Budapest XVIII. kerülete

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A XVIII. kerület elhelyezkedése

1950. január 1. óta Budapest XVIII. kerülete két fő részből, Pestszentlőrincből és Pestszentimréből áll. A kerület állandó lakosainak száma 95 257 fő (2001), népsűrűsége 2467,2 fő/km² (2001). Jellegét tekintve a kerület főleg lakójellegű peremkerület, nagyrészt laza családiházas beépítésű, több sűrűn beépített lakóteleppel és néhány ipari létesítménnyel. A kerület területén található a Ferihegyi repülőtér, a főváros nemzetközi repülőtere, valamint az Országos Meteorológia Szolgálat Központi Előrejelzője és a Központi Légkörfizikai Intézet is. A XVIII. kerület legnagyobb kiterjedése észak-déli és kelet-nyugati irányban egyaránt 8-8 km, területe 38,61 négyzetkilométer.

[szerkesztés] Története

Pestszentlőrinc-Pestszentimre területe már a honfoglalás idején lakott volt, a legkorábbi írásos említés 14. századi oklevelekből származik. A terület a török hódoltság idején elnéptelenedett, újabb betelepülés az 1700-as évek elején kezdődött. Mayerffy Xavér Ferenc (Ferihegy róla kapta a nevét) mintagazdasággá fejlesztette az itt található bérleményét a 19. század elején.

1814-ben, a Napóleon legyőzése után Bécsben ülésező nagyhatalmi konferencia vendégei látogatást tettek Pest-Budán, ebből az alkalomból tartottak katonai parádét Szent Lőrinc pusztán. A porosz, az orosz és a Habsburg uralkodó a mai Gilice téren emelt kilátóból szemlélte a parádét. A kilátó sajnos a második világháború során elpusztult, a nevét azonban őrzi a szomszédságában kialakult településrész.

A kilátónál korábban az 1760-as években épült fel a kerület egyetlen műemlék jellegű épülete – a barokk stílusú Szent Lőrinc kápolna – mely az egykor öreg major területén a mai Margó Tivadar utca tengelyében áll.

A 19. század végére már valódi település vált a Soroksárhoz tartozó Péteripusztából és a Kispesthez tartozó Szent Lőrinc pusztából. Pestszentlőrinc 1909-ben szakadt el Kispesttől. A Péteri pusztát a szegényebb lakók népesítették be, a lőrinci telkeket pedig a politikai és tudományos élet vezetői vásárolták meg pihenő, nyaraló helynek. Villája volt itt báró Eötvös Loránd politikus-fizikusnak, aki itt kezdte híres szabatéri torziós ingájának kísérleteit, Puskás Tivadarnak, a telefonhírmondó és a telefonközpont atyjának, Margó Tivadarnak, az öröklődéstan kutató biológusnak, gróf Lónyai Menyhért pénzügyminiszternek. Az ő nevéhez fűződik a „Puszta Szent Lőrinc Nyaraló” vasútállomás Cegléd-Szolnok vonalon való létrehozása 1875-ben. Ezáltal könnyen megközelíthető lett az új település (az állomás épülete – erősen leromlott állapotban – ma is használatban áll).

A terület adottságai miatt ipari létesítmények is megjelentek a környéken. Több téglagyár, kavicsbánya, később textilüzem, hordó-, szalagszövő- és kocsilámpa gyár működött itt.

Pestszentlőrinc 1936-ban megyei városi rangot kapott, amely mozzanat a település fejlődésében nagy jelentőségűnek bizonyult. A kultuszminiszter engedélye alapján ebben az évben kezdte meg működését a Pestszentlőrinci Állami Gimnázium is.

[szerkesztés] Városrészek

Alacsakai úti lakótelep
Almáskert
Bélatelep
Belsőmajor
Bókaytelep
Erzsébettelep
Erdőskert
Ferihegy
Ganzkertváros
Ganztelep
Gloriett-telep (a korábbi Gloriett-kertvárosból és a Madártelepből)
Halmierdő
Havannatelep
Kossuth Ferenc-telep
Lakatostelep
Liptáktelep
Lónyaytelep
Miklóstelep (egy része korábban Villatelep)
Rendessytelep
Szent Imre-kertváros
Szent Lőrinc-telep
Újpéteritelep

[szerkesztés] Középfokú oktatási intézmények

Hunyadi Mátyás Gimnázium (volt Steinmetz Miklós Gimnázium) (1183 Kossuth tér 2.)
Karinthy Frigyes Gimnázium (1183 Thököly út 7.)
Pestszentlőrinci Közgazdasági és Informatikai Középiskola (1181 Hengersor u. 34.)
Pestszentlőrinc – Pestszentimrei Felnőttek Gimnáziuma és Továbbképző Központja (1183 Kossuth tér 2.)
Pogány Frigyes Kéttannyelvű Építőipari Szakközépiskola és Gimnázium (1183 Thököly út 11.)
Vörösmarty Mihály Ének-zenei Nyelvi Általános Iskola és Gimnázium (1181 Vörösmarty u. 64.)