Boszporusz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Boszporusz (görögül: Βόσπορος, törökül: Boğaziçi vagy İstanbul Boğazı) Európát Ázsiától elválasztó tenger-szoros, amely a Fekete-tengert (törökül: Karadeniz, görögül: Μαύρη Θάλασσα) a Márvány-tengerrel (törökül: Marmara Denizi, görögül: Θάλασσα του Μαρμαρά) köti össze.

Nevét (bouz ~ ökör, poroz ~ gázló) egy görög mítosz onnan magyarázza, hogy Ió, tehénné változása után, ezen a szoroson úszott keresztül (a legendát lásd az Ió szócikknél).

A 30 km hosszú szoros Törökországban, Isztambulnál található, így partjai sűrűn lakottak. A szoros északi, fekete-tengeri bejáratánál a legszélesebb, ott 3700 méter, míg Anadolu hisarı (Anatólia) és Rumeli hisarı között 750 méter a legkeskenyebb szakasza.

A felszíni áramlás, amely helyenként igen erős, a Fekete-tenger felől a Márvány-tenger felé irányul, a felszín alatt menő áramlás ellenkező irányt követ: ennek tulajdonítandó, hogy a Fekete-tenger sótartalma, a belé torkolló folyók nagy mennyiségű édes vize ellenére sem csökken.

Két híd keresztezi, az első, 1074 méter hosszú Boğaziçi (Bosporus I) más néven Atatürk híd Törökország 50 éves évfordulójára, 1973-ban, október 29-én készült el. A másik, Fatih Sultan Mehmed (Bosporus II) híd mintegy 5 km-re északabbra, 1988-ban épült fel és 1090 méter hosszú, mellyel 2004-ben a 11. leghosszabb híd volt a világon. Mindkét híd függőhíd. A Marmaray project keretében egy vasúti alagút épül a Boszporusz alatt, ami várhatóan 2008-ban készül el.

Keletkezését i. e. 5600 körülre teszik, amikor a Földközi-tenger/Márvány-tenger emelkedő vize utat talált és áttört a Fekete-tenger felé, mely akkoriban édesvizű tó volt. Egyesek szerint a hirtelen vízbetörés nyomán a Fekete-tenger megművelt északi partjain keletkező súlyos áradás lehetett az alapja a Gilgames-eposzban is leírt vízözönnek.

A Boszporusz mindig is stratégiailag és kereskedelmileg fontos helyszín volt. I. e. 667 körül a görögök alapítottak itt Bizánc néven települést, így biztosítva például Athén számára a Szkítia felől érkező gabona szállítmányokat. I. Konstantin számára is az egyik fő szempont a hely kiváló stratégiai adottságai lehettek, amikor 330-ban itt alapította meg új fővárosát, Konstantinápolyt. Mielőtt az Oszmán Birodalom 1453-ban elfoglalta és fővárosává tette volna Konstantinápolyt, két jelentős erődöt is építettek a Boszporusz partján: 1393-ban I. Beyazıt a keleti parton az Anadolu Hisarı-t (Ázsiai Erőd), majd II. Mehmed 1452-ben, épp szemben az előzővel, a Rumeli Hisarı-t (Európai Erőd), ezzel ellenőrizve az ostromlott város vizi forgalmát.

A szoros a közelmúlt történelmében is fontos stratégiai pont volt, lásd például az I. világháború során a Szövetséges Erők támadását a Dardanelláknál.

A festői tenger-szoros mentén természetesen paloták is épültek, egyik említésre méltó a Dolmabahçe Palota, mely a 19. században épült az oszmán szultánok számára, az addigra elavult Topkapi palota felváltására.