Borsosberény

Budapesttől mintegy 65 kilométerre északra található a 2-es számú (európai számozása E77) főútvonalon. Balassagyarmattól hozzávetőleg 17 kilométerre délnyugatra, a parassapusztai határátkelőtől pedig 15 kilométerre délkeletre helyezkedik el a Börzsöny hegység északkeleti lábánál.

[szerkesztés] Története

A település környéke már a kőkorban is lakott volt, kő- és bronzkori leletek is előkerültek a község határában. A község nevében a Berény utótag kabar törzsnévből keletkezett. Első okleveles említése 1393-ban történt, amikor a Losonczy család volt a település birtokosa. 1470-ben Mátyás király Madách Lászlónak és Jánosy Gáspárnak adományozta a községet a csehek elleni hadjáratban szerzett érdemeik elismeréseként. A 16. század közepétől Borsosberény is atörök hódoltság területéhez tartozott, a török adóösszeírások több török birtokosának nevét is említik: 1587-ben például Rizván Divane drégelyi török vitézé volt. A török hódoltság időszakában nagyrészt elnéptelenedett a falu, népessége a 18. században növekedett meg jelentősen. A falu további birtokos családjai voltak a századok folyamán: a Tihanyiak a 18. századtól, Ócsai Baloghok, a váci püspökség, Bartakovichok, a Tengeliczi Gindlyek, és a Mocsáryak, akik egészen 1945-ig birtokosok voltak a faluban. 1909 és 1945 között a Mikszáth család is birtokos volt a településen, a szomolyapusztai birtok a magyar nemzet ajándéka volt Mikszáth Kálmánnak negyvenéves írói jubileuma alkalmából.
A faluhoz tartozó Szomolyapuszta a középkorban önálló település volt, 1274-ben a Johannita Lovagrendnek önálló rendháza volt itt, ami azonban a századok folyamán teljesen elpusztult. A török hódoltság korában Mahmud Bin Iltsi, majd Boszna Hasszán török birtokosait említik.
Borsosberény jelenlegi katolikus temploma 1728 és 1730 között épült. Az egyik kúriát 1826-ban Tihanyi Tamás építtette, majd később a Mocsáryak tulajdonába került. A másik kúriát Bartakovich Ágoston építtette. A vasút 1909-re épült ki.