Új hullám (film)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az új hullám a II. világháború rémségeiből felocsúdó, majd talpraálló Európa filmművészetében az (elsősorban) olasz neorealizmust követő filmirányzat. Különböző országokban más és más módon, ugyanakkor egymásra hatva bontakozott ki az 1950-es évek végén, a 60-as évek elején. Az új filmnyelv meghatározó jellemzője a produceri filmmel szemben a szerzői film volt. Ez annyit jelent, hogy általában a film írója azonos a film rendezőjével, aminek egyenes következménye a személyes hangvétel, személyes mondanivaló intenzív megjelenése, gyakran a líraiság. Az új hullám rendezői merész vágásokkal, újszerű beállításokkal, sajátos zenehasználattal párosuló filmnyelven szólaltak meg. Jellemző rájuk a kortárs irodalommal való mély kapcsolat is.

A francia új hullám (Nouvelle Vague) nevét az Express c. folyóirat egy 1957-es cikke adta. Kiemelkedő egyéniségei közül François Truffaut (Négyszáz csapás, Jules és Jim, Lőj a zongoristára!, Bársonyos bőr) pályáját filmkritikusként kezdte, és, már mint rendező, megmaradt az új hullám teoretikusának. Talán ennek is köszönhető az új hullám (más nemzetek új hullámainak is) nagyfokú stiláris tudatossága.

A francia új hullám más, jelentős alkotói: Jean-Luc Godard (Kifulladásig, A kis katona, Éli az életét, Alphaville, Külön banda, Bolond Pierrot, Week-end), Claude Chabrol (Unokafivérek, A szép Serge), Jacques Rivette (Párizs a miénk, Őrült szerelem, Out One: Noli Me Tangere), Éric Rohmer (Az Oroszlán jegyében, Éjszakám Maudnál), Agnes Varda (Cléo 5-től 7-ig), Jacques Demy (A cherbourg-i esernyők, A rochefort-i kisasszonyok), Louis Malle (Zazie a metrón, Lidércfény, Felvonó a vérpadra, Szeretők), Alain Resnais (Szerelmem, Hirosima, Tavaly Marienbadban, A háborúnak vége), Roger Vadim (Veszedelmes viszonyok 1960-ban), Chris Marker.

Az angol új hullám (free cinema) legnagyobb hatású rendezője Tony Richardson volt (Dühöngő ifjúság, Egy csepp méz és A hosszútávfutó magányossága).

A lengyel új hullám rendezőit – filmnyelvi frisseségük mellett – a nemzeti történelem és misztika iránti mély érdeklődés is jellemezte. (Andrzej Wajda (Csatorna, Hamu és gyémánt, Lotna és Ártatlan varázslók), Munk, Kawalerovicz).

A szovjet új hullám a hruscsovi korszak, a XX. pártkongresszus nyomán néhány évre fellélegző társadalom egyik művészeti terméke volt. (Grigorij Csuhraj: A negyvenegyedik, A tiszta égbolt).

A különböző nemzetek filmművészeti új hulláma (elsősorban a lengyel) erőteljesen hatott a fiatal magyar filmesek nemzedékére. Hatásuk felismerhető Jancsó Miklós (Oldás és kötés, Fényes szelek), Szabó István (Álmodozások kora), Sára Sándor, Huszárik Zoltán (Szinbád, Csontváry), Gaál István (Sodrásban, Legato), a legendás Herskó-osztály rendezőinek első filmjeiben.