Vittorio Gassman

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Vittorio Gassman (Genova, 1922. szeptember 1.–Róma, 2000. június 29.) Oscar-díjas olasz színész és filmrendező.

Becenevei: „Il Mattatore”, „The Sir Laurence Olivier of Italy”

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Tevékenysége
3 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Olaszországban született, szülei német származásúak voltak.

A gimnáziumban baseball-sztár volt. Rómában jogi tanulmányokat folytatott, de abbahagyva színészetet tanult a Színházművészeti iskolában, elvégezte a színiakadémiát.

Milánóban mutatkozott be 1942-ben a Niccodemi’s Nemica színházban, ezután Róma következett, ahol a Teatro Eliseo színházban szerepelt.

1946-ban debütált a filmvásznon, még ugyanebben az évben öt filmben is szerepelt.

1948-ban Riso Amaro köréhez csatlakozott. (Luchino Visconti Társulat, melyben Tennessee Williams és Shakespeare darabokban játszott, a Nemzeti Színházban pedig a Peer Gyntben.)

1952-ben önálló színtársulatot alapított Luigi Squarzina-val, színpadra állította és rendezte a Hamlet első komplett verzióját Olaszországban, a Teatro d’Arte Italiano-ban, majd rövidebb ideig a Seneca’s Tieste és Eschilo’s The Persians-ban dolgozott.

Ugyanebben az évben feleségül vette Shelley Winters amerikai színésznőt és Hollywoodba szerződött, ahol filmszerepekben játszott (Háború és béke – Audrey Hepburnnel). Elvált, visszament Rómába, és sok filmszerepe után 1956-ban ő játszotta Othellót a neves színész, Salvo Randone mellett. Rövid idő múlva már a TV-ben is fellépett. Ebben az évben rendezőként is bemutatkozott a Kean, a zseni című filmmel.

Pályafutása során majd minden karaktert megformált: volt bíró, gyilkos, katona, remete, rendőr, aranyifjú, megformált kosztümös alakokat és modern szívtiprókat.

Leghíresebb filmszerepei: Előzés, a Belfegor a pokolból, az Éjfélkor indul útjára a gyönyör, a Fehér telefonok, A terasz, A nő illata, Keserű rizs, Ismeretlen ismerősök, Egy remete Rómában.

1982-ben önéletrajzi ihletésű filmet készített Alessandro fia társrendezőjeként Az apa fia címmel.

1979-ben Firenzében színiiskolát hozott létre Teatro Nazionale d’ Arte néven.

1994-ben az olasz TV-ben elindította és vezetője volt a Dante életét feldolgozó a Dante olvas műsornak.

Vittorio Gassman filmrendezéssel is megpróbálkozott.

Bár filmszínészként aratott nagyobb sikereket, a színházat sohasem hagyta ott, visszavonulása után is segítette az olasz színházat.

Gassman a házasságaiban is hű maradt a színészethez: csak színésznők voltak a feleségei: Nora Ricci, Shelley Winters, Juliette Maynel és Diletta D'Andrea

Rómában halt meg, szívroham következtében.

[szerkesztés] Tevékenysége

[szerkesztés] Főbb filmjei

Luchino Visconti (1999) , Bomba (1999), A vacsora (1998), Tűzsivatag (1997), Pokoli lecke (1996), Ábrahám (1994), Hosszú tél (1992), Rossini, Rossini! (1991), Seherezádé (1990), A hóbortos nagybácsi (1989), A förtelmes halál (1989), Csavargók (1988), A család (1987), Paradigma (1985), Az élet kész regény (1983), Az apa fia (1982), Vihar (1982), Bukott zsaru (1981), A terasz (1980), Kedves papa (1979), Kvintett (1979), Az esküvő (1978), Éljen Itália (1977), Tatárpuszta (1976), Jó éjszakát hölgyek, urak (1976), Fehér telefonok (1976), Éjfélkor indul útjára a gyönyör (1975), A nő illata (1974), Tosca (1973), Család nélkül (1972), Az olasz nép nevében (1971), Afrikai Scipio (1971), Audencia (1971), A válás (1970), 12 + 1 (1969), Alibi (1969), A próféta (1968), A tigris (1967), A nő hétszer (1967), Belfegor a pokolból (1966), Brancaleone ármádiája (1966), Il Gaucho (1965), Slalom (1965), Beszéljünk a nőkről (1964), Nyári bolondságok (1963), A siker (1963), Barabás (1962), Előzés (1962), Az utolsó ítélet (1961), Róma szellemei (1961), A tolvaj és a szerelem (Il Mattatore) (1960), A nagy háború (1959), A nagy halál (1958), A vihar (1958), Ismeretlen ismerősök (1958), Szívspecilista (1957), Háború és béke (1956), Kean (1956), A világ legszebb asszonya (1955), Mambo (1954), Rhapsody (1954), Zorró (1952), Anna (1951), A fekete korona (1951), Földönfutók (1949), A kapitány lánya (1947). Pinocchio kalandjai (1947), Keserű rizs (1948), A rejtélyes lovas (1948), Zsidó esküvő (1948),