A nippuri szegény ember

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A nippuri szegény ember (modern cím), akkád nyelvű költői mű, népmesei kiseposz. Hőse egy bizonyos Gimil-Ninurta, „nippuri polgár, szűkölködő, alacsonysorú", aki egyszer a város piacán eladja egyetlen ruháját, kecskét vesz rajta, s a város elöljárójához megy, hogy az ajándékkal fordítson sorsán. Az elöljáró elfogadja ugyan a megvesztegető ajándékot, de csupán csonttal, mócsinggal fizeti ki Gimil-Ninurtát. „Az egy sérelmem kamatját háromszor fizetem meg neked!" - fogadkozik a szegény ember. Fogatot kér a királytól, s mint annak küldönce állít be az elöljáróhoz, a dús lakmározás után magához veszi kincseskamrájának az aranyát, és őt magát jól megveri. Másodszor egy távolabb fekvő város, Iszin orvosaként állít be. „Uram, gyógymódom sötétben használ!" - csalja be az elöljárót kamrájába, hogy ismét véresre verje. Harmadszorra felbérel valakit, aki a ház előtt elkiáltja magát: „Az elöljáró kapuján betörök! Én vagyok az a kecskés!" - s amikor az egész háznép annak a nyomába eredt, ő besétált az üres házba, és ismét alaposan elverte az elöljárót. „Az egy sérelmem kamatját háromszor fizettem meg neked" - zárul a történet.

A költemény magában áll az akkád irodalomban, mesei eposz, de nem mese. A folklór iránt érdeklődő névtelen költő a műköltészet, az újasszir kori nagyepika (Gilgames-eposz, Istar alvilágjárása) eszközeivel dolgozta fel a mesei témát. Versformája a négyütemű, kötetlen szótagszámú akkád eposzi vers, az egyenes beszédet bevezető ismétlődő formulák, az epikus jelzők mind a nagyeposzra utalnak. Szerzőjét feltehetőleg ugyanaz a cél vezette, mint a közmondások, állatmesék, népies hiedelmek (Utá-naistim intelmei) lejegyzőit: a népköltészet megörökítése, feltehetően az iskolai oktatás céljára (Édubba). Az igazságtevő népi hős, Gimil-Ninurta, aki ravaszságával, találékonyságával bosszút áll sérelméért, az Úr és szolga című költemény lázadó szolgájának rokona, ám más társadalmi közegben: a Kr. e. I. évezred első felének, pontosabban a Kr. e. IX-VIII. századoknak társadalmi közegében mozog.

A szöveg maga egy írnok könyvtárából került elő Észak-Mezopotámiában, Szultantepe kisvárosban. Az írnok, aki az akkád irodalom reprezentatív lkotásaival együtt e szöveget is másolta és házában tartotta, a „Bét mummi" (A Bölcsesség Háza), az írnokok iskolájának tagja volt. A lelet így bepillantást enged az újasszír kor irodalmi életébe is, és kiegészíti a nagy könyvtárak, főképp Assur-bán-apli könyvtára alapján nyert képünket.

A mese maga széles körben elterjedt úgy keleten, mint nyugaton. Az Ezeregyéjszaka úgynevezett függelék-meséi között „Az első Larrikin története" című tartalmazza egy híján minden motívumát. Kimutatható a Kaukázus népeinek folklórjából, Kelet-Európában, a francia irodalomban stb. Nálunk Fazekas Mihály Lúdas Matyi című költeménye ugyanolyan viszonyt mutat a folklórhoz, mint a névtelen akkád költő eposza.

[szerkesztés] Források, Irodalom

• A sumer irodalom kistükre
• Vekerdi László: A Végtelen út.