Bálinc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bálinc (románul Balinţ, németül Balintz): falu a romániai Bánságban, Temes megyében. Községközpont, Nagybodófalva, Fadimák és Vásáros tartozik hozzá.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Története
3 Lakossága
4 Látnivalók
5 Híres emberek
6 Testvérvárosai
7 Források
8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Lugostól 15,7 km-re észak–északnyugatra, a Béga partján fekszik. A község átlagos tengerszint feletti magassága 170 méter.

[szerkesztés] Története

1510-ben Alsó- és Felső-Balyncz. 1604-ben határában mértek vereséget a császári csapatok Bocskai István és Bethlen Gábor csapataira. A török segédhadak vezére egy szál ingben menekült Temesvárig, Bethlen pedig menekültében átúszta a Bégát. 1717-ben húsz házból állt. 1739-ben Lentulus császári tábornok csapata rablókra vadászva felégette. 1883-tól itt működött Magyarország első zsidó vallású főszolgabírája, Hirschl Béla.^[1] Lakói a 20. század elején konyhakertészettel foglalkoztak, a Béga-parti kincstári tölgyerdőket gőzfűrész dolgozta fel műbútor- és épületfává. Nagybodófalva felőli szélén a kincstári birtokra 1903-ban 30, nagyobbrészt bodófalvi református magyar családot, majd 1909-ben újabb magyarokat telepítettek (Újbálinc).
Krassó, 1880-tól Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott és járásszékhely volt.

[szerkesztés] Lakossága

1910-ben 1354 lakosából 760 román, 467 magyar és 111 német anyanyelvű, 519 ortodox, 334 református, 251 görög katolikus, 200 római katolikus és 40 zsidó vallású volt.
1992-ben 609-en lakták, közülük 519 román, 66 magyar és 20 cigány nemzetiségű, 527 ortodox, 49 református és 16 római katolikus vallású.

[szerkesztés] Látnivalók

1834-ben épült ortodox fatemplom.
Vízimalom.

[szerkesztés] Híres emberek

Itt született 1904-ben Szilágyi András író.

[szerkesztés] Testvérvárosai

Makó, Magyarország

[szerkesztés] Források

Pesty Frigyes: Krassó vármegye története. I. Budapest, 1884
Csernovics Diodor: A délmagyarországi kincstári birtokok és telepes községek múltja és jelene. Arad, 1913