Ívhíd

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ívhíd az olyan híd, melynek hidaló szerkezetét ívtartók képezik, vagyis olyan tartók, amelyek az alátámasztásaikra a nyílásból kifelé irányuló ferde nyomást gyakorolnak.

Az ívhíd szerkezete a pilléreket (hídfőt) tehát nemcsak függőleges irányban terheli meg, hanem vízszintes irányban is (eltolásra, döntésre) megtámadja. Az ívtartók a végeiken (a vállakon) vagy egész lapjukkal támaszkodnak a pillérre (hídfőre) vagy pedig csuklókban; az utóbbi esetben némelykor még az ív közepén is van csukló, úgyhogy ekkor az ívtartó két darabból áll, amelyek a középcsuklóban egymásra támaszkodnak s a vállcsuklókban az alátámasztásokra. Ezen megtámasztási módok szerint nevezzük az ívhidakat: 1. lapokra támaszkodónak; 2. kétcsuklósnak és 3. háromcsuklósnak.

Az első csoportba tartozik a budapesti Margit híd, amely egyike a legnagyobb és legszebb ívhidaknak. A Duna közepén, a Margit-sziget csúcsa előtt álló széles középpillér által a híd két egyenlő részre van felosztva, melyek mindegyikében három nagy medernyilás és egy rakparti nyilás van. E két rész nincsen egy egyenesben építve, hanem mindegyik a hozzátartozó Duna-ág vízfolyás irányára merőlegesen, minélfogva tengelyvonalaik az alaprajzban egymással 150 fokos szöget zárnak be. A nyílások nagysága az említett elválasztó pillértől a partok felé: 87,88-82,66-73,50 m, amihez még mindegyik parton 20 m nyílású rakpartáthidalás csatlakozik. A híd összes hossza 572 m, a pálya szélessége a korlátok között: 16,80 m. Épült az 1872.-75. években, Gouin francia mérnök tervei szerint, 5 millió Ft költségen.

A második csoportba tartozik a szegedi közúti Tiszahíd, mely szintén egyike a legnevezetesebb ívhidaknak. Négy nyílása van, amelyeknek nagysága a bal parttól a jobb felé: 110-97-86-66 m. A hídpálya szélessége 11,00 m. Épült 1881.-83. években 1 740 000 Ft költségen. A tervezet alapeszméje Feketeházy I. magyar mérnöktől ered.

Az ívhidakon a hídpálya rendszerint az ívszerkezet fölé van helyezve, úgyhogy a hidról teljesen szabad a kilátás, ami sok esetben (p. városokban) lényeges körülmény azon kérdés eldöntésekor, hogy milyen rendszer szerint épüljön valamely áthidalás. Az ívtartókkal való megoldás azonban megkívánja, hogy a kellő szerkezeti magasság rendelkezésre álljon, vagyis hogy a helyi viszonyok (partmagasság, feljárók) lehetővé tegyék (túlságos pénzbeli áldozatok nélkül) a hídpályát olyan magasra helyezni, hogy az alatta levő ívtartónak (melynek válla az árvíz szine fölé helyezendő) elegendő ívmagasságot adhassunk.