Báthory István

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A további jelentéseket lásd a Báthory István (egyértelműsítő lap) oldalon.

Báthory István

Báthory Pskow-ban (Jan Matejko festménye)

szobra a szegedi Pantheonban

Báthory István (Szilágysomlyó, 1533. szeptember 27.–Grodno, 1586. december 12.) erdélyi fejedelem (1571–1586), Lengyelország királya (1576–1586).

[szerkesztés] Élete

1533-ban született. Ifjú éveit I. Ferdinánd udvarában töltötte, majd a páduai egyetem hallgatója volt. Katolikus vallású.

1563-ban és 1565-ben követként járt Bécsben, és János Zsigmond érdekeit védte. Utolsó bécsi tartózkodása idején börtönbe került, ahonnan két év múlva szabadult.

A rendek 1571. május 25-én választották erdélyi fejedelemnek. 1575-ben, II. Zsigmond lengyel király (Zsigmond Ágost) halálakor a lengyel rendek királyukká választották. Lengyel királysága idején, Erdély kormányzását kancellárián keresztül gyakorolta. Később, 1575-ben bátyját, Báthory Kristófot erdélyi vajdának nevezte ki.

A Báthoryak címere

Istvánnak nagy tervei voltak: vezére akart lenni egy diadalmas keresztes háborúnak, Nagy Lajos, Mátyás örökébe akart lépni. Igyekezett előkészíteni ezt a nagy vállalkozást, 1582-ben nagy tervet dolgozott ki, melyet elküldött XIII. Gergely pápának, és késznek nyilatkozott megkezdeni a háborút, ha a Szentszék segíti. Rettegett Iván halála után az volt a szándéka, hogy előbb Moszkvát foglalja el, úgy indul Konstantinápolynak. A pápától azonban csak ígéreteket kapott, s a lengyel országgyűlés is visszariadt a kívánt vér- és pénzáldozattól. Possevinót, akit lelkesített Báthory nagysága, visszahívta, száműzte a jezsuita rend generálisa. A király nem is élte túl sokkal e csalódást, rövid betegség után meghalt (1586. december 12-én, illetve más források szerint 13-án).