Verancsics Faustus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Verancsics Faustus (Vrančić, Faust; Verantius Faustus) (Sebenico, 1551. – Velence, 1617. február 27.). Horvát történetíró, főpap, diplomata, humanista tudós. Életének és tevékenységének jelentős része Magyarországhoz kötődik.

[szerkesztés] Élete, munkássága

Ejtőernyő

Szélmalom - a szélturbina első elképzelése

Régi dalmáciai családban született, neveltetésében meghatározó szerepe volt nagybátyjának, Verancsics Antalnak. 1561-től hét évig nagybátyjánál Pozsonyban élt, majd Padovában, a kor egyik leghíresebb egyetemén tanult. Nagybátyja halála (1573) után a családdal Dalmáciába költözött, később visszatért Pozsonyba, nagybátyja iratait rendezte és megírta életrajzát. 1579-ben veszprémi várkapitánnyá és a püspökség birtokainak kormányzójává nevezték ki, majd II. Rudolf királyi titkára lett. A prágai udvarban lehetősége nyílhatott átlátni kora társadalmi és vallási kűzdelmeit, az ellenreformáció kibontakozását, tanulmányozhatta a természettudomány és a technika eredményeit. 1594-ben megvált szolgálatától és Velencében az egyházi rendbe lépett. Négy év múltán az uralkodó kinevezte csanádi püspöknek, de később megfosztották ettől a címtől. 1609-től Itáliában élt. Emlékirataiban tájékoztatta V. Pál pápát a katolikus vallás hazai helyezetéről, megújításának lehetőségeiről, de főleg tudományos kutatásaival foglalkozott.

1616-ban Velencében jelentette meg egyszerre két könyvét: bölcseleti munkáját, a Logica nova-t (Új logika), valamint a találmányainak vázlatos leírását és rajzait tartalmazó Machinae novae-t (Új gépek). Ez a munkája széles érdeklődési körről tanuskodik, hiszen kiterjed a hídépítés és a szállítóeszközök, a haditechnika, a mezőgazdaság és a kézműves ipar különböző területeire. Ismereteit saját tapasztalataiból és az ekkortájt kéziratban terjesztett munkákból egyaránt meríthette, talán Leonardo da Vinci néhány hasonló találmányát is ismerhette. Újításainak egy része nem mondható teljesen eredetinek; lehet, hogy a rajzok nem is saját, hanem egyik barátjának kezétől valók, mindez azonban semmit nem von le műve tudománytörténeti értékéből. Verancsics a kor technikáját olyan új megoldásokkal és eredeti találmányokkal is gazdagította, melyek később széles körben elterjedtek. Nála jelent meg a szélturbina legkorábbi megfogalmazása, elsőként alkalmazta a kocsi vaspántokból álló, rugós alátámasztását és nála látható az ejtőernyő egyik legkorábbi, részletes ábrázolása (Leonardo de Vincié mellett). Eredeti gondolkodásmódjának bizonyítékai a tengerfenék kotrására változó vízmélységeknél is alkalmazható markológép, a különböző megoldású szél- és vizimalmok, köztük egy ár-apály működtetésű vizimalom, a mai "libegő" ősének tekinthető szerkezet vagy éppen a lánc-híd. Találmányainak rajzai négy évszázad távolából is egyértelműek, jól érthetők. Könyvét és a benne szereplő szerkezeteket szabadalmi oltalom alá helyezte (kiváltságlevelet szerzett), ami azt mutatja, hogy tisztában volt munkájának igazi értékével.

Technikai kérdésekkei foglalkozó munkája mellett számos más területen, így a logikában, a történetírásban (Dalmácia története, a szlávok őstörténetéről) is maradandó értékeket hozott létre. Az általános latinnyelvűség korában kiemelkedő jelentőségű az 5400 szavas ötnyelvű (latin, magyar, olasz, német, horvát) szótára (1595). Személyét mint a közép-európai humanizmus egyik tudós polihisztorát tartja nyilván a magyar tudománytörténet.