Berde Mária
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Berde Mária (Kackó, 1889. február 5. – Kolozsvár, 1949. február 20.) erdélyi magyar író, költő, műfordító.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
A középiskolát Nagyenyeden végezte. A kolozsvári egyetem bölcsészkarán magyar–német nyelv- és irodalomból doktorált. Első verseskötete 1912-ben jelent meg. Münchenben tanult tovább, itt betegedett meg tüdőbajban, majd egy svájci szanatóriumban gyógyították. 1917-től 1920-ig a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanított. 1920-tól Marosvásárhelyen élt és tanított, közben az Erdélyi Szemle és a Zord Idők lapokat szerkesztette. Tagja volt az Erdélyi Helikon íróközösségnek. 1931-től a nagyváradi kereskedelmi leányiskola tanára lett. 1940-ben Corvin-koszorút, 1942-ben Baumgarten-díjat kapott.
[szerkesztés] Művei
- Versek, Budapest, 1912
- Az örök film, regény, Budapest, 1917
- A tükör; Szegény kicsi Jula; Borzhistória, Marosvásárhely, 1920
- Rina kincse, novellák, történetek, 1923
- Vízen hold, elbeszélések, Kolozsvár, 1924
- Haláltánc, regény, Budapest, 1924
- A szent szégyen, regény, Marosvásárhely, 1925
- Enyedi történetek, elbeszélések, Marosvásárhely 1926
- Romuald és Andriána, regény, Pozsony 1925
- Seherezádé himnusza, versek, Kolozsvár, 1928
- Télutó, elbeszélések, Kolozsvár, 1928
- Végre egy férfi!, három egyfelvonásos vígjáték, Kabdebó Ernával, 1928
- Földindulás, regény, Kolozsvár, 1930
- Pillangó Rebeka története, elbeszélés, Nagyvárad, 1933
- Szentségvivők, regény, Nagyvárad, 1935
- Egy kicsi szolgáló, novellák, Nagyvárad, 1936
- Tüzes kemence, regény, Budapest, 1936
- A hajnal emberei, regény, Budapest, 1942
[szerkesztés] Műfordításai
- Ion Creangă: Gyermekkorom emlékei (Kiss Jenővel, 1950)
- Mihai Eminescu versei
Based on work by 