Dés

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Dés
A dési református templom
Megye	Kolozs
Régió	Erdély
Tszf. magasság	285 m
Koordináták	é. sz. 47°05′14’’ k. h. 23°48′19’’
Terület	109,12 km²
Népesség - Teljes - Népsűrűség	38 478 (2002) 1129 fő/km²
Polgármester	Ioan Ungur

Dés (románul Dej, németül Deesch, korábban Burgles) város a mai Romániában Kolozs megyében. Belső-Szolnok, majd 1876-tól Szolnok-Doboka vármegye székhelye. A középkorban sóbányászati központ, bányászváros. Désakna, Kissomkút és Pestes tartozik hozzá.

[szerkesztés] Fekvése

Kolozsvártól 57 km-re északkeletre a Kis- és Nagy-Szamos összefolyásánál fekszik.

[szerkesztés] Nevének eredete

A hagyomány alapján őseink a város helyén pihentek meg és imádkoztak, miközben háromszor "Deus"-t kiáltottak. Ezzel szemben neve valójában puszta személynévből (Des) ered. A román és a német név a magyarból való.

[szerkesztés] Története

1214-ben Dees néven említik először. Egykori várát II. Endre uralma alatt építették, a kolozsvári út melletti Rózsa-hegy tetejének északi részén. 1310 utáni sorsa ismeretlen. Károly Róbert szászokat telepített ide, majd a szabad királyi városok jogaival ruházta fel őket. 1437-ben a város mellett győzte le a felkelő parasztsereg az erdélyi vajda seregét. A fejedelmek kedvelt tartózkodási helye volt. 1616. november 20-án határában verte szét Bethlen Gábor serege az Erdélyre törő Gombos András hajdúhadát. 1661-ben a török felégette, majd ezután palánkkal és sánccal erősítették meg. 1686-ban és 1689-ben a császáriak rabolták ki, 1697-ben tűz pusztította. 1703-ban és 1706-ban a labancok égették fel. 1717-ben a krími tatárok dúlták fel, ekkortájt szűnt meg a sóbányászat is. Ma sem a vár, sem a városfal nem látszik. 1848. november 22-én a császáriak itt verik meg Katona Miklós őrnagy seregét, december 23-án itt ver meg Bem egy császári hadosztályt, 1849. január 6-án itt ütközött meg Bem Wardener császári tábornokkal. 1910-ben 11 452 lakosából 7991 magyar, 2911 román és 445 német volt. 2002-ben 38 437 lakosából 32 678 román, 5433 magyar, 258 cigány és 21 német volt.

[szerkesztés] Látnivalók

A főtéren áll a 15. századi hatalmas gótikus református templom, melyet egykor kő körfal övezett, tőle északra az egykori fejedelmi ház. A templom boltozata az 1510-es évekből való. 1711-ben újjáépítették, a karzat vigágmintáit Umling Lőrinc festette, szószékét Sipos Dávid faragta 1752-ben. 1880 körül renoválták, ekkor bontották le régi erődfalát és új, szerényebb fallal vették körül. Tornya 72 m magas, négy fiatornyos.