Angyal István

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Angyal István (Magyarbánhegyes, 1928. október 14. - Budapest, 1958. december 1.) az 1956-os forradalom szabadságharcosa, a budapesti Tűzoltó utcai csoport vezetője, a forradalmat követő megtorlás áldozata.

A forradalom egyik legtisztábban idealista és legellentmondásosabb alakja: idealista kommunista volt, aki fellázadt a létező kommunizmus ellen, a kommunista rezsim egy újabb korszakában halálra ítélték, mégis mindhalálig ragaszkodott meggyőződéséhez.

Az 1989–1990. óta az 1956-os forradalom örökségéért folyó "kultúrharc" baloldali résztvevőinek egyik gyakori érve Angyal baloldalisága (bár elutasítása a többpárti demokráciával szemben nem maradandó minta).

[szerkesztés] Élete 1956-ig

Békés megyei zsidó kisiparos és kiskereskedő család harmadik gyermeke volt, a negyedik polgári után iskoláit származása miatt nem folytathatta. 1944-ben édesanyjával és nővérével az auschwitzi megsemmisítő táborba hurcolták. Nővérét az egész tábor előtt felakasztották, mert szökni próbált, anyja is a lágerben halt meg.

István túlélte a borzalmakat és Magyarországra visszatérve kommunista meggyőződésű lett, ettől az ideológiától várva a faji és osztálykülönbségek megszüntetését. (A kommunista pártba azonban soha nem lépett be.) Megszerezte az érettségit, majd 1947-ben magyar-történelem szakra felvették a budapesti bölcsészkarra. 1949-ben azonban, a Lukács-vita hullámai közepette (miután felszólalt a megtámadott Lukács György mellett) kitették az egyetemről.

Lakatos lett (a Budapesti Építőipari Lakatos Vállalatnál). 1951-ben Dunapentelén vasbetonszerelőnek tanult. Munkájáért a Sztálin Vasmű építésében több sztahanovistáknak járó elismerést kapott. Amikor 1953-ban új szellők kezdtek fújni és Nagy Imre először lett miniszterelnök, visszafogták a nehézipar fejlesztési ütemét, Angyal is elvesztette a munkáját. A Közlekedési Építő Vállalat alvállalataihoz került, 1955-től 1956 októberéig építésvezető.

A megvalósult kommunista-szocialista rendszerből kiábrándult, de továbbra is hitt Marx, Engels és Lenin tanaiban és abban, hogy alulról szervezve létrejöhet a "demokratikus", igazságos társadalom. (A demokráciát, mint a forradalom sodrában is kiderült, nem többpártrendszerként képzelte el.)

Bár munkája más felé vonta, aktívan részt vett a budapesti fiatal értelmiségi körök életében, irodalmi esteken, a Petőfi Kör ülésein. Barátai voltak többek közt Csongovai Per Olaf filmrendező ("Csolaf") és Gáli József, Eörsi István, Fejes Endre írók. 1956. október 6-án részt vett Rajk László újratemetésén és este a József Attila Színházban Gáli Szabadsághegy című darabjának izzó hangulatú bemutatóján. (A darabban például a következő mondatok hangzanak el, egy gyárigazgató szájából: "Nagy munkában van a dolgozó nép. Forradalmat csinál.")

Október 23-án Esztergomban volt munkája, de amikor meghallotta, hogy a MEFESZ és a Petőfi Kör tüntetést szervez, Budapesten termett.

Feleségétől addigra elvált. (Egy közös gyermekük volt.)

[szerkesztés] A forradalom idején

Részvétele a forradalom eseményeiben:

Október 23-án: A Bem-szobornál érte utol a tüntetést, a vonuló tömeggel a Parlamenthez ment. Este ott volt a Magyar Rádió ostrománál (kezdetben nem hitte, hogy a tömegre lőttek), a sebesültszállításban és a lőszerrakodásban segédkezett. A kommunista pártvezetőktől eltérően semmi kétsége nem volt, hogy forradalom zajlik. A Rádió elfogalását a haladó fiatalok győzelmének ítélte.

Október 25-én részt vett a szovjet beavatkozás elleni "véres-zászlós tüntetésben". Csolaf barátjával együtt ő érte el, hogy a tömeg a semleges Jugoszlávia és ne az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége előtt tüntessen. Az ezután következő napokban forradalmi verseket, röpiratokat terjesztett és kötszert, élelmet szállított a harcolóknak és a rászorultaknak a Péterfi utcai kórházból. Eközben került kapcsolatba a Tűzoltó utca környékén harcoló felkelőkkel, akik lassan elfogadták parancsnokuknak.

Október 29-én Janza Károly honvédelmi miniszter és később Nagy Imre miniszterelnök is tárgyalt a Corvin köz és a Tűzoltó utcai csoport vezetőivel, köztük Angyallal és Csolaffal. A felkelők elutasították a fegyverletételt, legalábbis a szovjet csapatok kivonulásáig. [1]

[szerkesztés] Angyal vitái

[szerkesztés] Halála

Angyal Istvánt a budapesti Gyűjtőfogház udvarán akasztották fel 1958. december 1-jén.

[szerkesztés] Utóélete

A siralomházból barátjához, Eörsi Istvánhoz írt levelét első számában közölte 1978-ban a Beszélő szamizdat folyóirat.

Budapest IX. kerülete és VIII. kerülete határán, a Corvin köznél park viseli Angyal István nevét.

Életéről 1996-ban Lugossy István "Angyal István - Tűzoltó utca 1956" címen színes dokumentumfilmet készített, amelyben Eörsi István és Mécs Imre emlékeznek az egykori szabadságharcosra.

Angyal Istvánról Kornis Mihály Kádárné balladája címmel írt monodrámát. A darab, Angyal vallomása, kihallgatási jegyzőkönyvei és Eörsi István tanulmányai alapján Sólyom András állította össze az "Angyal és Kádár" című darab szövegkönyvét, amelyet 2006. október 20-án készül színre állítani a Budapesti Kamaraszínház.

A Kornis-mű egy Kádár Jánosnéval készült interjú-sorozat alapján készült, amelyből kiderült: Kádár János felesége jelen volt Angyal István bírósági tárgyalásán. [2] (A szovjetek november 4-ei bevonulását követően, amikor Angyal és társai a Péterffy Sándor utcai kórház alagsorában szerkesztettek röpcédulákat, az egyik röpcédulán - cáfolva Moldova György állítását, miszerint "Angyal tisztelte Kádárt" [3] - ez állt: "Az árulók között utolsó a sorban: K Á D Á R J Á N O S! Bűnei ezerszer nagyobbak, mint minden elődjének: nemzetirtás, hazaárulás, gyávaság! A halottak nevében, a magyar és orosz nép halottai nevében egyaránt vádoljuk és vonjuk felelősségre Őt és gazdáit, a szovjet kormány felelős vezetőit!" [4])

[szerkesztés] Érdekesség

1956. november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján, amikor még folyt a harc a szovjetek ellen, a Tűzoltó utcaiak ellenőrizte házakra Angyal a magyar zászlók mellé a vörös zászlót is kitűzette, ezzel azt üzenve a szovjet katonáknak, hogy ők harcolnak a valódi munkásforradalom ellen. [5]