Antonio Banderas

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Antonio Banderas
Kép:Antonio-star6.jpg
Született:
1960. augusztus 10. (46 éves) Málaga, Spanyolország

José Antonio Domínguez Bandera, ismertebb nevén Antonio Banderas (Spanyolország, Málaga, 1960. augusztus 10. – ) spanyol színész.

Tartalomjegyzék

1 Élete és pályája
2 Érdekességek
3 Filmográfia
- 3.1 Színészként
- 3.2 Rendezőként
4 Díjak és jelölések
5 Jegyzetek
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete és pályája

Szülővárosa, a Földközi-tenger partján fekvő andalúziai kikötőváros arról is nevezetes, hogy a világhírű festőművész, Pablo Picasso is itt született. Antoniónak egyetlen testvére van, a két évvel fiatalabb öccse, Francisco Javier. Édesanyja, Ana Bandera tanárnő; apja, José Domínguez titkosrendőrként dolgozott a Franco-diktatúra ideje alatt. Antonio profi futballista akart lenni, tehetsége is volt hozzá, de 14 éves korában eltörte a lábát, és ez véget vetett álmainak. 15 évesen látta a Hair-musicalt színházban, ami olyan nagy hatással volt rá, hogy a színjátszás iránt kezdett érdeklődni. Ugyanebben az évben, 1975-ben, meghalt a spanyol diktátor, ami többek között a spanyol film szabadságát is magával hozta.

Antonio beiratkozott a főiskola drámatagozatára, és egy vándortársulattal utazgatott az országban. 1981-ben Madridban elment a Spanyol Nemzeti Színház meghallgatására, ahová fel is vették. Mivel a kezdő fizetése elég kevés volt, ezért többek között pincérként és fotómodellként dolgozott. 1987-ben feleségül vette a színésznő Ana Lezát.

A fiatal Pedro Almodóvar megnézte az egyik színpadi alakítását, és megkérdezte, hogy lenne-e kedve filmezni… Hamar megtalálták a közös hangot, együttműködésükből számos sikerfilm született, bár némelyik nagy vitákat váltott ki, például A vágy törvénye, amelyben Antonio egy meleg férfit alakított. Az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén és az Átame! (Kötözz meg és ölelj!) világsikere után a legnagyobb spanyol sztárok közé emelkedett. Más rendezők is felfigyeltek rá, így José Luis Garcia Sánchesszel és Luis Josep Comerónnal is forgatott. Az 1980-as évek végére Antonio lett Európa egyik legünnepeltebb sztárja.

Akkor járt a Tengerentúlon először, amikor a Spanyol Filmintézet spanyol filmhetet rendezett New Yorkban. Az amerikai közönség számára is egyre ismertebb lett a neve, és Madonna is a rajongója lett; bekerült az 1991-es Madonnával az ágyban (Truth or Dare) című turnéfilmjébe. Ekkor még egy mukkot sem beszélt angolul, ennek ellenére szerepet kapott az 1992-es A mambó királyai című filmben, amely az első amerikai mozija volt. Hallás után tanulta meg az egész szövegét, és trombitaleckéket vett. 1993-ban tett szert még nagyobb népszerűségre, amikor a Philadelphiában Tom Hanks szerelmét alakította. A Neil Jordan rendezte Interjú a vámpírral című filmben Tom Cruise és Brad Pitt voltak a partnerei.

Első igazi amerikai főszerepe a Desperado volt. A Robert Rodriguez rendezte film a kis költségvetésű sikerfilm, az El Mariachi (A Zenész) folytatása volt, és hasonló sikert aratott. Sylvester Stallonéval játszott a Bérgyilkosokban, amelyben ismét egy újabb arcát mutatta meg. Ekkorra már az USA-ban forgatott filmjeivel is bebizonyította, hogy bármilyen karaktert képes eljátszani.

1995-ben, a Hárman párban című vígjáték forgatása során ismerkedett meg Melanie Griffith-szel, és miután elvált Anától, 1996-ban feleségül vette. Nem sokkal később megszületett a lányuk, Stella del Carmen. Előtte még leforgatta Madonna oldalán az Evitát, amelyben olyan kiválóan énekelt, hogy Golden Globe-ra jelölték érte. Stella születése után egy kicsit lassított a tempón, majd 1998-ban az általa régóta tisztelt Anthony Hopkins oldalán játszott a hatalmas sikerű Zorro álarcában. A film meghozta neki a második Golden Globe-jelölést. A Michael Crichton természetfölötti thrilleréből készült A 13. harcosban ismét egy nagy színésszel, Omar Shariffal játszott együtt.

1999-ben rendezte első filmjét Tűzforró Alabama címmel, amely a rasszizmusról és az amerikai álom hajszolásáról szól. A film komoly elismerésekben részesült, a főszerepet Melanie játszotta. Antonio ezután keményen edzett, hogy játszhasson Woody Harrelsonnal az Ilyen a bokszban. 2001-ben ismét együtt dolgozott Robert Rodriguezzel a Kémkölykök című, nagy sikerű családi vígjátékban, majd az Eredendő bűnben Angelina Jolie hálójába keveredett bele. A test című filmben, amelynek az operatőre Zsigmond Vilmos volt, egy hitében megingott papot alakított.

2002 áprilisában a latin-amerikai filmfesztiválon nagy elismerésben részesült, ugyanis megkapta az Anthony Quinn-díjat, amelyet ő vehetett át elsőként a filmművészetben nyújtott teljesítményéért. A következő filmje a Kémkölykök 2 volt, majd jött a Ballistic Lucy Liuval, és a Femme Fatale Brian de Palma rendezésében. A Fridában a Desperado után újra együtt játszott Salma Hayekkel.

2003-ban ismét két Rodriguez-mozi következett, a Kémkölykök 3, és a Volt egyszer egy Mexikó, majd utána az HBO saját gyártású tv-filmje, az És a főszerepben Pancho Villa, mint maga. Ez utóbbiért harmadszorra is Golden Globe-díjra jelölték. Ugyanebben az évben teljesült egy régi nagy álma: fellépni a Broadway-n! 228 estén keresztül énekelt és táncolt a Nine című musicalben, és nagyszerű alakításáért Tony-díjra jelölték.

A nagy port kavart Álmaimban Argentína után 2004-ben elkészült a Shrek 2, amelyben Csizmás Kandúrnak kölcsönözte a hangját, és a kis rajzfilmhős lett a film kedvence. 2005-ben a Zorro legendájában ismét magára öltötte a maszkos hős szerepét, majd elkezdte rendezni második filmjét, a spanyol nyelvű El Camino de los Ingleses-t.^[1]

[szerkesztés] Érdekességek

Eredeti neve végén nincs s betű; Pedro Almodóvar javasolta, hogy Bandera helyett Banderas legyen, mert így jobban hangzik.
Saját parfümmárkája van, mely már több illattal is megjelent: Antonio, Diavolo, Mediterráneo, Spirit^[2]