Anasztasz Ivanovics Mikojan

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mikojan.

Anasztasz Ivanovics Mikojan (örményül Անաստաս Հովհաննեսի Միկոյան vagyis Anastas Hovhannesi Mikojan, Sanahin, 1895. november 25. - 1978. október 21.) örmény származású szovjet kommunista politikus volt.

Ügyes pártapparátcsik volt, aki már Lenin idejétől részt vett a legfelsőbb szovjet vezetésben és Leonyid Iljics Brezsnyev uralma idején bekövetkezett haláláig túlélt minden hatalomváltást. A Szovjetunió államfőjeként, önként vált meg a politikától 1965-ben.

Egyike volt azoknak a szovjet politikusoknak, akiket az 1956-os forradalom idején Magyarországra küldtek tárgyalni. November 1-jén élesen ellenezte Nyikita Szergejevics Hruscsov pártfőtitkár és az SZKP Politikai Bizottsága döntését, hogy fegyveres erővel fojtsák el a magyar forradalmat.

Ordzsonikidze, Sztálin és Mikojan 1925-ben.

Öccse Artyom Ivanovics Mikojan, a MiG repülőgépek tervezője.

[szerkesztés] Ifjúkora

Az Örményország tifliszi kormányzóságában lévő Sanahin faluban született, ami ma Alaverdi város része. APja, Hovhannes ács volt, anyja szőnyegszövő. Mint Sztálin ő is eredetileg teológiát tanult, a grúzia Tbilisziben. Később úgy viccelődött, hogy hittudományi tanulmányai vitték egyre közelebb és közelebb az ateizmushoz.

Korán tanulmányozta a liberális és a szocialista elveket. Húsz éves korában belépett a bolsevik pártba és a kaukázusi forradalmi mozgalom vezetője lett. 1917-től propagandista volt Tbilisziben és Bakuban (Azerbajdzsán, 1918-tól a Vörös Hadsereg 3. brigádjának komisszárja. Azerbajdzsánban megmentette későbbi politikustársa, Grigorij Konsztantyinovics Ordzsonikidze életét. 1918-ban a brit intervenciós csapatok Bakuban letartóztatták. Miután elengedték, folytatta a pártmunkát és rangban egyre emelkedett.

[szerkesztés] Pártfőhivatalnok lesz

A Lenin halálát követő hatalmi harcokban Mikojan Sztálint támogatta. 1923-ban a az SZKP Központi Bizottságának tagja lett. 1926-ban kül- és belkereskedelmi népbiztos lett. Ő terjesztette el a nyugati mintájú konzervgyártást a Szovjetunióban. 1935-ben még feljebb lépett: beválasztották a Politbüróba, a párt nagyhatalmú elnökségébe. Az első szovjet vezetők közt volt, akik a gazdasági együttműködés fellendítése érdekében jószolgálati utat tett az Egyesült Államokba.

A második világháború idején az utánpótlás szállításának a megszervezése volt a feladata. Fiát, aki pilóta volt Vörös Légierőben, Sztálingrádnál német vadászrepülőgépek lőtték le.

1942-ben Mikojan az Állami Védelmi Bizottság elnöke lett, 1946-ban pedig a Minisztertanács alelnöke.

Sztálin halála előtt tervek készültek arra, hogy Malenkovval és más vezetőkkel együtt egy tisztogatásban félretegyék, erre azonban már nem került sor, mert Sztálin 1953-ban meghalt. Mikojan eredetileg amellett érvelt, hogy Berija, Sztálin véreskezű jobbkeze maradjon büntetlen, később azonban pont azzal tett szert népszerűségre a pártban, hogy ezt a véleményét megváltoztatta.

Mikojan Sztáin halála után, Malenkov miniszterelnöksége idején is a korményban maradt kereskedelmi miniszterként. A Sztálin utódlásáért folyó hatalmi harcban a győztesen kikerülőHruscsovot támogatta és szolgálatai fejében a Szovjetunió első miniszterelnökhelyettesének posztját kapta.

1956-ban Mikojan egyik fő szervezője volt az SZKP XX. kongresszusa fő eseményének, Hruscsov beszédének, amelbyen elítélte a sztálini személyi kultuszt.

[szerkesztés] Külpolitikus

[szerkesztés] Kapcsolatok Kubával

[szerkesztés] Kapcsolatok az Egyesült Államokkkal

[szerkesztés] Mikojan és a magyar forradalom

Mikojan a szovjet vezetésen belül "magyar szakértőnek" számított. 1956-ban már júliusban járt Magyarországon, amikor Rákosi Mátyást másodszor is, véglegesen eltávolították a hatalomból és Gerő Ernő került a helyére.

Október 24-én Szuszlov társaságában ismét Budapestre érkezett. A magyar vezetőkkel folytatott többszörös tágyalásaik ellenére azonban a szovjet küldöttek rosszul ítélték meg a helyzetet, bíztak abban, hogy a magyar kommunista vezetés képes lesz stabilizálni a helyzetet és kezében tartani a fegyveres erőket, csak túl pesszimistáknak tartották "a magyar elvtársakat". "Az volt a benyomásunk, hogy Gerő különösen, de a többi elvtárs is, alábecsüli saját erejét, az ellenfelét pedig eltúlozza" - jelentették Moszkvának. "Hallottuk a szovjet és a magyar katonai vezetés előzetes beszámolóit. Tüzetesebb vizsgálat után kiderült, hogy a magyarok pesszimista módra túloznak."

November elején Mikojan élesen szembehelyezkedett Hruscsov és a pártelnökség döntésével arról, hogy a szovjet hadsereg fojtsa el a magyar felkelést, mert úgy gondolta, ez óriási kért okozhat a Szovjetunió nemzetközi megítélésében. Azt javasolta, hogy ehelyett adjanak még időt a magyar kormányzatnak a helyzet stabilizálására. William Taubman Hruscsov-életrajzában azt írta, hogy Mikojan lemondással fenyegetőzött ezen az ülésen.