Ortodox kereszténység

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az ortodox kereszténység mind történelmileg, mind híveinek létszámát tekintve a kereszténység egyik fő irányzata, amely elsősorban az egykori Kelet-Római Birodalom területén, illetve attól keletre számít meghatározónak. Az ortodox keresztények önmeghatározása szerint az ortodoxia az egyetemes kereszténység egyetlen legitim örököse, amely egyedüliként őrizte meg Jézus és a 12 apostol tanításait változtatás nélkül, úgy ahogy ezt a hét egyetemes zsinat meghatározta.

Tartalomjegyzék 1 Elnevezései 2 Történelem 3 Teológia 3.1 Eltérések más keresztény felekezetektől 3.1.1 Katolicizmus 3.1.2 Protestantizmus 4 Egyházszervezet 5 Ortodox egyházak napjainkban 5.1 Autokefál ortodox egyházak 5.2 Autonóm ortodox egyházak 5.3 El nem ismert ortodox egyházak 6 Az "ortodox" névvel jelölt egyéb egyházak 7 Lásd még 8 Külső hivatkozások 9 Jegyzetek

[szerkesztés] Elnevezései

Az ortodoxia görög összetett szó, jelentése: igaz hit. Ennek tükörfordítása a szláv pravoszláv szó. Területi elterjedéséből adódóan szokás keleti kereszténységről beszélni. Magyar sajátosság a görögkeleti műszó, amely – történelmi összefüggéseit tekintve – pejoratív, kirekesztő elnevezés, és amelyet a magyarországi ortodoxok egy része mindig is visszautasított. ^{[1] [2]}

[szerkesztés] Történelem

A kereszténység a Római Birodalomban született, és kezdeti története – különösen a milánói ediktumot követően – elválaszthatatlanul összekapcsolódott a birodalom történetével. A Római Birodalom kettészakadása a keresztény vallásban is olyan megosztottságot eredményezett, amelyet máig nem sikerült helyreállítani.

A Nyugat-Római birodalom bukása után a keleti és nyugati egyház közti különbségek mind jobban kiéleződtek. E különbségek jelen voltak a vallásos élet csaknem minden területén: a filozófiai alapvetésben, a dogmatikában, a liturgiában, a hitéletben, a misztikában, a művészetben – és nem utolsósorban az egyházszervezeti és politikai kérdésekben.

Az 1. évezredben az egyháznak – a birodalom tagoltságának megfelelően – öt központja volt: (Róma, Konstantinápoly, Jeruzsálem, Alexandria és Antiochia). Ezek közül Róma vitathatatlanul élvezett bizonyos tiszteleti elsőséget, ezt azonban csak a katolikus értelmezés tekinti egyértelműen joghatósági jellegűnek. A más alapon álló egyzáztörténelmi szemlélet szerint az elsőség csupán tiszteletbeli volt; a római egyház (és püspöke, a pápa) nem az egész kereszténység vezetője, legfeljebb primus inter pares: első az egyenlők között. A második legfontosabb egyház Konstantinápoly volt. Ez – egységesen a másik három keleti egyházzal – határozottan visszautasította Róma egyedutalmi törekvéseit. Az ellentétek végül az 1054-es nagy egyházszakadásban konkludáltak, amikor is a keresztény világ két fele kölcsönösen kiközösítette a másikat. A szakadást csak mélyítette az 1204-es IV. vagy latin keresztes háború, amelynek során a keresztes lovagok az eredeti cél, Jeruzsálem felszabadítása helyett Konstantinápoly ellen vonultak, lerombolták és kirabolták a várost, és létrehozták a Latin Császárságot.

[szerkesztés] Teológia

Az ortodox történelemértelmezés szerint a kereszténységnek eddig hét egyetemes zsinata volt. Az ortodoxia teológiai alapját mind a mai napig az e hét zsinaton definiált hittételek alkotják. (A katolikusokkal ellentétben, az ortodoxok saját zsinataikat sosem nevezték egyetemesnek, mivel úgy tartják, hogy egyetemes zsinat csak az egyházszakadás megszüntetése után tartható.) Mivel a keresztény hit alapvető kérdéseit e zsinatokon tisztázták, a legtöbb dogmatikai kérdésben kelet és nyugat között nincs lényeges eltérés. Így az ortodoxia – a katolicizmussal közösen – vallja

• a Szentháromságot,
• Jézus feltámadását és
• kettős (isteni és emberi) természetét,
• a Szentírás sugalmazott voltát,
• a hét szentséget,
• az utolsó ítéletet,
• a szentek tiszteletét, különös tekintettel
• Máriára, akit ők Istenszülőnek neveznek.

Az ortodox hit összefoglalása a (Filioque betoldás nélküli) Nicea-konstantinápolyi hitvallás.

Az ortodoxiában a Biblián és a hét egyetemes zsinat határozatain túlmenően a szentek írásainak is a hitet meghatározó tekintélyt tulajdonítanak. Az ortodox teológia és misztika egyik kulcsofogalma a theioszisz (átistenülés), amely szerint az isteni természet radikálisan átalakítja a hívő emberi természetét, és a szentekben magának Istennek a dicsősége ragyog, és mind írásaik, mind ábrázolásaik az isteni jelenlét hordozói. Ezért kiemelt szerep jut mind a liturgiában, mind a személyes hitben az ikonok tiszteletének.

[szerkesztés] Eltérések más keresztény felekezetektől

[szerkesztés] Katolicizmus

Az ortodoxia elutasítja a római pápa primátusának és tévedhetetlenségének tanát. Tagadja azt a tételt is, amely szerint a Szentlélek nemcsak az Atyától, hanem „a Fiútól is” (Filioque) származik. Szintén elveti Isten és a szentek szoborként való ábrázolásának gyakorlatát. Nem képezik részét az ortodox hitnek azok a tételek sem, amelyek a katolicizmusban az egyházszakadást követő időszakban tematizálódtak. Ilyen egyebek közt a purgatórium kérdése, illetve Szűz Mária szeplőtelen fogantatása.

[szerkesztés] Protestantizmus

A reformáció egyházaival szemben az ortodoxia nem kettő, hanem hét szentséget ismer el. Ebből adódóan vallja a szolgálati papság intézményét is, s azt visszavezeti az apostolokra. Elutasítja a sola Scriptura elvét, és vallja mind a szentek tiszteletét, mind Isten ábrázolhatóságát.

[szerkesztés] Egyházszervezet

A katolikus egyháztól eltérően, az ortodox egyházaknak nincs központi irányításuk. Ezek egymástól független egyházak, amelyek eredetileg a Bizánci Birodalom egyes tartományaiban kialakult patriarchátusoknak feleltek meg. Mivel a Római Egyház - ortodox szempontból - szakadár lett 1054-ben, ezért azóta az egymástól adminisztratív értelemben teljesen független ortodox keresztény egyházak vezetői között a tiszteletbeli elsőséget az egyetemes (konstantinápolyi) pátriárka élvezi, a Konstantinápolyi Ortodox Egyház (más nevén: Egyetemes Pátriárkátus) vezetője. Ez a tiszteletbeli elsőség kimerül abban, hogy az összortodox konferenciákon Ő elnököl.

[szerkesztés] Ortodox egyházak napjainkban

[szerkesztés] Autokefál ortodox egyházak

Napjainkban összesen 15 önálló (autokefál) ortodox egyház van (zárójelben a körülbelüli taglétszám):

• Konstantinápolyi Ortodox Egyház (2 millió)
• Alexandriai Ortodox Egyház (250 ezer)
• Antiochiai Ortodox Egyház (1 millió)
• Jeruzsálemi Ortodox Egyház (130 ezer)
• Orosz Ortodox Egyház (100 millió)
• Grúz Ortodox Egyház (2 millió)
• Szerb Ortodox Egyház (8 millió)
• Román Ortodox Egyház (16 millió)
• Bolgár Ortodox Egyház (6 millió)
• Ciprusi Ortodox Egyház (500 ezer)
• Görög Ortodox Egyház (10 millió)
• Albán Ortodox Egyház (600 ezer)
• Lengyel Ortodox Egyház (550 ezer)
• Cseh-Szlovák Ortodox Egyház (150 ezer)
• Amerikai Ortodox Egyház (1 millió)

[szerkesztés] Autonóm ortodox egyházak

Létezik 10 félig önálló (autonóm) ortodox egyház is, melyek valamely autokefál ortodox egyház fennhatósága alatt működnek:

• Sínai Ortodox Egyház
• Finn Ortodox Egyház (60 ezer)
• Japán Ortodox Egyház
• Kínai Ortodox Egyház
• Észt Ortodox Egyház (20 ezer)
• Ukrán Ortodox Egyház (35 millió) (az ukrán ortodoxok Moszkvához hű többsége)

• Moldáv Ortodox Egyház (az Orosz Ortodox Egyház vezetése alatt)
• Besszaráb Ortodox Egyház (az Konstantinápolyi Ortodox Egyház vezetése alatt)
• Lett Ortodox Egyház (az Orosz Ortodox Egyház vezetése alatt)
• Nyugat-Európai Ortodox Egyház (az Orosz Ortodox Egyház vezetése alatt)

[szerkesztés] El nem ismert ortodox egyházak

Egyéb de facto létező ortodox egyházak, melyek mindenben az ortodox hitelvek alapján állnak, azonban - elsősorban politikai és egyházszervezési okokból - nincsenek elismerve a többi ortodox egyház által, ezért azokkal nem is állnak közösségben:

• Macedón Ortodox Egyház
• Ukrán Ortodox Egyház (az ukrán ortodoxok Moszkvától elszakadt kisebbsége)
• Ukrán Ortodox Egyház (a harmadik ukrán ortodox felekezet)
• Montenegrói Ortodox Egyház
• Belarusz Ortodox Egyház
• Olasz Ortodox Egyház
• Török Ortodox Egyház

[szerkesztés] Az "ortodox" névvel jelölt egyéb egyházak

Tágabb értelemben gyakran az ortodox kereszténységhez sorolják azt a hat úgynevezett antikhalkedóni egyházat is, amelyek a 451-ben tartott khalkedóni zsinat hittételeit nem fogadták el, és így elszakadtak a többi kereszténytől. Bár önmagukat ezek az ősi keleti keresztény egyházak is ortodoxnak nevezik, a khalkedóni zsinatot elfogadó ortodox egyházak nem tekintik őket annak. Ezért nem tartoznak az egymást kölcsönösen elismerő, szűkebb értelemben vett ortodox egyházak közé, hanem antikhalkedóni egyházak vagy - az Asszír Keleti Egyházat is beleértve - ókeleti egyházak névvel szokás jelölni őket. Angolul az ortodox egyházakat és az antikhalkedóni egyházakat egyaránt „keleti ortodox egyházaknak” nevezik, a megkülönböztetés érdekében azonban két különböző szót használva: a szűkebb értelemben vett ortodox egyházakat az Eastern Orthodox, míg az antikhalkedóni egyházakat az Oriental Orthodox forma jelöli (mindkettő jelentése „keleti ortodox”).

A következő hat egyház tartozik ide:

• Etióp Ortodox Egyház
• Eritreai Ortodox Egyház
• Indiai Ortodox Egyház
• Kopt Ortodox Egyház
  • Brit Ortodox Egyház (a Kopt Ortodox Egyház autonóm részegyháza)
• Örmény Apostoli Ortodox Egyház
  • Ciliciai Katolikatosz (az Örmény Apostoli Ortodox Egyház autonóm részegyháza)
  • Jeruzsálemi Örmény Patriarchátus (az Örmény Apostoli Ortodox Egyház autonóm részegyháza)
  • Konstantinápolyi Örmény Patriarchátus (az Örmény Apostoli Ortodox Egyház autonóm részegyháza)
• Szír Ortodox Egyház
  • Szír Malankara Ortodox Egyház (a Szír Ortodox Egyház autonóm részegyháza)

[szerkesztés] Lásd még

• Jelenlegi pátriárkák

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Magyar ortodox honlap
• Keleti keresztények - tanulmány

[szerkesztés] Jegyzetek

1. ^ „A »görög keleti« elnevezés ellen immár három évtizede indítottuk meg a harcot, s ez hazánk felszabadulása után végre meg is hozta a gyümölcsét: Egyházunk ma Magyarországon is hivatalosan orthodoxnak nevezheti magát, ugyanúgy, mint mindenütt az egész világon. [...] azért nem vállaljuk a »görög keleti« jelzőt, mert diszkrimináló, és ugyanakkor semmiféle tekintetben nem fejezi ki Egyházunk és hitünk jellegét, sőt éppen ellenkezőleg, elködösíti, eltünteti azt.” – Berki Feriz (ed.): Az orthodox kereszténység (2. ed.), Budapest, Magyar Orthodox Adminisztratúra, 1984., 14. old.
2. ^ A magyarországi szerb ortodoxok viszont mind a mai napig használják a „görögkeleti” kifejezést. Egyházuk magyar neve mind a mai napig Budai Szerb Görögkeleti Egyházmegye.