Brüsszel városfalai
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
[szerkesztés] Az első városfal
A kőből épült, régi belső városfalat hozzávetőleg a 13. század elején kezdték el építeni I. Henrik gróf uralkodása idején, az építés évtizedeken keresztül tartott. A terveknek és más régi dokumentumoknek köszönhetően a falak nyomvonala teljes egészében ismert. A négy kilométer hosszú körfal bekerítette az egész akkori várost. Továbbá a Szent Gorik (franciául Saint Géry) szigetet, a Senne parti kikötőt, a Treurenberg dombokat, a régi Szent Mihály és Szent Gudula székesegyházat, és a Coudenbergen lévő hercegi kastélyt is.
[szerkesztés] Az első városfal maradványai a 21. század elején
Egy hosszabb szakasz városfal maradt meg a Rue de Villers (hollandul: Villers Straat) és a Rue des Alexiens (hollandul: Cellebroersstraat) között. A pártázattal együtt a városfal belső fele jól látható, mert a hozzá háttal támaszkodó kis házakat lebontották.
A Boulevard de I’Empereur-ön láthatóak a Tour d’Angle-nek nevezett saroktorony maradványai. A Steeenport nevű kapuhoz legközelebb eső torony volt egykor. A Nord-Midi csomópont kialakításakor vált a falrészlet teljes egészében láthatóvá.
[szerkesztés] A második városfal
Brüsszel második, külső városfalát 1356 és 1383 között építették. A régi városfal építését követően ugyanis Brüsszel jelentős mértékben fejlődött. A nagy demográfiai növekedés miatt a régi falak szűknek bizonyultak, ezért a város túlterjeszkedett azokon, új védelmet jelentő falakra volt szükség.
A két városfalat együtt használták egészen a 16. századig, amikor a régebbit lebontották. 1672 és 1675 között Merx és Blom katonai mérnökök vezetésével a Porte de Hal-tól (hollandul: Hallepoort) délre további erődöket építettek a Haut-Bruxelles (hollandul: Obbrussel) magaslatokra a város védelmének erősítése érdekében. A Monterey erődnek nevezettt új védelmi vonal mégis hatástalannak bizonyult 1695-ben, amikor Villeroy marsall vezetésével a francia csapatok Brüsszelt ágyúzták a Scheut magaslatokról. A városfalak 50 évvel később sem nyújtottak megfelelő védelmet, így a francia csapatok 1746-ban elfoglalták a várost. A franciák távozása után a város falainak csak romjai maradtak.
A nyugalmasabb időszak beköszöntével 1818-ban a városi hatóság pályázatot írt ki a városfalak romjainak elegyengetésére, és a helyükön új, Brüsszel igényeihez és az akkori kor követelményeihez illeszkedő körút kialakítására. Néhány évtizeddel később a bécsi Ring is hasonló koncepció alapján készült el. Végül Jean-Baptiste Vifquain mérnök elképzelése lett jóváhagyva. Így a városfalak helyén kettő, illetve négy fasorral övezett sétány létesült, melyet két oldalról egy-egy körút szegélyez.
A második városfalnak egyetlen részlete maradt meg napjainkig, a Porte de Hal (hollandul: Hallepoort). Az egykori legdélebbi városkapu a 14. században épült külső városfal egyedülálló maradványa, melyet a 19. században Beyaert tervei alapján neogótikus stílusúvá építetek át. Jelenleg múzeum működik falai között.
Based on work by Newbog Wikipédia felhasználó(k).