Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij
Majakovszkij portréja, fotó
Született:
1893. július 19. [[]], Orosz Birodalom
Meghalt:
1930. április 14. Moszkva, Szovjetúnió

Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij, (Владимир Владимирович Маяковский), (1893. július 19. – 1930. április 14.), orosz (szovjet) költő, drámaíró, az orosz futurizmus egyik megalapítója.

[szerkesztés] Élete

Majakovszkij grúz erdész fia volt. Apja korán elhunyt, s az özvegy anya gyermekeivel Moszkvába költözött. A költő itt folytatta az iskolát.

15 évesen egy kerületi bolsevik szervezetben beírták a párttagok közé. Egy évig volt a szervezet tagja. A rendőrség elfogta s fél év börtönt kapott. Itt írta első verseit.

18 évesen Szentpétervárra utazott festészetet tanulni, két évig folytatta tanulmányait. A főiskoláról azonban elbocsátották a futurizmus követőit, így Majakovszkijnak is távoznia kellett.

Ezután először plakátkészítőként és karikaturistaként dolgozott, majd irodalommal kezdett el foglalkozni. Bohém fellépéssel kezdte irodalmi pályafutását, a ROSZTA kirakataiban jelentek megbotránkoztató plakátjai, melyeknek célja a polgárpukkasztás, és meghökkentés volt, csakúgy mint bökverseinek.

Moszkvában ismerte meg 22 éves korában Olga Briket, a nihilista-feminista harcosan házasságellenes leányt, aki Osszip Brik (Majakovszkij kiadója) felesége volt.

Több külföldi utat tett, Nyugat-Európában (Németország, Párizs), majd 1925-ben Amerikában is megfordult.

Támadások a NEP részéről, és a magány kudarcai kísérték utolsó éveiben. Vlagyimir Majakovszkij 1930. április 14-én lett öngyilkos moszkvai lakásán – 37 esztendős korában.

Úgy ismerték, mint a legnagyobb kommunista költőt, de soha nem volt tagja a Kommunista Pártnak.

[szerkesztés] Munkássága

Pofonütjük a közizlést! (1912), Az orosz kubo-futurista csoport tagjai, az orosz avantgárd nagy alakjai 1913-ban adták ki a Pofonütjük a közízlést című gyűjteményüket, melynek előszava a kubo-futuristák manifesztuma, a mozgalom céljainak megfogalmazása. Burljuk tört utat a csoport többi tagjának, ő tette őket „költővé”, szellemi mesterüket a tanítványok mind hamar felülmúlták.

»Csupán mi vagyunk korunk arca... A múlt szűk. Az akadémia és Puskin érthetetlen hieroglifák. Puskint, Dosztojevszkijt, Tolsztojt és a többit ki kell dobni a Jelenkor Gőzhajójából.«

Verseinek általános jellemzői: új költői nyelv

fortissimo, harsány hangnem, maga adta elő, és előadásra szánta őket.
sajátos ritmika, mondattördelés, időmértékes hangzás.
lépcsős versforma használata pl: enjambement
műfaji újítása: poéma (lírai és epikai elemek)
sajátos képek: meglepő asszociációk, montázs, szimultán technika
futurizmus felhasználása: múlt elvetése és lázadás
témái között szerepel a forradalom, a vallás, a művészet és a szerelem

Jelentős költeményei, poémái:

Nadrágba bújt felhő (Облако в штанах) (1915, poéma) – futurista korszakának nagy lírai szintézise. Kiáltvány jellegű, legnagyobb futurista verse, ódai hangú mű. A költő úgy fogalmaz, mintha ő lenne a felhő. Alcíme: XIII. apostol. Műfaja: poéma.
Parancs a művészek hadseregének (1918) – „ars poetica”, parancsosztogatás, hadsereg és művészet közt von párhuzamot. Piszmogás helyett lendület kell, fel kell égetni a múlt hídját, vallja. Didaktikus, tanító célzatú mű. Groteszk hangulat: félelem és komikum, illetve patetikus hang jellemzi.
Este (Ночь) (1912) – első futurista műveinek egyike, mely a tömeget írja le, és menetelésüket, meghökkentő képekkel.
Lilikének levél helyett – búcsúvers. Keretes szerkezetű mű, melyben a múlt a szép emlékeké, a jelen a keserűségé és a jövő a felejtésé. De nem haraggal búcsúzik. „Engedd legalább, hogy búcsúzni csókjaimat terítsem távozó lépteid alá.”
Csudajó – epikus tartalmú futurista költemény, melyben a Szovjetunió születését ünnepli.
Teli torokból – művészi elveinek végső összefoglalása.
A Brooklyni híd
további ismert művei: Önagyonülésezők, Költemény a Mjasznyickaja utcából, Vlagyimir Iljics Lenin (1924), 150.000.000 (1920).

Drámái:

Sosztakovics, Mejerhold, Majakovszkij és Rodcsenko a Poloska próbáján

Vlagyimir Majakovszkij (1913) című én-drámája a naturalista színpad megújításának kísérlete Mejerholddal.
Poloska (1928, vígjáték)
Gőzfürdő (1928, vígjáték)

[szerkesztés] Hatása Magyarországon, fordítások

Magyarországon már az 1920-as években ismerték alkotásait. Először a Magyar Írás, Raith Tivadar folyóirata közölte le verseit, mely az avantgard szocialista képviselőit és a szovjet költőket mutatta be. Ennek megfelelően közölte Majakovszkij, Jeszenyin, Becher, latin-amerikai avangard lírikusok költeményeit.
Fordítói között megtaláljuk Szabó Lőrinc, Radó György, Képes Géza nevét.
Eörsi István: V. Majakovszkij: Nadrágba bújt felhő vál. v., [fordítás] Szentendre (1995)

[szerkesztés] Forrás

Világirodalmi Lexikon, Akadémia Kiadó, Budapest
Új Magyar Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest
Madocsay László: Irodalom, Gimnázium IV. osztály, Tankönyvkiadó, Budapest, 1992.