Bácsföldvár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bácsföldvár (szerbül Бачко Градиште/ Bačko Gradište) a Tiszamente legdélebbi magyar jellegű települése.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Története 3 Szülöttei 4 Szent Mihály római katolikus templom története

[szerkesztés] Fekvése

Óbecsétől 10 km-re délre, Csurogtól 8 km-re északra fekszik, a Ferenc-csatorna partján.

[szerkesztés] Története

Első említése a 15. században történik. Valaha földvár állott itt, amely a török hódoltság alatt elpusztult. A karlócai béke után kezdett újratelepülni. 1848-ban súlyos harcok, és vérengzések helyszíne. A szerbek közel 100 magyar fejét levágták, és a katolikus templom oltárára kitették. Ezek a véres tettek nem csak szerb oldalról voltak, a magyar fél is hajtott végre hasonlókat, ámbár nem ilyen véreset. 1910-ben 6609 lakosából 3795 magyar és 2739 szerb volt. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye, Óbecsei járásához tartozott. Az 1991-es népszámlálási adatok szerint Bácsföldvárnak 5626 lakosa volt, melyből 3068 magyar, 1938 szerb, 47 montenegrói, 354 jugoszláv, 3 német, 52 cigány, 52 horvát stb. A 2002-es népszámlálási adatok szerint (a Délszláv háborúk és három menekülthullám után) Bácsföldvárnak 5445 lakosa volt, melyből 2519 magyar, 2417 szerb, 40 montenegrói, 151 jugoszláv, 2 német, 51 cigány, 67 horvát stb.

Bácsföldvártól 6 km-re van Gyöngysziget, ami üdülőhely és horgászparadicsom.

[szerkesztés] Szülöttei

Bencz Boldizsár (1910–1949) költő

Bencz Mihály (1913–1970) költő

Lovász Pál (1896–1975) költő

Bori Imre 1929.december 28. – 2004. április 22. irodalomtörténész, egyetemi tanár

Ezt a lapot át kellene olvasni, ellenőrizni a szavak helyesírását és a szöveg nyelvhelyességét.

[szerkesztés] Szent Mihály római katolikus templom története

A település ősi templomát verett falból építették 1806-ban, amely 10x4 öl nagyságú volt, torony és padlózat nélkül. Állandó lelkésze nem volt kezdetben: Óbecséről gondozták a plébániát. Jadranyi Mátyás volt az első földvári állandó lelkész, aki 1831-től 1865-ig volt plébános. 1810-ben már volt 2 kis harangja, amelyeket valószínűleg Kollonich László erdélyi származású kalocsai érsek áldott meg Kalocsán. A Duna-Tisza -csatorna építését 1807-ben meglátogatta I. Ferenc király, és látva a szegényes templomot és plébánia lakot, 1808-ban az Udvari Kamara útján elrendelte újak építését. Mivel a lakosságnak kellett vállalni a kézi és az igás napszámot, a munkálatokat elhalasztották, és csak 1832–33-ban készült el a kőtemplom. Ezen munkálatok tragikus kimenetelűek voltak, a torony falai harangmagasságban ledőltek és négy embert halálra zúztak. A templom 18x7 öl nagyságú lett, a torony 16 öl magas, és 1840-ben már 3 harangja volt. A templom szentelését Szent Mihály főangyal tiszteletére 1832. december 6-án végezte Szathmáry Antal c. kői prépost, esperes plébános.

Az 1848-as szabadságharc idején a templomot istállónak használták a bevonuló csapatok. Belső faberendezéseit eltüzelték. Ugyanez év júliusában a lakosság elmenekült és csak a szabadságharc leverése után, 1849 szeptemberében tért vissza. Minden életet elölről kellett kezdeni. A harcok idején az egész község tűzvész martaléka lett. A bizakodás azonban a legerősebb építő habarcs: hamarosan megmutatkozott eredménye. Tiszaföldváron (így hívták akkor hivatalosan Bácsföldvárt) 61 gyermeket kereszteltek egy évben. A következő esztendőben (1852) már 101 gyermek nevét jegyezték be a kereszteltek anyakönyvébe. A halottak anyakönyvébe 99, illetve 93 név került ezekben az években. Az egybekeltek anyakönyvébe pedig 27, illetve 24 pár nevét jegyezték be. Bogár Mihály, az új plébános, 1865-ben áll az egyházközösség élére, s 1888-ban bekövetkezett haláláig vezette a plébániát. Ezekben az években már tetemesen gyarapodott a hívek száma. 1888. szeptember 20-án plébánost választott a bácsföldvári egyházközösség képviselő-testülete. Bogár Mihály elhunyt plébános helyébe két jelöltjük volt. Blázek Lajos, a közismert zentai hittanár és Zóni Fábián csurogi helyettes lelkész. Mivel az egyházközösség már ismerte Blázek Lajost, aki Bogár Mihály betegeskedése idején kisegítést végzett Földváron, őt választják meg új plébánosnak. Elmondhatjuk, hogy isten gondviselése vezette őt a községbe mert munkája mind lelkiekben, mind szükséges külső tennivalóban igen sikeres volt. Az ő vezetésével 1910-ben a templomot meghosszabbították, és a tornyot újjáépítették Feörk és Petrovácz budapesti építészek tervei szerint (ekkor nyerte el mai magasságát). Ebben az évben padlózatát cementlapokkal burkolták. Végül 1910-ben, a templom belsejét újra kifestették. A képeket Lohr Ferenc budapesti festőművész, az ornamentikai részleteket pedig Greiner Károly apatini festő készítette. A nagyszerű tehetséggel rendelkező plébános, olyan ornamentikát választott, amelyben igen erősen dominál a kék szín. A főoltárképet is kicserélték, és egy nagyszerű olajfestményt vásároltak a Rómában élő Szoldatics József festőművésztől. Az főoltárkép Szent Mihály győzedelmét ábrázolja a gonosz felett. S hogy legyen rendkívüli a kibontakozás 1911-ben a kopott plébániát új, impozáns épülettel helyettesítették. Sajnos ennek az épületnek egy részét a szocializmus idején elvették az egyházközösségtől és a mai napig nem adták vissza. Bácsföldvár népe valóban elcsodálkoztató áldozatot hozott egyházáért. Milyen kár, hogy az emberi torzsalkodás mégis szürke árnnyal vonta be ezt a szép eredményt, sokaknak nem tetszett ez a rendkívüli kibontakozás. Blázek Lajos összeütközésbe került az akkori képviselő testülettel és 1911. március 18-án úgy vonult nyugalomba, mint akit életre szólóan megbántottak hívei. Blázek plébános lemondása után négy hónapig Horváth János vezette az egyházközösséget. Amikor 1911. július 2-án ismét összeült az egyházközösségi testület, hogy új plébánost válasszon: Magyar István verbászi adminisztrátor, Schwerer Imre palánkai káplán és Moison Jeromos kalocsai tanítóképzőintézeti tanár voltak a jelöltek. Magyar Istvánra 12, Schwerer Imrére 38, Moison Jeromosra 6 képviselő adta le szavazatát. Schwerer Imre jutott osztályrészül, hogy átélje híveivel a két világháborút, s könnyet töröljön, bizalmat öntsön a csüggedt lelkekbe. A második világháború vége már Kalocsán érte, ahol hamarosan be is fejezte életét. Plébánossága idején vásárolták a templom ma is meglévő öt harangját, tovább díszítették a templomot: Jézus Szíve, Szűz Mária és Szent Ferenc szobrokkal és tizennégy stációs képpel. 1928-ban bevezették a templomba a villanyvilágítást. Ezt követően 1933. szeptember 29-én megünnepelték a templom fennálásának századik évfordulóját. Ünnepi szónoknak Horváth János magyarkanizsai plébánost hívták meg, az ünnepi szentmisét pedig Petrányi Ferenc, óbecsei esperes, apátplébános végezte. Sándor János adminisztrátor 1944-től vezette a bácsföldvári plébániát. Amikor 1950-ben munkája félbeszakadt 1953-ig Óbecséről jártak ki segédlelkészek Földvárra. Őt követte Pálinkás Sándor (1953–1959) adminisztrátor, majd Tóth József plébános, az ő idejében megújították a tetőszerkezetet és újrafestették a templomot. Tóth József után Sztirkovits Jánost (ma az Újvidéki Mária Neve templom esperes-plébánosa) választották meg plébánosnak. Az ő idejében készült el a márványból készült zsinati oltár, és megújult a szentély. Sztrikovits Jánost követően Horváth Lászlót választották meg lelkésznek, aki megközelítőleg 30 éve tartja karban a földvári egyházközösséget. Horváth László plébános munkásságához az is hozzá tartozik, hogy 1980 körül megújult a templom külső burkolata, majd 1986–87-ben pedig Lengyel László festőművész és konzervátor keze alatt lett a templom belül teljesen újrafestve és a mennyezeti festmények konzerválva, valamint hat oldal kép felerősítve. A templom tömegében fontos hangsúlyt kap az érdekesen szép, különös kiképzésű, 46 méter magas torony. A harangháznak hármas tagolódású, rácsos ablakai vannak. A főpárkány alatt fekete számlapú toronyóra helyezkedik el, mely jelenleg nem működik. A téglalap alakú bejárati ajtó fölött félkörös záródású ablak, a torony két oldalán pedig lépcső tornyok figyelhetőek meg. A harangtornyot szépen ívelő süveg, a kistornyokat kupolaszerű sisak fedi. A lépcsőtornyok fölötti oromfalak kettős homorú ívűek. A hajó ablakai félkör alakúak, mindkét oldalon öt-öt van belőlük. A szentély egyenes záródású. A templom hossza 41 m, szélesség pedig 14 m. Belsejében kb. 250 ülőhely van. Az orgona 2 manuálos, 18 regiszteres, 1910-ben készült Temesvárott Wegenstein Lipót és fiai műhelyében.

A toronyban függő öt harang különösen szépen össze van hangolva, a Vajdaság egyik legszebben összehangolt harangjai. Mariborban öntötték őket. A nagyharang 1120 kg-os 1937-ben az Antal-család adományozta. További harangjai: a második legnagyobb harang 600 kg-os, a Szent Mihály-harang 300 kg-ot nyom, külsején a védőszent alakjával, a lélekharang 125 kg-os, a kisharang 45 kilós. A 300 kg súlyú harang 1924-ben készült, a többi 1933-ban. Korábbi harangjai az I. világháború áldozatai lettek. 1910-ben Bóditsi Sándor bajai harangöntő 4 új harangot szállított a templom részére. A legnagyobb harangot a Horváth család ajándékozta. A háborúban mind a négyet elrekvirálták.

Az ortodox szerb templom 1773-ban épült.