalos nyelv | spanyol | ||||
| Főváros | Lima 12°03'D, 74°03'NY |
||||
| Legnagyobb város | Lima | ||||
| Elnök |
Alan García Pérez 2006. július 28. óta |
||||
| Miniszterelnök | Jorge del Castillo 2006. július 28. óta |
||||
| Terület - teljes - ebből víz |
20. 1 285 220 km² 8,8% |
||||
| Népesség - 2002. évi adat - népsűrűség |
39. 27 925 628 fő 22 fő/km² |
||||
| GDP - teljes (2005) - egy főre jutó |
48. 164 110 millió USD 5 876 USD |
||||
| Pénznem | Nuevo Sol (PEN) |
||||
| Időzóna | UTC -5 (NYISZ: nincs) | ||||
| Függetlenség - kikiáltása |
1821. július 28. |
||||
| Himnusz | Marcha Nacional Letöltés | ||||
| TLD | .pe | ||||
| Nemzetközi gépkocsijel | PE | ||||
| Hívószám | +51 |
||||
 |
|||||
Peru Dél-Amerika harmadik legnagyobb, valamint az Andok legnagyobb területű országa. Északon Ecuador és Kolumbia, keleten Brazília és Bolívia, délen Chile és nyugaton mintegy 2000 km hosszan a Csendes-óceán határolja. Hajdan az Inka Birodalom központja volt.
[szerkesztés] Történelem
Sajnos konkrét időpont nem ismert arra vonatkozóan, hogy az Ázsiából a Bering-szoroson át érkező első embercsoportok mikor érték el Dél-Amerika északnyugati területeit. Az Ayacuchoban, a Pichimachay-barlangban talált állati eredetű csontok és kőeszközök vizsgálata alapján időszámításunk előtt 18-14 000 körül lehetett. Kézenfekvőnek tűnik ez az időszak, hiszen a jégkorszak idején a tengerek szintje akár 100 méterrel is alacsonyabb lehetett, így – a vándorló állatokat követve – a jéggel borított Bering-földhídon át lehetett kelni az amerikai kontinensre.
[szerkesztés] Archaikus - Prekeramikus korszak
(kb. i. e. 10 000 - i. e. 1800)
A jégkorszak végén rengeteg állat kihalt, a mai sivatagos tengerpart helyén pedig dús füvű rétek terültek el. Ilyen környezet fogadta az észak felől érkező legelső perui telepeseket, akik ehhez igazodva alakították ki zsákmányoló és gyűjtögető életmódjukat. Kisebb állatokra vadásztak, illetve csont- és növényi eredetű eszközeikkel a tengerből nyerték táplálékukat.
Időszámításunk előtt 6-4000 körül az Andok lakói megkezdték a láma, az alpaka, a tengerimalac és a pézsmakacsa háziasítását, valamint a növénytermesztést. A telepesek burgonyát, babot, tökféléket, kukoricát, paprikát, paradicsomot, uborkát, avokádót, földimogyorót és dinnyét termesztettek, majd i. e. 2500 körül népszerűvé vált a gyapot. A gyapot a szőttesek egyik legfontosabb alapanyaga lett, a szövés pedig az egyik legfontosabb művészi kifejezési formává vált a perui civilizációk körében.
A földművelés fejlődését és a lakosság számának növekedését i. e. 2700 és 2200 között követte az első szertartási és egyéb közösségi épületek megjelenése. Kőből és napon szárított vályogtéglából, főként a partvidéken építkeztek.
[szerkesztés] Kezdeti korszak
(kb. i. e. 1800 - 800)
Az agyagművesség egy új korszak kezdetét jelzi. A fazekasság eljutott az egyszerű, dísztelen agyagmunkáktól a színes, minőségi kerámiákig. A partvidéki településközpontok szertartási központokká alakultak, ahol a papi elit áldozatokat mutatott be.
Ebben a korszakban kezdték meg az öntözőcsatorna-hálózat kiépítését, amelynek segítségével a termesztett növények a táplálkozásban meghatározó szerephez jutottak. A halászat és a szövés is nagy változásokon ment keresztül. A hegyekbe húzódó csoportoknál i. e. 900 körül megjelent a teraszos földművelés.
[szerkesztés] Korai horizont
(kb. i. e. 800 - 200)
A kezdeti korszak és a spanyol hódítás között eltelt idő három – régészeti értelemben vett – horizontra, valamint két úgynevezett átmeneti korszakra tagolható. A horizontok a földrajzi terület – Középső-Andok – egységesülését, míg az átmeneti korszakok a kisebb, helyi kultúrákat taglalják.
A korai horizont korszakot Chavín-horizontnak is nevezik, amely név i. e. 1200-tól eredeztethető. Chavín de Huántar volt az i. e. 800 - i. e. 200 között az Andok egész világának a vallási és hatalmi központja.
A Chavín-korszakban jelentős előrelépés mutatható ki a kézműves technológiában. A fazekasok díszes ábrákat véstek az edények felületére, a fémművességben megjelent a forrasztás, a domborítás, valamint az arany-ezüst ötvözése. A spanyol hódítás előtti Dél-Amerika legpompásabb szőttesei e korszak végéhez köthetők. A szőtteseket milliónyi apró figurával és geometriai motívumokkal díszítették.
A Chavín-korszak az északi Sechura-sivatagtól a déli Nazcáig, a hegyvidéken Pacopampától Huancavelicáig volt jellemző.
Ugyanebben a korszakban a Déli-Andokban, a Titicaca-tó medencéjének északi részén Pucará központtal jött létre a Pucará-kultúra, amely északon Cuzcóig, dél felé pedig a mai Bolíviáig éreztette hatását.
Pucarában hat monumentális épületcsoport áll: lépcsős piramis, lesüllyesztett, kicsi templomokkal és falak, amelyek nagy temetkezési halmokat és tömbből faragott oltárokat vesznek körül.
A Titicaca-tó déli medencéjében, a mai Bolívia területén a Chiripa-kultúra virágzott. Központjának négyszögletes elrendezésű építményei egy lesüllyesztett tér körül emelkedtek, előrevetítve egy új szertartási építészeti stílus kialakulását.
[szerkesztés] Korai átmeneti korszak
(kb. i. e. 200 - i. sz. 600)
A Chavín de Huántar vezette egység felbomlott, s ezt követően helyi kultúrák nyertek teret az ősi Peruban.
Északon Piura és Lambayeque között a Vicús-kultúra, amely elsősorban 15 méteres mélységet is elérő sírjairól és a bennük talált negatív festésű, állatalakos kerámiákról, valamint rézből, arzénes bronzból vagy a réz és arany ötvözetéből készült tárgyakról ismert.
A Chicama, Moche, Nepeña és Lambayeque folyók völgyében élőkhöz köthető a Salinar-kultúra, mely az embereket, állatokat és épületmodelleket formázó kerámiáiról és fémtárgyairól ismert.
A Salinar-kultúra helyén idővel kialakult a Moche-kultúra (kb. i. e. 100 - i. u. 800), amely tetszetős kerámiáiról és ötvösművészetéről ismert. Legfontosabb vallási épületeiket, a Naptemplomot és Holdtemplomot a mai Trujillo közelében emelték.
A déli tengerparton a Paracas-kultúra emelkedett ki, amely a legkifinomultabb technikával készült textíliái révén vált híressé. Paracasban szokás volt a halottak mumifikálása.
A Paracas-kultúrából i. e. 200 körül bontakozott ki a Nazca-kultúra, amelynek fénykora nagyjából egybeesett a Moche-kultúráéval. Kiváló szőttesek készültek, később a fazekasság vette át a vezetést, s több technológiai újítás is született. A kerámiákra már égetés után vitték fel a fehér, narancs, vörös, barna és fekete színeket. A Nazca-kultúra legismertebb hagyatéka a rejtélyes geoglifák vonalrendszere .
További jelentősebb kultúrkörök: Recuay-, Lima-, Pucará-, Huari- és Tiahuanaco-civilizáció.
[szerkesztés] Középső horizont
(kb. i. sz. 600 - 1000)
A 6. század közepétől az addig virágzó kicsiny „főnökségek” kénytelenek voltak alávetni magukat két nagy, egységesítésre törekvő hatalomnak. A két hatalmi központ Huari (Wari) és Tiahuanaco (Tiwanaku) volt.
A Tiwanaku Birodalom a Titicaca-tó bolíviai oldalán az 1. századtól benépesülő, majd a 700-as évekig városias településsé növekedett. Kulturális és vallási hatása volt jelentős. Hatalmának a harcos ajmara vagy kolja csoportok vetettek véget.
A Wari Birodalom központja Tiwanakutól mintegy 700 km-re északnyugatra helyezkedett el. Katonai erejéről volt híres. A birodalom túlzott növekedési üteme azt váltotta ki, hogy időszámításunk szerint 1000 táján a városokat elhagyták lakóik.
A korszak legfontosabb újítása az igazi városok kialakítása volt. Ragyogó színű edények, kerámiaszobrok, tollakkal átszőtt textíliák, ötvösremekek és féldrágakő-faragások jellemzik még a kort.
[szerkesztés] Késői átmeneti korszak
(kb. i. sz. 1000 - 1450)
A Wari Birodalom hatalma jóval az ezredforduló előtt megroppant, s új kultúra, a Sicán (Lambayeque) lépett a Moche-kultúra helyére. Fővárosa Batán Grande volt. A Sicán-kultúra 900 táján jutott el fejlődése csúcsára. Ebben az időben emelték monumentális épületeiket, ástak nagy sírkamrákat, használták széles körben a rézből arzénnal ötvözött bronzot és teremtettek kereskedelmi kapcsolatokat az ecuadori partvidékkel. 1050 és 1100 között Batán Grande elpusztult, s a hatalmi központ Túcume lett. 1375 és 1400 között a Sicán-terület a Chimu Királyság uralma alá került, melynek székhelye Chan-Chan-ban kapott helyet. Chan-Chan kilenc, fallal körülvett városrészből állt, melyek mindegyikében templomok, víztárolók és lakóházak sorakoztak egymás mellett. A királyság 1375 után magába olvasztotta a Sicán-kultúrát. A kultúra fémművességéről, réz, arzén-bronz, ezüst és arany használatáról volt híres. Az agyagművesség továbbvitte a Moche-kultúra gömbformáját és a kengyel alakú kiöntőcsövét, a formák és színek változatossága azonban eltűnt.
A korszak további kultúrái: amazóniai csacsapoják, tengerparti csankajok és ika-csincsák, a Titicaca-tó mellett temetkezési tornyokat emelő kolják, illetve az andesi csankák és inkák.
[szerkesztés] Késői horizont
(kb. i. sz. 1450 - 1532)
Az inkák néven közismertté vált népcsoportok a 14. században kezdtek meghatározó erővé válni Cuzco környékén.
Az Inka címet viselő első hét király névsora:
- Manco Cápac/Manko Kapak
- Sinci Roca/Szincsi Roka
- Lloque Yupanqui/Joki Jupanki
- Mayta Cápac/Majta Kapak
- Cápac Yupanqui/Kapak Jupanki
- Inca Roca/Inka Roka
- Yahuar Huacac/Jahuar Huakak
A 15. század elejéig az inkák elégedettek voltak területükkel, de a csankák szemet vetettek rá. A nyolcadik inka király, Viracocha Inca/Virakocsa Inka idején betörő ellenség közel állt a terület elfoglalásához, amikor Pachacutec Inca Yupanqui/Pacsakutik Inka Jupanki (uralkodott: 1438-1471) elhárította a csankák fenyegető támadását. Átszervezte az uralma alatt álló területet és megkezdte hódításait, amelyet fia és utóda Túpac Inka Yupanqui/Tupak Inka Jupanki (uralkodott: 1471-1493) teljesített ki és unokája Huayna Cápac/Huajna Kapak (uralkodott: 1493-1525/7) zárt le.
A birodalom élén a Nap fiának tekintett, abszolút hatalommal bíró Sapa Inka állt. Hatalma csúcsán minden idők leghatalmasabb indián birodalma, a kb. 1 millió km² kiterjedésű, a minimum 3 millió lakosú Inka Birodalom (Tahuantinszuju, a „Négy Világtáj”) országa állt. A mai kolumbiai-ecuadori határtól a chilei Santiagóig terjedt. Nyugati határa a Csendes-óceánnál, a keleti az Andok keleti oldalának 1000 méteres magasságában húzódott. Területét a főváros, Cuzco főteréről kiinduló négy főútvonal által meghatározott négy nagy egységre osztották:
- Északnyugaton Chinchaysuyu
- Északkeleten Antisuyu
- Délnyugaton Cuntisuyu
- Délkeleten Collasuyu
Huajna Kapak – az északi hódítások és felkelések miatt – udvarházát Quitóba (a mai Ecuador fővárosa) helyezte át, ahol a Cuzcóban maradt Huaszkár után megszületett Atahualpa nevű fia is. Az apa a birodalmat két részre osztva az északi országrészt Atahualpának, míg a délit Huaszkárnak hagyta örökül, mielőtt az európaiak által behurcolt himlőtől elhalálozott. Atahualpa tudhatta maga mögött a hadsereget, Huaszkár pedig a papságot. Huajna Kapak halála után a két fia közti ellentétek polgárháborúra csaptak át, amely épp kapóra jött a spanyol hódítóknak.
[szerkesztés] Spanyol hódítás
Kolumbusz Kristóf hajói 1492 és 1518 között horgonyt vetnek Hispaniola, Jamaica, Kuba, Santo Domingo és Puerto Rico területén, így megszületnek az első gyarmattelepek.
Hernán Cortés leigázza az aztékok és a maják országait, amellyel megnyitja az utat a szárazföldön Dél-Amerika felé.
- 1522 eseményei
Pascual de Andagoya Panamából három hajóval expedíciót vezet a mai Kolumbia területén található San Juan folyóig.
Andagoya három hajójával útrakelve Francisco Pizarro (1476 - 1541), Panama kormányzója, valamint alvezére Diego de Almagro (1479 - 1538) és egy pap, Hernando de Luque 1524-ben meglátja Dél-Amerika csendes-óceáni partjait, de ez a felfedezőútjuk sikertelen volt.
1526. végén ismét megpróbálkoztak, de ezúttal a San Juan folyónál szétváltak útjaik. Almagro visszatért Panamába erősítésért, Pizarro letáborozott, az expedíció kalauza Bartolomé Ruiz továbbhajózott dél felé, így elsőként keresztezte az Egyenlítőt a Csendes-óceánon, valamint elsőként került kapcsolatba az Inka Birodalommal, amikor egy hajóval találkozott. Visszafordult és felvette Pizarro csapatát, majd az ecuadori partok előtti Gallo-szigeten letáboroztak. A spanyolok egy része a visszatérés mellett döntött, de Pizarro tizenhárom társával továbbment a Guayaquili-öbölbe, ahonnan először pillantottak meg egy inka várost, Tumbest. A Santa folyóig hajóztak, ahonnan lámát, fémedényeket, szőtteseket és agyagedényeket vittek Panamába.
Pizarro 1528 nyarán Spanyolországba hajózott, hogy uralkodói jóváhagyást nyerjen terveihez, hogy az Inka Birodalmat leigázza. 1529. július 26-án Toledoban megszületett a szerződés, amely szerint Pizarrot az uralkodó felhatalmazta Peru felfedezésére és meghódítására, valamint kinevezte Peru kormányzójává és főkapitányává.
Pizarro 1530. december 27-én Panamából indult harmadik útjára, s a mai Ecuador területén, a Guayaquili-öbölben található Puná-szigeten partraszállt katonáival. 1532 áprilisában Tumbesnél Peru földjére léptek, majd szeptemberében San Miguel de Piurában támaszpontott alapítottak, de ezt követően továbbindultak. 1532. november 15-én megérkezett Cajamarcába, ahol Atahualpa udvara volt. 1533. július 26-án Francisco Pizarro máglya általi halálra ítélte Atahualpát. 1533. augusztus elején megkoronázták Túpac Huallpát, Huayna Capac harmadik fiát, de ő 1533. októberében meghalt. Ezt követően Pizarro elindult a főváros, Cuzco felé, amelyet 1533. november 15-én ért el. A trónra ültette Huaszkár féltestvérét, Manko Inkát, de a hatalmat spanyol kézben tartotta.
[szerkesztés] A spanyol uralom
1535 eseményei
1535. január 18-án Pizarro a tengerparton megalapította Limát azzal a céllal, hogy új fővárost építsen.
Miután Manko Inka ráébredt, hogy csak báburalkodó, sereget toborzott és megtámadta a spanyolokat, de vesztére a hódítók oldalára állt a szerencse. Manko Inka először Ollantaytambóban, majd Vilcabamba-hegységben keresett menedéket, s ott is hunyt el 1544-ben.
Pizarro 1538. július 8-án megölette hadvezérét Almagrót, majd Almagró hívei 1541. június 26-án megölték Pizarrót.
[szerkesztés] Koloniális (gyarmati) korszak
1543-ban megszületik a Peru Alkirályság.
A korszakban három alapvető társadalmi osztály volt, élén az alkirállyal, akit Spanyolországból küldtek és 4 - 6 évig uralkodott:
- Félszigetiek - az alkirályság területén élő spanyolok.
- Kreolok - olyan spanyolok, akik már a gyarmaton születtek.
- őslakók és meszticek - a gyarmatosítók által élükön hagyott vezetőkkel (curacákkal). A meszticek a spanyolok és az őslakók keveredéséből jöttek létre.
Az indián és mesztic lakosság elnyomása a gyarmati korszak legnagyobb indiánfelkeléséhez vezetett. A felkelés 1780-ban volt és II. Tupak Amaru vezette. Az indiánok 1780. november 18-án a sangararái csatában legyőzték a spanyol sereget, de 1781 januárjában Cuzcot sikertelenül vették ostrom alá, majd április 6-án a spanyolok megsemmisítő vereséget mértek felkelőkre és 1781. július 18-án II. Tupac Amarut és családját Cuzco főterén kivégezték.
Ezt követően még volt néhány kisebb felkelés az indiánok részéről, de a spanyolok 1783-ra teljesen felszámolták a gyarmataikon kitört felkeléseket.
[szerkesztés] A függetlenség kivívása - a függetlenségi háború
Két irányból indultak a függetlenségi harcok:
- Dél felől érkezett Argentína és Chile felszabadítója José de San Martín.
- Észak felől érkezett Venezuela és Kolumbia hőse Simón Bolívar Ecuador felé.
José de San Martín serege 1820. szeptember 8-án szállt partra Paracasnál. 1821. július 12-én a sereg bevonult Limába és két héttel később, azaz 1821. július 28-án kikiáltotta Peru függetlenségét. San Martín ezt követően hatalmát átadta az 1822. szeptember 20-án megalakult alkotmányozó nemzetgyűlésnek, majd letelepedett Franciaországban.
A harcok folytatódtak tovább. 1823. szeptember 1-jén megérkezett Simón Bolívar Callao kikötőjébe, de visszalépésre kényszerült, mert a királyi hadsereg erősebbnek bizonyult. Újjászervezte hadseregét, majd december 9-én ismét összecsapott az utolsó perui alkirály José de la Serna csapataival és a győzelmet Bolívar tábornoka Antonio José de Sucre serege szerezte meg. A királyi hadsereg kezében már csak Felső-Peru maradt, de 1826. augusztus 6-án Függetlenségi nyilatkozatot fogadtak el, majd 1826. augusztus 10-én az újonnan megszületett országot Republica de Bolívar névre keresztelték, fővárosának nevét Chuquisacáról Sucréra változtatták.
Bolívar 1826-ban a függetlenné vált országokat egy latin-amerikai államszövetség megalakítására hívta össze, de sajnos az országok közül csak Kolumbia, Peru, Közép-Amerika és Mexikó vettek részt. Bolívar terve kudarcott vallott, 1830-ban bukott vezérként Európa felé utazott, de útja során életét vesztette.
A felszabadult területek független államokat akartak létrehozni, de a határok vitatottak voltak. Peru három rövid háborút vívott Bolíviával, Kolumbiával és Chilével. 1836-ban a bolíviai hadsereg bevonulásával megszületett a Peru-Bolíviai Konföderáció, amelyet három év múlva a chilei csapatok feloszlattak.
1845-ben Ramón Castilla tábornok elnökségével elérkezett a béke. A tábornok két elnöki ciklusában 1845 - 1851-ig és 1855 - 1862-ig rengeteg fontos reformot hajtott végre. Eltörölte a bennszülöttek adóit, vasút- és távíróvonalakat létesített, megszüntette a rabszolgaságot. Elnöklése alatt - 1860-ban - megszületett az ország első alkotmánya, valamint kezdett formát ölteni az oktatási rendszer. Megkezdődött a növénytermesztésben nagyhatású műtrágyának bizonyuló guanó és a salétrom kitermelését.
1863-ban a Peru még háborúba is keveredett a Spanyol Királysággal a guanót biztosító Chincha-szigetekért.
1873-ban Peru kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötött Bolíviával.
1879-ben Perunak ismét háborúznia kellett, mert Chile harcba szállt Bolívia ellen az Atacama-sivatag északi, nitrátban gazdag sávjáért. Peru a tengeri csatában tudott Bolívia segítségére lenni, de sajnos a perui flotta hajóját elsüllyesztették, így Chile a tenger ura lett, amelyet követően 1881-ben a chilei csapatok bevonultak Limába.
1883. október 30-án az ancóni szerződés aláírását követően Chile megszerezte Bolívia összes tengerparti területét, így Bolívia elvesztette tengeri kijáratát, Peru pedig három déli tartományát Aricát, Tacnát és Tarapacát.
Az időszak Perura nézve egyetlen pozitív eseménye 1879-ben történt, amikor Spanyolország elismerte függetlenségét.
[szerkesztés] 20. század - modern idők
1902 Peru és Bolívia megköti az Osma-Villazón-szerződést, amelyben a két ország közötti határt rögzítik.
1911 Hiram Bingham az amerikai archeológus megtalálja Machu Picchut, amelynek eredményeképpen Cuzco forgalmas turistaközponttá válik.
Peru a határviták miatt fegyveres konfliktusba keveredik Kolumbiával.
1920 Új alkotmányt fogadnak el Peruban, ami elismeri az őslakos közösségeket.
1929 Chile visszaadta az elfoglalt sivatagi területből (1883.) a Tacna környéki, dél-perui részeket.
A sok háborúzás kimerítette Peru pénzügyi tartalékait, az országot 1930-tól 25 éven keresztül diktátorok irányítják.
1941 - 1942 Újabb határvita Ecuadorral. Háborús konfliktus alakul ki, amelyet a Rio de Janeiróban kötött békeszerződéssel lezárnak, de sajnos nem véglegesen, hiszen a viszony a két ország között évtizedeken át feszült maradt.
1970. május 31. Minden idők legpusztítóbb földrengése az Újvilágban. Közép-Peruban a Richter-skála szerint 7,7-es földrengés 80 000 ember életét oltotta ki.
[szerkesztés] Földrajz
Peru Dél-Amerika nyugati részén található, az Egyenlítőtől a déli szélesség 18 °-áig húzódik.
Három egymástól meglehetősen jól elkülönülő tájra oszlik:
- Parti síkság - Costa
- Középső-Andok vonulata
- Amazonas-medence
[szerkesztés] Parti síkság - Costa Verde
A Costa az ország területének 10,6%-át, azaz 136 300 km²-t foglal el. Egy "sivatagos" sáv, amely 3 080 km hosszú és 5-170 km széles.
A hideg észak felé húzódó Humboldt-áramlás miatt a partvidék kopár, sivatagos jellegű. Az egyhangú felszínből csak helyenként emelkednek ki homokdűnék. Délebbre a síkság keskenyedik, de változatlanul száraz marad. A szárazság mellett a Humboldt-áramlás azt is eredményezi, hogy az éghajlat itt lényegesen hűvösebb, mint földrajzi helyzetéből következően lennie kellene.
Északon a Pariñas-foknál kezdődik, délen Földünk legszárazabb sivatagában, az Atacamában folytatódik tovább, s fokozatosan beleolvad az Andok nyugati, szárazabb lejtőibe. Nyugati határa a Mar de Grau, a keleti a szárazföld 800 - 1000 méteres magasságában húzódik.
Legszélesebb pontja a déli szélesség 6°-a mentén az északi Sechurai-sivatagban található, míg a legkeskenyebb délen Arequipa tartományban, Punta Lobosnál. Piurától Icáig és Arequipáig homokkal borított sivatagos szakaszok foglalják el:
- Sechurai-sivatag: Piurától Chiclayoig északon,
- Pisco- és Ica-sivatag délen.
Paracastól a chilei határig a Cordillera de la Costa parti hegylánca húzódik.
A nyugati tengerparti síkságot (costa) a keleti Amazonas-medence alföldjétől (selva) az Andok hegyvonulata (sierra) választja el.
[szerkesztés] Középső-Andok vonulata
A Középső-Andok Földünk leghosszabb összefüggő lánchegységének törzse, s egyben Peru legmagasabb pontjának, a
6 768 m-es Huascaránnak az otthona.
Az Andok három vonulata a Nyugati-, a Középső- és a Keleti-Kordillerák érkezik Ecuador felől, ám Chile és Bolívia felé már csak a két szélső ágban fut tovább. Ahol a Középső-Kordilleráknak vége szakad ott kezdődik az Altiplano 4 000 m magasan elterülő fennsíkja, valamint itt, a bolíviai határon, 3 821 m magasan található a világ legmagasabban fekvő hajózható tava, a Titicaca-tó.
A hőmérséklet itt hűvös, 9 és 18 °C között van. A téli időszak októbertől áprilisig tart és csapadékos, a nyár száraz.
[szerkesztés] Amazonas-medence
Az ország keleti fele az Amazonas-medencéhez tartozó, kelet felé lealacsonyodó dombsági, majd trópusi őserdővel fedett alföldi terület. Az országnak több mint a felét elfoglalja, de a területet csupán a peruiak kis töredéke lakja.
Itt trópusi időjárás uralkodik, nem ritkán 40 °C-ot is meghaladó hőmérséklettel és magas páratartalommal.
Az országnak gazdag kulturális öröksége van és óriási változatosságú természeti környezete, a föld 118 ismert élőhelyéből 84-et rejt.
[szerkesztés] Az UNESCO világörökségi listán szereplő helyszínek Peruban
- Cuzco városa (kulturális/1983)
- Machu Picchu történelmi területe (kulturális/természeti/1983)
- Chavin (régészeti lelőhelye) (kulturális/1985)
- Huascaran Nemzeti Park (természeti/1985)
- Chan Chan régészeti körzete (kulturális/1986)
- Manu Nemzeti Park (természeti/1987)
- Lima történelmi központja (kulturális/1991)
- Rio Abiseo Nemzeti Park (kulturális/természeti/1990)
- A Nazca vonalak és kőrajzok és a Pampas de Jumana (kulturális/1994)
- Arequipa városának történelmi központja (kulturális/2000)
[szerkesztés] Növény- és állatvilága
A Csendes-óceán állatvilága: rákfélék, kék bálna, delfin, legyezőkagyló, tintahal, polip
A Parti síkság - Costa növényvilága: szárazságtűrő fák és cserjék, kaktusz
A Parti síkság - Costa állatvilága: gyík, ragadozó madarak (a gyíkokkal táplálkoznak), tarajos iguana
Az Andok növényvilága: kaktusz, cserjék, kistermetű fák, fűfélék
Az Andok állatvilága: puma, róka, szarvas, pápaszemes medve, láma, alpaka, guanako, vikunya, csincsilla, vad tengerimalac, andoki kondor, bóbitás karakara, dél-amerikai fogoly, kolibri (120 faj)
Az őserdő növényvilága: gumifa, fojtófüge, orchidea, páfrány, bromélia
Az őserdő állatvilága: rovarok, jaguár, pekari, papagáj, tukán, gém, kócsag, szultántyúk, majom (több faj), vízidisznó, tengeri tehén, kajmán, kígyó, szárazföldi teknős, vaddisznó, tapír, piranha
Bolívián kívül az egyetlen ország Peru, ahol a kokalevél (a Coca-Cola alapanyaga) termesztése nem tiltott.
[szerkesztés] Közigazgatás
Peru területe 25 régióra, 24 tartományra (departemento) és egy úgynevezett alkotmányos provinciára (Callao) oszlik. Ezeket járásokra osztják, amelyek körzetekből állnak. Összesen 180 járás és 1747 körzet van Peruban.
[szerkesztés] Tartományok
|
|
|
|---|---|
| Amazonas | Chachapoyas |
| Ancash | Huaraz |
| Apurímac | Abancay |
| Arequipa | Arequipa |
| Ayacucho | Ayacucho |
| Cajamarca | Cajamarca |
| Callao | El Callao |
| Cuzco | Cuzco |
| Hunacavelica | Huancavelica |
| Huánuco | Huánuco |
| Ica | Ica |
| Junín | Huancayo |
| Libertad | Trujillo |
| Lambayegue | Chiclayo |
| Lima | Huacho |
| Loreto | Iquitos |
| Madre de Dios | Puerto Maldonado |
| Moquegua | Moquegua |
| Pasco | Cerro de Pasco |
| Piura | Piura |
| Puno | Puno |
| San Martín | Moyobamba |
| Tacna | Tacna |
| Tumbes | Tumbes |
| Ucayali | Pucallpa |
[szerkesztés] Fontosabb városok
főváros: Lima
- Északi tengerpart: Trujillo, Chiclayo (a Lambayegue terület központja; vallási eseményeiről híres), Piura
- Északi hegyvidék: Huaraz, Chavín de Huántar, Cajamarca
- Déli tengerpart: Pisco, Ica (a bortermelés központja és a pisco nevű nemzeti italnak számító borpárlat hazája), Nazca, Tacna
- Déli hegyvidék: Cuzco (az Inka Birodalom egykori központja, Amerika régészeti fővárosa; a tengerszint felett 3400 m magasan fekszik), Urubamba, Machu Picchu, Arequipa (három tűzhányó magasodik körülötte, valamint itt taláható a világ legmélyebb kanyonja a Cañon del Colca), Puno, Ayacucho, Huancavelica
- Amazónia: Iquitos, Pucallpa
[szerkesztés] Államszervezet
Az államelnök jelenleg – Peru első indián származású elnöke – Alejandro Toledo, a kormányzó Perú Posible párt vezetője. Ez a legnagyobb parlamenti párt, 45 képviselője van a 120 fős törvényhozásban. (Lásd még: Peru elnökeinek listája)
A második és a harmadik legnagyobb párt az ellenzékben van: az Alán García Pérez vezette Partido Aprista Peruano (PAP, 28 képviselő) és az Unidad Nacional (UN, 17 képviselő), amelyet Lourdes Flores Nano vezet.
[szerkesztés] Politikai élet
Peru legjelentősebb politikai pártjai (alapításuk sorrendjében): Partido Nacional (1822), Partido Civil (1870), Unión Nacional (1891), Partido Liberal (1901), Amerikai Népi Forradalmi Szövetség – APRA – Alianza Popular Revolucionaria Americana (1924), Partido Comuninista Peruano (1928), Unión Revolucionaria (1931), AP – Acción Popular (1956), DC – Partido Demócrata Cristiana (1956), PPC – Partido Popular Cristiano (1966), Változás '90 – Cambio '90 (1990), Új Többség – Nueva Mayoría (1993).
[szerkesztés] Gazdaság
Peru legfontosabb kereskedelmi partnerei Németország, Egyesült Királyság (Nagy-Britannia és Észak-Írország), Japán, Kína, Amerikai Egyesült Államok, Kolumbia.
[szerkesztés] Mezőgazdaság
A hegyvidéki mezőgazdaság lehetősége a körülmények miatt igen korlátozott. Amazóniában a trópusi talajok gyors kimerülése miatt csak váltógazdálkodásra van lehetőség.
Az ország gazdasága a mezőgazdaságra és a halászatra épül.
A 3000 km-es perui partok mentén évente 10 500 000 tonna tengeri halat halásznak, amelyből közvetlen emberi fogyasztásra 480 000 tonnát, a többit pedig halliszt előállítására. Peru a halászat terén a világon az ötödik helyen áll.
Főbb mezőgazdasági termékek (2004. adatok)
- cukornád – 6 000 000 t/év
- burgonya – 2 000 000 t/év
- rizs – 1 400 000 t/év
- kukorica – 600 000 t/év
- spárga – 150 000 t/év
- gyapot – 145 000 t/év
- árpa – 140 000 t/év
- mangó – 130 000 t/év
- búza – 120 000 t/év
- kávé – 110 000 t/év
A kávé, a cukornád és a gyapot főleg exportra kerül. A burgonyát, a kukoricát, a búzát, az árpát és a babot főleg önellátásra termelik.
Állattenyésztés (2004. adatok)
- baromfifélék – 62 000 000
- juh – 13 000 000
- szarvasmarha – 4 500 000
- tengerimalac és láma – 2 800 000
- alpaka – 2 600 000
- kecske – 1 700 000
- ló – 655 000
- szamár – 490 000
- öszvér – 220 000
Peruban rendkívül jelentős a fakitermelés a mezőgazdasági területté alakítás miatt, ezért sajnos növény- és állatfajok pusztulnak ki. [1]
[szerkesztés] Ipar
Bányászat: réz, cink, arany, ezüst, vas, kőolajkitermelés.
A réz és az arany jelentős exportcikkek.
[szerkesztés] Népesség
A 2002 – 2003-as évben Peru lakóinak száma 27 000 000 volt. Ez a szám évről évre hatalmas tempóban növekszik.
A társadalom a a következőképpen oszlik meg:
- 45% bennszülött indián
- 37% mesztic (fehér és indián keverék)
- 15% fehér
- 3% egyéb (főként japán, kínai és fekete)
A hivatalos nyelv a spanyol, a kecsua és az ajmara. A spanyol nyelvet a perui lakosok kb. 90%-a ismeri. A hegyi indiánok a kecsua nyelvet, a Titicaca-tó környékén, illetve az ország déli részén lakó bennszülöttek az ajmara nyelvet beszélik.
A lakosság több mint fele a part menti sávban él, kb. harmada a hegyekben és az ország több mint a felét elfoglaló amazóniai részen a lakosság alig több mint 12%-a lakik.
[szerkesztés] Kultúra
Peru történelme során számos népcsoport kultúrája váltotta egymást:
- Chavín-kultúra (i. e. 1300 – i. e. 300) – templomai jellemzőek
- Paracas-kultúra (i. e. 750 – 380) – szőttesei híresek
- Tiahuanaco (100 – 1150) – kőszobrai figyelemre méltóak
- Moche-kultúra (100 – 800) – portréedényeiről ismert
- Nazca-kultúra (100 – 800) – kerámiák, szőttesek, vonalrajzok jellemzik
- Wari Birodalom (600 – 1150) – kerámiaedények
- Chimú Királyság (1150 – 1460) – ötvösök aranyékszerei és fővárosának Chan Channak a romjai tették ismertté
E történelmi fejlődés utolsó szakaszának voltak főszereplői az inkák.
[szerkesztés] Inka mitológia
[szerkesztés] Irodalom
- Mario Vargas Llosa (Arequipa, 1936. március 28. – ) – író, esszéista, újságíró, irodalomkritikus
- César Abraham Vallejo (Észak-Peru, Santiago de Chuco, 1892 – Párizs, 1938) – költő
- Garcilaso de la Vega (1539 – 1616) – író, történetíró
- Poma de Ayala (1534 – 1615) – író
- Francisco de Ávila (1573 – 1643)
- Ricardo Palma (1833 – 1919)
- José María Arguedas (1911 – 1969)
- Ciro Alegria (1909 – 1967)
- José Carlos Mariátegui (1894 – 1930)
[szerkesztés] Képzőművészet
[szerkesztés] Festészet
- Diego Quispe Tito (1611 – ?)
- Basilio Santa Cruz Pumacallao
- Melchor Pérez Holguin (?1660 – ?1730)
- José Sabogal
- Mario Urteaga (1875 – 1957)
- Francisco González Gamarra (1890 – 1971)
- Pablo Amaringo
- Marcos Zapata
- Tadeo Escalante
- José Gil de Castro (1783 – 1841)
- Pancho Fierro (1808 – 1879)
[szerkesztés] Szobrászat
[szerkesztés] Ünnepnapok
Peruban rendkívül magas az ünnep- és munkaszüneti napok száma.
| Dátum | Magyar név | Név spanyolul | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| január 1. | Újév | año nuevo | Huancayóban január 6-ig tartó fiesztával párosul |
| január 5. | Iquitos alapításának évfordulója | Iquitos Amazóniában található, Loreto tartomány székhelye | |
| január 6. | Vízkereszt | a Festividades de los Reyos Magos parádés felvonulással kísért fesztiválja, melyben a három királyok kapnak főszerepet | |
| január 7. | Tumbes évfordulója | Tumbes Peru egyik tartománya | |
| január 15. | Lima születésnapja | Aniversario de la Fundación de Lima | a főváros alapításának örömünnepe zenekarokkal és jelmezekkel |
| február 2. | Gyertyaszentelő Szűz Mária ünnepe | La Virgen de la Candelaria | különösen a hegyekben és Punóban ünneplik maszkos táncokkal (a La Virgen de la Candelaria Puno védőszentje is egyben, ezért ott február 22-ig ünnepelnek) |
| február utolsó hete | Fekete nyár | Verano negro | a rabszolgák felszabadítása után Chinchában maradt fekete és színes lakosság helyi ünnepe |
| nagyböjt előtti utolsó napokon | Karnevál | Carnaval | farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó népünnepély |
| húsvétot megelőző hét | Nagyhét | Pascua | vallási szertartások, körmenetek |
| április 28. | Chiclayo megalapításának ünnepe | ||
| május 1. | A munka ünnepe | Día del trabajo | |
| május 1. | A kereszt ünnepe | Fiesta de las Cruces | Tacna tartományban ünneplik |
| május 3. | Kereszt ünnepe | Lima, Huanuco, Chachapoyas, Cuzco, Abancay városokban | |
| május 21. – 30. | San Pedro és San Pablo ünnepe | egész Peruban | |
| júniusban, a húsvét utáni 9. csütörtökön | Úrnapja | Corpus Cristi | Cuzcoban látványos, 14 szűz és szent képmását vonultatják fel hordszéken |
| június 22. – 23. | A Napimádók fesztiválja | Adoración del Sol | Punóban ünneplik, a "boszorkányok" naptáncot járnak, hogy az év leghidegebb hónapjaira összegyűjtsék a nap energiáját |
| június 24. | Keresztelő Szent János ünnepe | egész Peruban | |
| június 24. | a Nap ünnepe | a téli napforduló alkalmából rendezett legnagyobb inka szertartás felelevenítése Cuzcoban | |
| június 29. | Péter és Pál napja | Festividad de San Pedro y San Pablo | |
| július 13. | Santiago de Chuco ünnepe | Trujilloban | |
| július 28. | A függetlenség napja | Fiestas Patrias | Peru legnagyobb nemzeti ünnepe (1821) |
| augusztus 4. | Huancavelica évfordulója | ||
| augusztus 15. | Arequipa évfordulója | ||
| augusztus 12. – 20. | Arequipa alapítása | rendezvénysorozat a déli országrészen | |
| augusztus 30. | Limai Szent Róza napja | Fiesta de Santa Rosa de Lima | a főváros védőszentjére emlékeznek |
| október 8. | Az angamosi ütközet emléknapja | Batalla de Angamos | |
| október 18. – 28. | Csodatévő Úr ünnepe | El Señor de los Milagros ünnepe | körmenet, melynek szereplői lila ruhában vonulnak végig Lima utcáin |
| október 24. | Alapítási évforduló Juliacában | ||
| november 1. | Mindenszentek | Todos Santos | |
| november 2. | Halottak napja | Día de los Muertos | virágokat, élelmet és italt visznek a temetőbe, amely miatt az emlékezés inkább piknikszerű lesz, nem kegyeleti |
| november 1. – 7. | Puno hete | az első Inka, Manko Kapak tiszteletére rendezett táncos kavalkád a Titicaca-tó környékén | |
| december 8. | Szeplőtelen fogantatás napja | Día de la Purísima Concepción | |
| december 9. | Az ayacuchói csata (1824) évfordulója | ||
| december 24. | Karácsony | Navidad | |
| december 28. | Aprószentek napja | Los Santos Inocentes | a betlehemi vérengzés emlékére rendezett "ünnep", amely egyben a bolondok napja is |
| december 31. | Szilveszter | Incineración del Año Viejo |
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Könyvek
- Ács László: Peru, Bolívia (Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2004) ISBN 963 368 792 6
- Gyarmati János: Peru és a bolíviai határvidék (Dekameron Könyvkiadó, 2003) ISBN 963 9331 37 6
- A Világ országai (Nyír – Karta Bt., 2004) ISBN 963-951664-3
- A Világ országai (Kossuth Könyvkiadó, 1990) ISBN 963 09 3483 3
- Képes történelem sorozat – Erdődi János: Küzdelem a tengerekért (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1970)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Képek
[szerkesztés] Cikkek
- Az inkákat megelőző civilizáció nyomairól (National Geographic, 2004.)
- Peru a régészek paradicsoma (National Geographic, 2004.)
- Természeti katasztrófa a Machu Picchunál (National Geographic, 2004.)
- 700 éves múmiák Peruban (National Geographic, 2004.)
- A geoglifák (National Geographic, 2005.)
- A globális felmelegedés "forró pontjai" (National Geographic, 2004.)
- A globális felmelegedés hatása az Andokban
- Az El Nino fogalma és hatása a Földre
- Cikk Cuzcoról
[szerkesztés] Egyéb
- Startlap linkgyűjtemény - Peru
- Minden Machu Picchu-ról (angolul)
- Startlap linkgyűjtemény - Amazonas
- Útinapló
- Cikk Chavín de Huántar-ról (angol nyelvű)
- A Perui Nagykövetség hivatalos oldala
- A Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának honlapja
- Információk (angol nyelvű)
- Információk (angol és német nyelven)
- Tours and Travels to Peru (angol)
- Peru térkép (magyar)
| A világ országai | Amerika | |
| Amerikai Egyesült Államok | Antigua és Barbuda |
Argentína | Bahama-szigetek | Barbados | Belize| Bolívia | Brazília | Chile | Costa Rica | Dominikai Közösség | Dominikai Köztársaság | Ecuador | Grenada | Guatemala | Guyana | Haiti | Honduras | Jamaica | Kanada | Kolumbia | Kuba | Mexikó | Nicaragua | Panama | Paraguay | Peru | Saint Kitts és Nevis | Saint Lucia | Saint Vincent | Salvador | Suriname | Trinidad és Tobago | Uruguay | Venezuela |
|
| Függő területek: Amerikai Virgin-szigetek | Anguilla | Aruba | Bermuda | Brit Virgin-szigetek | Falkland-szigetek | Grönland | Holland-Antillák | Kajmán-szigetek | Montserrat | Navassa-sziget | Puerto Rico | Saint Pierre és Miquelon | Turks- és Caicos-szigetek | |
| Amerikai Államok Szervezete (OAS) |  |
|---|---|
| Amerikai Egyesült Államok | Antigua és Barbuda | Argentína | Bahama-szigetek | Barbados | Belize | Bolívia | Brazília | Chile | Costa Rica | Dominikai Közösség | Dominikai Köztársaság | Ecuador | Grenada | Guatemala | Guyana | Haiti | Honduras | Jamaica | Kanada | Kolumbia | Kuba* | Mexikó | Nicaragua | Panama | Paraguay | Peru | Saint Lucia | Saint Vincent | Saint Kitts és Nevis | Salvador | Suriname | Trinidad és Tobago | Uruguay | Venezuela
|
|
Based on work by