Alsóilosva

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Alsóilosva (románul Ilişua) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében. Közigazgatásilag Felőr községhez tartozik.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Nevének eredete
3 Története
4 Lakossága
5 Látnivalók
6 Források

[szerkesztés] Fekvése

Déstől 21 km-re északkeletre fekszik.

[szerkesztés] Nevének eredete

Nevét patakjáról kapta és szláv eredetű. A *Jelšava jelentése 'égererdőben futó patak'. Történeti névalakjai: Ilosva (1405), Nagy Ilosva (1628), Alsó-Ilosva (1703). Vö. Albertirsa, Ilosva, Jolsva, Jósvafő, Selymesilosva.

[szerkesztés] Története

A rómaiak határában castrumot építettek és sóbányát műveltek. A castrum köveit jórészt Bethlen egyik kastélyába építették be a 18. században.
A középkorban Csicsóvárhoz tartozó ruszin falu volt, 1405-től a Bánffy család tulajdonában. 1553-ban vajdája Andrejka, kenéze Makszin.
1603-ban elpusztult, később román és magyar lakossággal települt újra. A 17. században jelentős unitárius egyházközsége volt. 1717-ben, az ortodox templom görög katolikus egyháznak való átadásakor Szűz Mária és Jézus képe a hívek előtt verejtékezni kezdett. Lakóit még ugyanazon évben a tatárok hurcolták el.
1745-ben már református lakói is voltak, akik az unitáriusokkal közös templomot használtak. 1750-ben három nemes, 28 jobbágy-, 16 zsellér- és négy kóbor család lakta. 1784-ben jött létre a római katolikus gyülekezet, Csicsókeresztúr filiájaként. 1828-ban a reformátusok önálló egyházközséget alapítottak és az 1840-es évek folyamán az unitáriusok református hitre tértek.
1848-ban 56 fős nemzetőrsége alakult, akik a kajáni román fölkelők támadását visszaverték, de Mihalaş elől Désre menekültek. Mihalaş határőrei kirabolták a Horváth család udvarházát.
Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott. A 20. század elején nagyüzemi szarvasmarhatartás folyt benne.

[szerkesztés] Lakossága

1850-ben 613 lakosából 307 volt román, 205 magyar, 61 zsidó és 38 cigány nemzetiségű; 325 görög katolikus, 185 református, 61 zsidó és 42 római katolikus vallású.
1900-ban 703 lakosából 420 volt román és 282 magyar anyanyelvű; 423 görög katolikus, 213 református, 31 zsidó és 29 római katolikus vallású. Az összlakosság 30%-a tudott írni–olvasni, a román anyanyelvűek 21%-a beszélt magyarul.
1992-ben 738 lakosából 677 volt román és 61 magyar nemzetiségű; 606 ortodox, 60 református, 43 pünkösdista és 26 görög katolikus vallású.